Nem egyszerű olyan állattartó telepet találni az országban, amelyik precíznek mondaná magát. Jellemzően egy-egy részfeladat automatizálása, robotizálása vagy elemzése valósult meg a gazdaságokban. A korszerűsítés azonban gőzerővel zajlik, és az eddig megtett lépésekre büszkék a gazdaságok. Találtunk olyan üzemet is, ahol már hat éve az összes fontos feladatot gépek végzik.
A fejlesztések elsődleges célja főként a munkaerőigény csökkentése. Az átalakítások jellemzően a munkafolyamatok automatizálásával és rengeteg új adat begyűjtésével járnak. Ezek jó része már nem is „házon belül” kerül kiértékelésre. A tartás, takarmányozás, szaporítás és egyéb feladatok gyakran külsős szolgáltató által felügyelve, önálló szakmaként támogatják az állattartót. Így zajlanak a célpárosítások, a takarmányreceptúrák összeállítása vagy akár a szilázs tartósítási folyamatának ellenőrzése is. A termelési adatokat gyűjtő-elemző szoftvert szintén valahonnan a távolból felügyeli a gép gyártója, aki ezt a tevékenységet szolgáltatásként nyújtja a telep vezetésének. Így az állattartónak van ideje a napi teendőkre koncentrálni.
A tehén is a gépet tartja megbízhatóbbnak
„Mi egyszerre három új dolgot vezettünk be, amelyekben országos szinten is az élen jártunk: júniusban lesz hat éve, hogy fejőrobotokkal fejünk, etetőrobottal etetünk, és itatóautomata van a borjaknál” – mondja Kaposvári Péter, az Emődi Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója. Ezek már olyan online rendszerek, amelyek a neten keresztül a telefonra is elküldik az adatokat, vészjelzéseket.
A borjúitató automata a legegyszerűbb – kezdi a technika bemutatását a borsodi szakember. A borjakat 30 napos korig, illetve 30–60 napos korig nagyjából 15–15 fős csoportokban tartják. Az automata 0–24 órában fogadja az itatásra érkező állatokat, amelyek egyébként ad libitum ehetnek nevelőtápot is. Az automata a borjú fülében található chip alapján kezdi el kikeverni a folyadékot tejporból és meleg vízből. Rögzíti azt is, hogy az állat megitta-e az életkora alapján elvárható mennyiséget. Ha egy borjú túl hosszú időn át nem jelentkezik, vagy túl keveset szopik, azt a neten keresztül és helyben is jelzi: zöld, sárga vagy piros lámpa világít rajta attól függően, hogy mennyire rendellenes a helyzet.
„A borjak már ebben az életkorban hozzászoknak ahhoz, hogy egy géphez kell járulniuk a finomságért. Már itt szocializálódnak a fejőrobotokhoz” – magyaráz Kaposvári Péter.
Kaposvári Péter, Emődi Mg. Zrt. – Fotó: Gönczi Krisztina
Az emődi cég nagyjából 30 év alatt jutott el a guruló tejtanktól az aknás fejőházon és karusszelen át a fejőrobotokig. Mostanra ezekből is kipróbált két teljesen eltérő elven működő rendszert, és döntésre jutott a továbbfejlesztés irányáról.
„Sokszor hallom még mindig, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. Csakhogy legtöbbször nem a gazda, hanem egy állatgondozó vagy egy fejő mozog közöttük. A tehén egy autisztikus állat. Rosszul tűri, hogy az embernek hol jó, hol rossz napja van. Jobban szereti, ha egy kiszámítható gép gondoskodik róla. Ez a gép pedig ezerszer pontosabban méri az állat egészségi paramétereit, mint a gazda puszta szeme. Azt kell, hogy mondjam: az ember csak egy szükséges rossz a tehén körül” – sommáz a cégvezető.
A technikai előrehaladás gyorsabb, mint a genetikai, pedig az utóbbi sem lebecsülendő. A tehén napi átlagban 40–43 liter tejet termel, amihez 21 ezer liter vért kell átáramoltatni a tőgyön. Élsportolói munkát végez, de ehhez a termelés összes elemének profin kell működnie.
