Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok keleti partvidékén már megkezdődött az eddig a tengerfenéken deponálódó, lángoló jég néven ismert metán-hidrát felszabadulása – írja a qubit.hu Richard Davies, a Newcastle-i Egyetem geológus professzora cikke alapján.
A geológus úgy véli, hogy a felszín felmelegedése a tengerfenék hőmérsékleti viszonyait is megváltoztatja, a még szilárd halmazállapotú metán-hidrát pedig olvadni kezd.
A metán-hidrát – mely több száz méteres vízmélységben, 5 Celsius-fokos hőmérséklet alatt több száz méter vastag összefüggő mezőket alkot a tengerfenéken – olyan instabil szilárd anyag, amely nagy nyomáson, általában szeizmikus vagy más földtani események során keletkezik a gáz halmazállapotú természetes eredetű metánból.
A vegyületet eddig nem tartották potenciális veszélyforrásnak, mert a nyomás alól kiszabadulva közvetlenül szublimál és szétoszlik a Föld légkörében, robbanásszerű gyorsasággal nagy mennyiségben növelve annak üvegházgáz-koncentrációját.
A kontinensek partvidékén, ahol az óceánok viszonylag sekélyek, a metán-hidrát csak éppen elég hideg ahhoz, hogy fagyos maradjon, tehát nagyon érzékeny minden felmelegedésre. Szerencsére a tengerfenéki metán-hidrátnak csupán 3,5 százaléka található a sérülékeny zónákban.
Azonban szeizmográfiai és műholdas adatokkal végzett modellezések szerint a metán-hidrát-mezők a Föld korább lehűlési, illetve felmelegedési szakaszaiban gyakran elhagyták a tengerfenéki területeket, és a kőzetrétegeken keresztül törtek a felszínre. A professzor szerint a felmelegedéssel ezzel a korábban nem ismert folyamattal is számolni kell, és úgy véli, hogy a nagy mennyiségű metán-hidrátból jóval több üvegházhatású metán keletkezhet, mint amennyit a permafroszt felolvadása bocsáthat a levegőbe.
