Az idei nyár eleji aszály végre érdemi változást hozott a hazai vízgazdálkodás szemléletében. A kormány megkezdte azoknak a programoknak az előkészítését, amelyek célja nem a víz elvezetése, hanem annak visszajuttatása a kiszáradt alföldi tájakra – különösen a súlyosan érintett Homokhátságra. A szakértők szerint évtizedek hibás vízkezelési gyakorlata és a klímaváltozás együttesen okozták a mostani súlyos állapotot – és most végre megindultak az első lépések a fordulathoz.

Bár az elmúlt napok esői némi enyhülést hoztak, a probléma nem múlt el. A tavasz és a nyár eleje szinte teljes csapadékhiányban telt, az ország középső és déli régióiban, különösen a Homokhátságon, a Kiskunságban, a Tiszántúlon és a Körös–Maros közén már-már sivatagi viszonyok uralkodnak. A talajvízszint számos helyen több mint 2 méterrel marad el az átlagtól, és a Tisza Szolnoknál történelmi mélypontra apadt.

A szakértők szerint országos szinten 100–150 mm csapadék hiányzik az elmúlt hónapok mérlege alapján, a mélyebb talajrétegek vízellátottsága pedig 5 év távlatában már egy teljes évnyi eső mennyiségével elmarad a kívánatostól.

Mezőgazdasági válság: gyenge termések, kényszerérés

Az agrárium különösen megszenvedi a helyzetet. Petőházi Tamás, a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSZ) elnöke szerint bár a májusi eső „aranyat ért”, messze nem volt elég. A vetések fejlődése lelassult, a hideg és csapadékos május után pedig a hirtelen jött júniusi hőhullám kényszerérést indított el, ami komoly hozamkiesésekkel járhat. A Békés, Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád megyékben már az aratás is gyenge termést hoz.

Kulcsár László: fordítsuk vissza a vizet!

A csatornák zsilipeit lezáró Zöld Gerilla Mozgalom (ZGM) vezetője, Kulcsár László szerint most mutatkozik meg élesen a korábbi vízgazdálkodási hibák hatása. A Homokhátságot már 2004-ben félsivataggá minősítették, miután a természetes felszíni vizeket levezették, és a talajvízszint évtizedek alatt drasztikusan lecsökkent.

– Az elmúlt 150 évünk arról szólt, hogyan szabaduljunk meg a víztől. Most ezt a folyamatot kell visszafordítani – fogalmazott Kulcsár, aki szerint a 5 ezer kilométeres csatornarendszer lezárása lehet az első lépés. A fenntartható vízgazdálkodás csak komplex tájhasználatváltással együtt hozhat eredményt.

A kormány előkészítette az első célzott fejlesztéseket: a Duna és a Tisza vizét zárt csővezetéken pumpálnák fel a Homokhátság magasabb térségeibe, ahol zsiliprendszereken keresztül régi szikes tavakat töltenének újra fel. A teljes program 1400–1500 milliárd forintos beruházást jelenthet, amelyet több lépcsőben valósítanak meg.

Az első, 80 milliárd forintos KEHOP-alapból indított szakasz már el is kezdődött. Felújították a Kvassay-zsilipet, új vízkivételi pont épül Tiszaalpárnál és Hajósnál, utóbbinál pedig egy 2 köbméter/másodperces vízkiemelő rendszer Kunfehértó irányába szállítja majd a vizet. 1–2 éven belül megindulhat a tényleges vízáramlás a térségben.

További tervek: holtágak, ökológiai vízpótlás, tájrekonstrukció

A Kormány emellett EU-forrásokból finanszírozná többek között:

  • a Szikrai- és Alpári holt-Tisza vízpótlását,
  • a Közép-Homokhátság ökológiai állapotának javítását,
  • valamint a Dél-Homokhátság vízellátását a Dong-ér és Körös-ér térségében.

Kulcsár László ugyanakkor hangsúlyozza: a tájhasználat átalakítása a legfontosabb. A mélyfekvésű területeken újra meg kell jelenjen a víz, akár kaszálók, halastavak, ligetes rétek formájában – nem szántóföldeken. Ehhez nem kisajátítás kell, hanem művelési átváltás és alkalmazkodás a klímaváltozás kihívásaihoz.

Vízhez való visszatérés: sorsdöntő évek következnek

Az elkövetkező évek kulcsfontosságúak lesznek abban, hogy sikerül-e valóban áttörést elérni a hazai vízgazdálkodásban. A természet újraélesztése, a vidéki tájak élhetőségének fenntartása, sőt a mezőgazdaság jövője is azon múlik, hogy visszatalálunk-e a vízhez – nemcsak szemléletben, hanem konkrét tettekben is.

Forrás: Növekedés.hu

Indexkép: Pixabay