„Korábban háromszor is be kellett jönni fejni, és az ember döntött arról, hogy gyógyítandó vagy selejtezendő-e a tehén. Ma már az adatokból tudjuk, hogy mi a teendő. Ez a legnagyobb előrelépés.”
A nap egy része mindig az adatok elemzésével, ellenőrzésével telik – Fotó: Gönczi Krisztina
Egyre pontosabb, kíméletesebb és állatbarátabb a rendszer
A fejőrobotok előtt 10 évig működött egy 24 állásos, belső fejésű karusszel az emődi telepen. Óránként 120 tehenet tudtak megfejni rajta. A tehenek nyakában már voltak transzponderek, amelyek az állat beazonosítására és aktivitásának mérésére – például ivarzásfigyelésre – voltak alkalmasak.
Ma már ezek is több adatot mérnek: a kérődzés, a fekvés és az állás időtartamát is. A karusszelben még a tejgyűjtő kollektorból mértek elektromos vezetőképességet, tehát teljes tőgyenként. Ma már minden egyes tőgynegyedet külön mér és kezel a robot. A karusszelben még fejőmunkások törölték a tehenek tőgyét, húztak sugarat belőle és tették fel a kelyheket. Az automatika pedig akkor vette le a fejőgépet, amikor a tej áramlása az átfolyásmérő szerint az utolsó bimbóból is elérte a beállított minimumszintet. Tehát a vákuum mindaddig fennállt az egész tőgyön, amíg csak egyetlen negyedből érkezett elegendő tej.
Ezt követően a tehén a mért eredmények és a transzponderadatok alapján egy válogatókapun keresztül hagyta el a fejőházat, és került vissza az istállóba, inszeminálásra vagy a betegistállóba.
„A robot bármilyen fejőrendszernél alaposabb és kíméletesebb: egyenként kezeli mind a négy negyedet, és bimbónként szünteti meg a vákuumot. Ez jobb a tehénnek, és jobb tejminőséget eredményez. Ez különösen fontos most, amikor a túltermelés miatt könnyen visszautasítják a szerződést az olyan üzemmel, ahol magas a szomatikus sejtszám vagy a csíraszám” – mutat rá a szakember.
A robotrendszerekből kétféle elven működőt is kipróbáltak, amire egy GINOP-pályázat adott lehetőséget. A poroszos GEA-rendszerben a tehénnek mindig át kell haladnia egy kapun, ha az etetőasztalhoz igyekszik. Ilyenkor egy válogatókapu dönt arról, hogy továbbmehet-e, vagy már eljött a fejés ideje. Ebben a rendszerben a fejést követően is akadtak fennakadások amiatt, hogy egy folyosón kellett visszatérniük az állatoknak a kiinduló térbe, ahol, ha egy domináns tehén megállt, feltorlódott az egész sor. Ezzel szemben a liberális holland rendszerben a tehén maga keresi fel a fejőrobotot, ha úgy érzi, itt az idő. A német fejőrobot bonyolult technikai megoldással egyetlen kehellyel végzi el az előfertőtlenítést, a lemosást, a tejsugárhúzást, a fejést és az utófertőtlenítést. A holland fejőrendszer egyszerűbb: két forgókefével végigkeféli a tőgyet, a fejőkehellyel sugarat húz, fej, majd egy spray-vel fertőtlenít.
A gépen belül mindkét rendszer felajánl egy kis tápot az állatnak, amivel elfoglalja magát a fejés idejére. A Lely azonban dönthet úgy, hogy ez a tehén már éppen elégszer érkezett egy kis csemegezésre, több érdemi tej pedig nem várható tőle, ezért kitessékeli az állatot. Ha viszont nő a kifejt tej mennyisége, növeli a táp adagját is. A GEA előnye a kevesebb csalogatótáp, mivel ide muszáj belépnie a tehénnek. Végül mégis úgy döntöttek, leszerelik a GEA-rendszert, és eladják, mivel a tehenek jobban szeretnek maguk dönteni a fejésükről.
