Legutóbb ebben a cikkben számoltunk be arról, hogy 2050-re az emberiség fő halálozási oka az antibiotikum-rezisztencia lesz, évente 10 millióan is belehalhatnak a gyógyszereknek ellenálló baktériumokkal való találkozásba. Dr. Jerzsele Ákossal, az Állatorvostudományi Egyetem Gyógyszertani és Méregtani Tanszékének vezetőjével, tudományos rektorhelyettesével azt követően beszélgettünk, hogy a „Fertőző állatbetegségek, antimikrobiális rezisztencia, állatorvosi közegészségügy és élelmiszerlánc-biztonság Nemzeti Laboratóriuma” című egyetemi projekt zárásaként megrázó előadást tartott.
Mint elmondta, hazánkban az antibiotikum-felhasználás 62%-a a sertéságazatban történik, de a humán szempontból legfontosabb antibiotikumokat a baromfitartók vetik be.
Sajnos a hazai baromfifajokból izolált baktériumok szinte kivétel nélkül multirezisztensnek is bizonyultak, azaz legalább három különböző gyógyszerhatóanyaggal szemben voltak ellenállók, 4%-uk pedig semmilyen ma ismert antibiotikummal nem kezelhető.
Ezek a pánrezisztens kórokozók az egész országban jelen vannak, de a legnagyobb koncentrációban a Közép-Dunántúli állományokban. Sütni-főzni hasztalan a fertőzött húst, ez gyakran nem képes inaktiválni ezeket a rezisztenciagéneket. Akadálytalanul átjutnak a gyomron is, és beépülnek az emberi bélrendszer mikrobiomjába, ahol időzített bombaként ketyegnek. A kutatók azonban már dolgoznak a lehetséges megoldásokon. A javaslatok lényege, hogy alakítsunk ki egy olyan makro- és mikroközeget a haszonállatok számára, amelyik a természetes védekezési mechanizmusoknak kedvez.
Agroinform: 2050-re a multirezisztens kórokozók jelenthetik számunkra a legnagyobb veszélyt. Valóban ennyire súlyos a helyzet?
Jerzsele Ákos: Az előrejelzések szerint igen. A multirezisztens baktériumok egyre több antibiotikummal szemben ellenállók, és ha nem találunk alternatív megoldásokat, komoly közegészségügyi problémával kell szembenéznünk. Éppen ezért dolgozunk intenzíven olyan új megközelítéseken, mint a bakteriofág-terápia és a probiotikum-alapú takarmányozás.

Dr. Jerzsele Ákos – Fotó: Agroinform
A.: Kezdjük a bakteriofágokkal. Mit kell tudni róluk?
J. Á.: Az alapkutatás területén már igen előrehaladott eredményeink vannak. Az egyik fő célpontunk az Escherichia coli, amely számos rezisztenciagént hordoz, sok megbetegedést okoz, és élelmiszerlánc-biztonsági szempontból is kiemelten veszélyes. Már rendelkezésünkre állnak olyan bakteriofágok, illetve fágkoktélok, amelyek képesek elpusztítani ezeket a baktériumokat. A „koktélokra” azért van szükség, mert a bakteriofágok rendkívül specifikusak: egy adott vagy kevés baktériumtörzsre hatnak, nem úgy működnek, mint az antibiotikumok, amelyek széles spektrumban pusztítanak. Ezért össze kell válogatni egy olyan fágpopulációt, amely a telepi körülmények között is hatékony lehet. Ez folyamatos fejlesztést igényel.
A.: Hogyan lehetne alkalmazni ezeket a gyakorlatban?
J. Á.: Az állatok ivóvizéhez lehetne adagolni, de léteznek más megoldások is. A naposcsibék például már a keltetőből úgy kerülhetnek ki, hogy a testfelületükre gél formájában felviszik a fágkészítményt. A nehézséget nem az eljárás hatékonysága okozza – már megvannak a működőképes fágjaink –, hanem az engedélyezés. Az Európai Unió ezen a területen kifejezetten konzervatív, és nehezen kezeli azt a koncepciót, hogy több különböző fágot keverünk össze egy készítményben. Ráadásul a fejlesztés folyamatos, hiszen a bakteriofágokkal szemben is kialakulhat rezisztencia, ezért adaptálni kell a koktélokat.
Az engedélyezési rendszer egyelőre nem tud lépést tartani ezzel a dinamikával. Ennek ellenére az elkövetkező évek egyik meghatározó fejlesztési iránya lehet ez a terület, hiszen a fágok tálcán kínálják magukat: például nagy diverzitásban vannak jelen a szennyvízben. Csak össze kell gyűjteni őket.
A.: A másik említett védekezési lehetőség a probiotikumok alkalmazása volt. Ez már most is jelen van a gyakorlatban. Miben változtatnának ezen?
J. Á.: Fermentálnánk a probiotikumokkal kezelt takarmányt. Ez azt jelenti, hogy a takarmányban felszaporítjuk a probiotikumokat, így akár százszor vagy ezerszer több hasznos mikroorganizmus kerül az állat szervezetébe, mint a mai gyakorlatban. A cél a bél mikrobiomjának olyan irányú átalakítása, hogy az állat természetes védekezőképessége megerősödjön. Ha nagyságrendekkel több hasznos baktériumot juttatunk be a bélrendszerébe, azzal kiszoríthatjuk onnan a károsakat.
A.: Mi az akadálya, hogy ez napi gyakorlattá váljon?
J. Á.: A fágokkal ellentétben ennek jogszabályi akadálya nincs, hiszen ezek ma is ismert és engedélyezett takarmány-kiegészítők. A fermentálás az, ami például a baromfi-takarmányozásban kihívást jelent. A takarmánygyártás és -tárolás, illetve az etetés terén is módosításokat kíván. Ennek a gyakorlatát kell megteremteni. Muszáj azonban elmozdulnunk ebbe az irányba, mert ha nem tudjuk megerősíteni az állatok immunrendszerét, akkor antibiotikumokhoz kell nyúlnunk. A nyúl, a csirke, a pulyka és a sertés nevelése során kifejezetten magas az antibiotikum-használat, ami veszélyesen emeli a gyógyszerekre rezisztens baktériumok megjelenésének esélyét.
A következő évek kulcskérdése az lesz, hogy a szabályozás és az iparági alkalmazkodás lépést tud-e tartani a tudomány fejlődésével. Nincs már vesztegetni való időnk az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelemben.