Magyarországot évszázadokon át a folyók, mocsarak, lápok és tavak országaként jellemezték. A szakemberek szerint azonban ez a kép mára gyökeresen megváltozott. Az éghajlatváltozás, a csökkenő csapadékmennyiség, a gyakori hőhullámok és a talajvízszint folyamatos süllyedése együttesen olyan folyamatokat indított el, amelyek már nem csupán tudományos jelentésekben, hanem a mindennapi tájban is jól láthatók.
– A kérdés ma már nem az, hogy érzékelhető-e a változás, hanem az, hogy képesek vagyunk-e alkalmazkodni hozzá – fogalmazott Jakab Gusztáv ökológus, az ELTE egyetemi docense.
A Homokhátság az egyik legveszélyeztetettebb térség
A szakértők szerint különösen súlyos a helyzet az Alföldön, azon belül is a Homokhátság térségében. Az egykor időszakosan vízzel borított szikes tavak – mint a Büdös-szék vagy a Kolon-tó – természetes vízháztartása felborulni látszik.
A korábbi évszázadokban a tavaszi csapadék és a magasabb talajvízszint rendszeresen feltöltötte ezeket a medreket, amelyek nyárra részben kiszáradtak. Ez a ciklikus változás különleges élővilág kialakulását tette lehetővé. Ma azonban egyre gyakoribb, hogy a tavak még tavasszal sem telnek meg vízzel.
– Az már komoly figyelmeztető jel, amikor egy szikes tóban tavasszal sem jelenik meg a víz. Ez arra utal, hogy a felszín alatti vízutánpótlás is problémássá vált – hangsúlyozta Jakab Gusztáv.
Vakszikes folt Szeghalom környékén. Némi víznek kellene benne lennie, de eső nélkül nehéz... – Fotó: Dr. Jakab Gusztáv
Drámai változások a Kolon-tónál
A Kiskunság egyik legismertebb vizes élőhelye, a nemzetközi jelentőségű madárélőhelyként is számon tartott Kolon-tó az elmúlt években többször rekordközeli vízszintcsökkenést szenvedett el.
Bár a tó környékén még mindig kiterjedt nádasok találhatók, a nyílt vízfelület jelentősen visszahúzódott. A szakemberek szerint a vízhiány nemcsak a madárvilágot érinti, hanem az egész ökoszisztémát: csökken a halállomány, romlanak a kétéltűek szaporodási feltételei, és pusztulnak a nádasok.
A környező területeken, például az Orgoványi-réten vagy a Fülöpházi-buckavidéken is egyre inkább a kiszáradt medrek, a porzó gyepek és a visszaszoruló növényfajok jelzik a változást.
A holtágak sem menekülnek meg
A probléma nem korlátozódik a szikes tavakra. A Tisza és a Duna menti holtágak is egyre súlyosabb vízhiánnyal küzdenek. A folyószabályozások következtében az árhullámok gyorsabban levonulnak, így jóval kevesebb víz jut a mellékágakba.
Az utóbbi években kritikus helyzet alakult ki többek között a Szikrai és az Alpári Holt-Tiszánál is, ahol csak jelentős mennyiségű, szivattyúval átemelt vízzel tudják részben pótolni a hiányt.
Jakab Gusztáv szerint a folyamatokat tovább súlyosbítja, hogy a folyók medrei folyamatosan mélyülnek.
– A Tisza egyes szakaszokon már egy-másfél métert is bevágódott. Ennek következtében a folyó elszívja a környező talajvizet, ami gyors kiszáradást eredményez a hullámtereken és a holtágak környezetében – magyarázta az ökológus.
Már nemcsak a termés, hanem az erdők is veszélyben vannak
A szakember szerint a jelenlegi folyamatok már messze túlmutatnak a mezőgazdasági károkon.
– Gyakorlatilag sivatagosodik az Alföld, és már tájképi szintű változásokat lehet látni.
Nemcsak az a probléma, hogy tönkremegy a kukorica, hanem az is, hogy erdők pusztulnak
– figyelmeztetett Jakab Gusztáv.
A szakértő szerint a probléma egyik legfontosabb oka, hogy Magyarországon továbbra is rendkívül kiterjedt a belvízelvezető csatornahálózat. Az Alföldön mintegy 47 ezer kilométer belvízelvezető csatorna működik, miközben az öntözőhálózat hossza csupán 4800 kilométer.
– Olyan ez, mintha egy lyukas vödörbe öntenénk a vizet. Az a kevés csapadék is, ami még érkezik, nagyon gyorsan távozik a rendszerből – fogalmazott.
Gyökeres változtatásokra lehet szükség
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság az elmúlt években több vízvisszatartási programot indított, többek között a Homokhátság, a Velencei-tó és a Fertő térségében. A szakértők ugyanakkor egyre inkább úgy látják, hogy önmagában a vízpótlás nem lesz elegendő.
A hosszú távú megoldás érdekében a vízvisszatartás mellett a tájhasználat, a csatornarendszerek működtetésének és bizonyos térségekben a mezőgazdasági gyakorlatnak az átalakítására is szükség lehet.
A szakemberek szerint ugyanis Magyarország ma már nem a „vizek országa”, hanem egy olyan ország, amelynek minden csepp vizet meg kell tanulnia helyben tartani.
Forrás: Népszava
Indexkép: Facebook/Dr. Jakab Gusztáv
_fill_540x300_0.jpg)