„A legújabb állattartótelep-korszerűsítési pályázat keretében egy 12 robotos istállót akarunk mintegy 800 tehénnek kialakítani, tehát megdupláznánk a jelenlegi fejőstehénszámot. A cél az, hogy egy tartályautónyi, azaz 25 ezer liter tej mindennap kijöjjön a fejésből. A mostani termelőistállót pedig nevelőistállóvá alakítjuk át.”
A GEA rendszer válogatókapuja eldönti, hogy az evés vagy a fejés ideje érkezett-e el – Fotó: Gönczi Krisztina
A Lely forgókeféi előkészítik a tőgyet fejésre, majd a kehely sugarat húz – Fotó: Gönczi Krisztina
Az automatizálás kockázatai
Kaposvári Péter kitér az etetőrobotra is. Ebből egy darab háromköbméteres monstrum közlekedik egy felső kötöttpályán, előbb az egyik, majd a másik etetőút fölött elhaladva kiosztja a bekevert takarmányt, amit maga válogatott össze. Ilyen náluk volt először az egész országban.
„Szenázsokat, silókukoricát, silócirkot mi készítünk a teheneknek. Emellé még ipari melléktermékeket, például sörtörkölyt, VDGS-t, DDGS-t vásárolunk a gyáraktól. Repce- és szójadara jöhet még szóba, de ezek költséges elemek. Melasz is akad néha. Nálunk a Vitafort szakemberei mérik be a takarmányalkotókat, ez alapján kiszámolják az egyes korcsoportoknak, illetve a szárazonállóknak és a termelőknek járó alaptakarmány összetételét, és ezeket osztja ki a robot.”
A fejősök ezenfelül egyénre szabott tápmennyiséget kapnak a fejőrobotban.A rendszer legnagyobb hátránya az, ami az előnye is: szinte folyamatosan működik, de ha elromlik, nagy a baj.
Folyamatosan működik az etetőrobot,de ha elromlik valami, nagy a baj – Fotó: Gönczi Krisztina
„A fejőrobotoknak 24 órából 3,5–4,5 óra pihenőidő jut, az etetőrobotnak ennyi sem. Az utóbbinál hat év folyamatos működés után épp a közelmúltban bukott ki az első meghibásodás: a felsőpályás mozgást vezérlő alaplap szorult cserére. Tajvanból kellett újat hozatni, ami hetekbe telt” – meséli az egyik bökkenőt a cégvezető. A problémás időszakot a régi keverőkocsival kellett áthidalniuk. Még jó, hogy megőriztek régebbi, fölöslegesnek tűnő gépi kapacitásokat.
Ma már szinte ugyanez a „túlbiztosítás” jellemző a dolgozói állományra is.
„Kevesebb, de kvalifikáltabb emberre van szükségünk a gépek kezeléséhez. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a bértömeg nem csökkent, másrészt egy ember kiesése a munkából sokkal nagyobb problémát jelent, mint korábban. Ez azzal jár, hogy minden jó jelentkezőt fel kell vennem, még akkor is, ha időnként kevesebb emberrel is elboldogulnánk.”
Kaposvári Péter mégis azt mondja, hogy sok és jó minőségű tejet csak így, robotokkal lehet fejni. A mostani nehéz gazdasági helyzetben ő is az értékes takarmányalkotókat igyekszik lecserélni a tápban, és magát a tehéntápadagot is csökkenti.
„Egy liter tejre normális esetben 15 deka tápot számolunk. Most ezt több lépcsőben 9 dekára csökkentettük, mellette kicsit feljavítottuk a tömegtakarmányt. Továbbá hamarabb apasztunk el, hiszen egy szárazonálló tehén kevesebbet eszik. Arra számítunk, hogy az év vége felé ismét jó lesz a tejár, és akkor néhány hét alatt vissza tudunk térni a normál termelési szintre.”
Gönczi Krisztina
Agroinform
A Takarmányozás 4.0 Agroinform TechMagot megnyithatod ide kattintva, vagy lapozd végig itt:
A korábbi TechMag lapszámokat elolvashatod a Magazin rovatban.
