A PREGA2026 konferencia szőlő- és gyümölcstermesztési szekciójában a növényvédelem aktuális kihívásai kerültek fókuszba. Az előadások után az Agroinform a „mérgezett alma” ügye kapcsán kérdezte Puskás Pétert, a Kynetec Hungary Kft. cégvezetőjét, aki szerint a szakmai valóság és a közbeszéd között jelentős a távolság.
Az elmúlt hetekben olyan kommunikációs hullám indult el, amely azt a benyomást kelthette a fogyasztókban, mintha a hazai almatermesztés kontrollálatlan növényvédőszer-használaton alapulna. Puskás Péter szerint azonban ez a narratíva nem tükrözi a valós helyzetet.
„A magyar növényvédőszer-szabályozás rendkívül szigorú, európai összevetésben is. A hatóanyag-kivonások folyamatosak, az engedélyezési eljárások pedig egyre szűkebbre szabják a mozgásteret” – fogalmazott.
A szakember hangsúlyozta, hogy a DDT-korszak rég lezárult. A mai növényvédelmi gyakorlat dokumentált, ellenőrzött és több szinten szabályozott. Minden kezelés bekerül a gazdálkodási naplóba, amelyet rendszeresen ellenőriznek. Az engedélyokiratok pontosan meghatározzák a munkaegészségügyi és az élelmezés-egészségügyi várakozási időt, amelyeket a termelőknek kötelező betartaniuk. Ezek az időtartamok ráadásul biztonsági tartalékot is tartalmaznak, tehát a határértékeket konzervatív számítások alapján állapítják meg.
Elmondása szerint a gyakorlatban egy intenzív ültetvényben jellemzően 11-12 kezelés történik hektáronként egy szezonban, és ez sem feltétlenül több, mint 14–15 különböző hatóanyag. A kén és a réz különböző formái pedig szinte minden technológiában alapvetőek a konvencionális növényvédelemben, sőt még az ökológiai gazdálkodásban is. A kisebb parcellákon, hagyományos vagy régi magyar fajtákat termesztő gazdák esetében ennél jóval kevesebb beavatkozás jellemző.
Puskás Péter előadás közben – Fotó: Agroinform
Ráadásul – tette hozzá – a jelenlegi gazdasági környezetben a termelőknek nem áll érdekükben a „fölösleges permetezés”. A szőlő- és gyümölcsültetvények jövedelemtermelő képessége nem olyan magas, hogy bárki indokolatlan költséget vállaljon. A tendencia inkább az, hogy a gazdálkodók az engedélyezett dózistartomány alsó szintjét alkalmazzák, részben költséghatékonysági okokból, részben a fenntarthatósági elvárások miatt.
Felvetődik a kérdés: hogyan alakulhat ki mégis ilyen negatív közhangulat? A szakember szerint a kommunikáció sokszor kiragadott adatokból, kontextus nélküli számokból építkezik, ami torzíthatja a képet. A növényvédőszer-maradék határértékek meghatározása uniós szinten történik, szigorú toxikológiai vizsgálatok alapján, és a megengedett dózisok jellemzően bőven az egészségügyi kockázati szint alatt maradnak.
Mindeközben a globális élelmiszerlánc sajátos ellentmondásokat mutat.
A magyar fogyasztók télen gondolkodás nélkül vásárolnak dél-afrikai szőlőt, perui áfonyát vagy egyiptomi zöldséget, miközben a hazai termékek esetében sokkal élesebb a kritikai attitűd.
Puskás Péter szerint nem egyértelmű, hogy a harmadik országokból érkező termékek ellenőrzése mennyire átlátható a fogyasztók számára, miközben a hazai termelők szigorú uniós és magyar szabályozási környezetben dolgoznak.
A jelenség mögött részben tájékozatlanság, részben anyagi korlátok állhatnak. A tudatos fogyasztás sok esetben magasabb árral jár, amit nem minden háztartás engedhet meg magának. Egy helyi termelői közösségből származó alma gyakran drágább, mint a diszkontláncok importterméke – még akkor is, ha az előbbi ellenőrzési rendszere transzparensebb.
A szakember szerint a legfontosabb üzenet az, hogy a hazai almától nem kell tartani. A szabályozás, az ellenőrzés és a dokumentációs kötelezettségek olyan rendszert alkotnak, amelyben a túlzott vagy indokolatlan növényvédőszer-használat nemcsak gazdaságtalan, hanem jogi következményekkel is járhat.
„Nem gondolom, hogy a fogyasztóknak félniük kellene a hazai gyümölcsöktől. A jelenlegi rendszerben a növényvédelmi kezelések szigorúan szabályozottak, a határértékek pedig biztonsági tartalékkal kerülnek megállapításra” – foglalta össze.
A „mérgezett alma” vita így sokkal inkább kommunikációs kérdésnek tűnik, mint valós élelmiszer-biztonsági problémának. A szakma álláspontja szerint a hazai termelők nem érdekeltek a túlhasználatban, a szabályozás szigorú, a fogyasztói bizalom pedig akkor erősödhet, ha a közbeszédben is nagyobb teret kap a szakmai tényeken alapuló megközelítés.
Indexkép: Pexels
