Az ország különböző pontjain működő vízügyi igazgatóságok összehangolt, intenzív munkába kezdenek annak érdekében, hogy a folyókon, csatornákon és tározókban elérhető vízkészleteket maximálisan visszatartsák, megóvva ezzel a lakossági ivóvízbázisokat, az agrárium öntözési lehetőségeit, valamint a sérülékeny vizes élőhelyek biodiverzitását. Néhány napja az aszály elleni küzdelmet az Országos Vízügyi Koordinációs Központ irányítja, de eddig sem voltak tétlenek a helyi szakemberek.
Technológiai beavatkozások és vízvisszatartás a keleti országrészben
A folyók vízszintjének mesterséges szabályozása kulcsfontosságúvá vált a keleti országrész vízellátásának biztosításában. Az egyik legfontosabb folyami műtárgynál a szakemberek megemelték a duzzasztási szintet, elérve a technológiailag lehetséges maximális magasságot.
Ez a tíz centiméteres emelés centiméterenként 160 ezer köbméternyi plusz vízkészlet betárolását teszi lehetővé.
Az így nyert többlet közvetlenül javítja a térség egyik legjelentősebb mesterséges csatornájának vízmennyiségét, amely alapvető szerepet játszik egy nagyváros ivóvízellátásában, a környező vízrendszerek pótlásában, valamint a halastavak és a mezőgazdasági öntözőrendszerek kiszolgálásában.
A Tiszántúl és a Sárrét térségében civil összefogással, a helyi vízőrző egyesületekkel együttműködve végeznek vízkormányzási munkálatokat. Mobil és telepített szivornyák, valamint a csatornák betétpallózása segítségével több mint 150 kilométernyi csatornahálózatot sikerült vízzel feltölteni, aminek köszönhetően több millió köbméternyi vizet tartanak meg a határ menti régióban, részben táji elárasztások formájában.
Az Algyői-főcsatorna környezetében szintén elindultak a szivattyúk, hogy javítsák a helyi vízszinteket.
A Zagyva folyó térségében két igazgatóság szoros partnerségben dolgozik, mivel a folyó vízgyűjtő területe szinte teljes egészében országhatáron belül fekszik, így az itteni csapadék megtartása kizárólag a hazai kezelésen múlik. A szakemberek átfogó helyszíni bejárások során mérték fel a stratégiai jelentőségű pataki tározók állapotát, hogy a nyári, kritikusan száraz időszakra a lehető leghatékonyabb vízvisszatartási stratégiát dolgozzák ki.
Elindult a Rózsalaposi szivornya működése az Algyői főcsatornából – Fotó: Facebook
Ökológiai célú elárasztások és természetvédelmi projektek
A Dunántúlon és a Duna menti területeken a mérnöki megoldások közvetlenül a védett természeti értékek megmentését szolgálják. Észak-Dunántúlon egy több mint 24 kilométer hosszú csatornarendszer biztosítja, hogy a Nagy-Dunából gravitációs úton érkező ökológiai vízmennyiség eljusson a mentett oldali területekre. Ez a rendszeres, szabályozott vízkormányzás teszi lehetővé egy jelentős Natura 2000-es besorolású mocsári rét időszakos elárasztását. A vízpótlás időszakait szigorúan a helyi fauna, különösen egy fokozottan védett kisemlős, az északi pocok életciklusához és igényeihez igazítva alakították ki, amelyet egy újonnan kialakított elosztó földmeder is hatékonyabbá tesz.
A Közép-Duna-völgyében a szakemberek már több helyszínen voltak kénytelenek mobilszivattyúkat alkalmazni az aszálykárok enyhítésére a napokban. Kiskunlacháza és Dabas térségében nemzeti parki igazgatóságok felügyelete alá tartozó, kiemelten védett természetvédelmi területekre és turjánosokba juttatnak vizet kétlépcsős szivattyúrendszerekkel, hogy megemeljék a talajvízszintet és megóvják a vizes élőhelyeket.
Az Alsó-Duna-völgyében ezzel párhuzamosan gravitációs átereszek megnyitásával sekély árasztást valósítanak meg a főcsatornák mentén, ami látványosan javítja a mélyebben fekvő területek ökológiai állapotát és dúsítja a vegetációt.
Emelik a duzzasztást a vízvisszatartás érdekében a Tiszalöki Vízlépcsőnél – Fotó: Facebook
Holtágak feltöltése és az érkező csapadék felfogása
A Közép-Dunántúlon a Sió-Árvízkapu szegmenstábláinak zárásával megkezdődött a víz visszatartása a Dunán érkező kisebb árhullámok kihasználásával. A tervek szerint az így felhalmozott készlettel a zsiliprendszeren keresztül akár egy hónapon át biztosítható a Tolnai- és a Faddi-Holt-Duna vízpótlása a maximális üzemi vízszint eléréséig, ami a talaj alsóbb rétegeibe szivárogva javítja a környező területek vízháztartását.
A Dél-dunántúli régióban a duzzasztóművek maximális szintre állításával, valamint a tározók és belvízvédelmi zsilipek teljes lezárásával készültek fel a térségbe érkező helyi csapadék helyben tartására, átkormányozva a vizeket a kisebb csatornák felé.
Hasonló szemléletváltás tapasztalható a Körös-vidéken is: míg a korábbi belvizes esztendőkben a lehullott esővizet a folyókba vezették le, az aszályos időszakban a duzzasztott rendszerek maximális kihasználása mellett a belvízcsatornák lezárásával helyben tartják a lokális csapadékot. A hegyvidéki vízgyűjtőkről érkező megnövekedett vízhozamokat szintén a helyi csatornahálózatokba kormányozzák át, hogy javítsák a talaj vízkészletét és kedvezőbb mikroklímát teremtsenek a mezőgazdasági területeken.
Forrás: vízügyi igazgatóságok Facebook-oldalai
Indexkép: Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság
