Az alpesi gazdák feladják, a szarvasok a völgyekbe menekülnek

Matteo Ambrosini fiatal alpesi gazda már nem hajtja fel kecskéit a hegyre – a ragadozók okozta állandó stressz kiégéshez és egészségügyi problémákhoz vezetett. A helyzet mára nemcsak az állattartókat, hanem a teljes hegyvidéki ökoszisztémát is felforgatta.

Bellinzona: a gazdák békés tiltakozása

Október 18-án mintegy ötszáz ember vonult végig Bellinzona utcáin, hogy felhívják a figyelmet a farkasokkal kapcsolatos problémákra. A demonstrációt a Ticino Gazdálkodók Szövetsége, a Polgári Önkormányzatok Szövetsége, a „Táj védelme a nagyragadozóktól” mozgalom és az Alpesi Gazdálkodók Szövetsége szervezte.

A tüntetésen nemcsak mezőgazdasági szereplők vettek részt – sok civil is csatlakozott, jelezve, hogy a kérdés már messze túlmutat a szakmán. Matteo Ambrosini, a Maggia-völgyből érkezett fiatal gazda azt mondta:

Kezdetben nem voltam lelkes a rendezvény miatt, de utólag pozitívan értékelem. Megmutatta, mennyien szenvedünk a nagyragadozók nyomásától.

A felvonulás a gazdák között ritka összefogást eredményezett: sokan évek óta először érezték, hogy nincsenek egyedül a problémájukkal.

Az elnéptelenedő Alpok

Ticinóban egyre több hegyi gazda dönt úgy, hogy felhagy a juhtartással.

– Gyerekkoromban több mint tíz alpesi legelőn tartottak juhokat a Maggia-völgyben. Tavaly nyáron alig harminc juh maradt – mondta Ambrosini.

A 27 éves gazda három évvel ezelőtt még 20 tejelő tehén mellett 125 kecskét gondozott az Alpe Porcaresc legelőin. A farkastámadások és a félelem miatt azonban kénytelen volt leállni a kecsketenyésztéssel, pedig a helyi kecskesajt iránt óriási kereslet mutatkozott.

Ticinóban jelenleg hivatalosan egy farkasfalka él, de a gazdák szerint valójában két-három másik is mozog a völgyek között. Az állandó bizonytalanság miatt a legelők elnéptelenednek, a bozót visszahódítja a régi legelőterületeket.

Kiégés és tehetetlenség

Matteo Ambrosini három éve pszichés kimerültség miatt betegedett meg.

– Ha tudod, hogy a farkas éjszaka a saját állataid körül ólálkodik, nem tudsz aludni – mesélte. A folyamatos éberség, a kialvatlanság és a hatóságok érzéketlensége végül kiégéshez vezetett.

A kecskék eladása után valamelyest enyhült a helyzet, de a gazda most attól tart, hogy a farkasok a tejelő teheneket is veszélyeztethetik.

– Két fiatal állatunkon már láttunk karmolásnyomokat, de szerencsére komolyabb kár még nem történt – mondta. Szomszédainál viszont több borjút is elvesztettek a támadások miatt.

A farkasok hatása túlmutat a hegyeken

A nagyragadozók megjelenése nemcsak a hegyi állattartást, hanem a völgyek mezőgazdaságát is érinti. Ambrosini szerint a farkasok nem csökkentik, hanem átrendezik a vadállományt:

– A szarvasok a farkasok elől a völgyekbe menekülnek, ahol tönkreteszik a zöldség- és gyümölcstermesztést, különösen a Magadino-síkságon.

A farkas tehát közvetve az alacsonyabban fekvő régiók gazdáit is sújtja: a menekülő vadak letarolják a szántóföldeket, miközben a hegyek elnéptelenednek, a legelők pedig elbozótosodnak.

A jövő kérdése: megférhet-e egymás mellett ember és farkas?

A térségben egyre többen kérdőjelezik meg, hogy fenntartható-e az együttélés a farkasokkal. A gazdák szerint a természetvédelem fontos, de a jelenlegi helyzet tarthatatlan: a ragadozók számának növekedése tönkreteszi az alpesi legelők több évszázados kultúráját.

Ambrosini szerint a hatóságok és a politikusok csak akkor értik meg a helyzet súlyát, ha a hegyek végleg kiürülnek.

– Addig beszélünk az együttélésről, amíg lesz, aki a hegyen él. De ha mindenki lemegy a völgybe, már nem lesz, akihez beszéljenek – fogalmazott.

Ticinóban a farkasok visszatérése a természet győzelmének tűnt, de mára sokak szemében a vidéki életforma végét jelenti. Az alpesi gazdák egyre fáradtabbak, a vadak a völgybe menekülnek, a hegyek elhagyatottá válnak. Az igazi kérdés nem az, hogyan védjük a farkast – hanem az, hogy lesz-e még, aki a hegyeken gazdálkodjon.

Indexkép: Pexels