A pozitív tapasztalatokról a Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület számolt be weboldalán.
A szervezet Mike Cowbrough tanulmányát közölte, melyben a szerző azt írta: Dr. Clarence Swanton (Guelph-i Egyetem) kollégája mindig azt mondta az 1980-as években elvégzett kísérletei alapján, hogy nem várható sikeres gyomszabályozás a takarónövények alkalmazásától. Hasznosságuk csak és kizárólag a talajerózió megelőzésében és a talajegészség növelésében rejlenek, ám a gyompopulációkat nem csökkentik szignifikánsan. Most Dr. Swantonnak újra kell gondolnia a takarónövényekkel kapcsolatos állásfoglalását.
Ugyanis egyik tanítványa, Ted Vahnie, a Guelph-i egyetem végzős hallgatója, Swanton és Dr. François Tardif együttes felügyelete mellett a glifozát-rezisztens betyárkóró integrált megközelítésű, talajműveléssel, herbicidek és ősszel vetett rozs alkalmazásával történő szabályozási lehetőségeit vizsgálta. Az alapkoncepció az volt, hogy a szója előtt ősszel elvetett rozs szignifikánsan csökkenti a betyárkóró populációját és javítja a gyomszabályozás sikerességét.
Úgy tűnt, hogy a glifozát-rezisztens betyárkóró a rozs külső sorától számított 10-15 cm-en belül megállt, ami arra enged következtetni, hogy a gyomnövény-populációk közötti különbségek a kezelések között az allelopátiának tudhatók be – fotó: Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület
A kísérlet során kiderült, hogy az őszi talajművelést követő rozsvetés eredményezte a legsikeresebb gyomszabályozást a glifozát-toleráns betyárkóró esetében, herbicidhasználat nélkül. Habár a glifozát-toleráns betyárkóró megtalálható volt az ősszel, alapművelés nélküli táblába vetett rozsban, azonban kisebb számú és alacsonyabb növények voltak, összehasonlítva azzal, ahol az őszi alapművelés elmaradt és rozst sem vetettek. Feltételezések szerint a rozs allelopátiával gátolja a glifozát-rezisztens betyárkóró növekedését. A hipotézist további kísérletek során fogják tesztelni.
