A Debreceni Egyetem kutatóinak friss vizsgálatai szerint komoly ökológiai válság alakult ki a Holt-Sebes-Körös alsóbb szakaszain. A kutatás során hat helyszínen elemezték a halállományt, és megállapították, hogy
az okányi szennyvízbevezetés alatt a halbőség drasztikus csökkenést mutat, több védett faj pedig már teljesen eltűnt a vizsgált területekről.
A vizsgálatok a korábban főágként működő, ma már belvizes csatornaként funkcionáló holtmederben zajlottak, ahol természetvédelmi oltalom alatt álló szakaszok is találhatók – ennek ellenére erőteljes emberi terhelés éri a víztestet. A kutatók összesen 20 halfajt, 1310 egyedet azonosítottak, ám a minták alapján komoly állapotromlás rajzolódott ki, különösen a szennyvízbevezetés alatti területeken.
A legkritikusabbnak az okányi szakasz bizonyult, ahová a település szennyvíztisztítójából folyamatosan érkezik tisztított szennyvíz.
Ez a tápanyagban gazdag, szerves anyagokkal telített víz kifejezetten kedvez az inváziós fajok megtelepedésének, miközben az őshonos fajok – különösen a védett szivárványos ökle és a széles kárász – visszaszorulnak, sőt, bizonyos területeken teljesen eltűntek.
illusztráció – Fotó: Pixabay
A felmérés során a szakemberek a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer protokollját és többféle természetvédelmi és diverzitási értékelő rendszert alkalmaztak. A fizikai-kémiai paramétereket minden mintavételi ponton helyben mérték, míg a halközösségek vizsgálatára elektromos halászgépet használtak.
A komádi szakaszon viszonylag gazdag halközösséget találtak, ahol a szivárványos ökle volt a domináns faj.
A Zsadány környéki részeken azonban már több halon is gerincdeformitást észleltek, amelyet a kutatók olaj- vagy nehézfémterheléssel hoztak összefüggésbe.
Itt is a razbóra és más idegenhonos fajok jelentek meg nagy számban, miközben a természetvédelmi értékelés „rossz” minősítést kapott.
Okánynál a szennyvízbevezetés feletti és alatti részeket külön is vizsgálták, és az alsó szakaszon jóval kevesebb halat találtak. A kifolyó közvetlen hatása egyértelmű: az ökológiai értékelés itt sem haladta meg a „gyenge” szintet. A vésztői térség szintén romló tendenciát mutatott. Egyes helyeken a 1998-as felméréshez képest a fajszám a felére csökkent, és több védett faj is eltűnt.
Szeghalom térségében is megfigyelhető volt az úszónövények burjánzása, ami szintén a tápanyagban gazdag víz következménye. A vágócsík, mint egyetlen védett faj, még előfordult, de a térség ökológiai minősítése itt is csak „gyenge” lett.
A kutatók egyértelműen az okányi szennyvíztelep 2021-es indulásával hozzák összefüggésbe a negatív változásokat. Hangsúlyozzák, hogy a kisvízfolyások esetében a hígító kapacitás hiánya miatt a szennyvíz hatása sokkal intenzívebb, mint a nagyobb folyókban. A tápanyagdús víz eutrofizációt okoz, oxigénhiányos állapotokat eredményezve, különösen nyári időszakban, ami akár halpusztuláshoz is vezethet.
A tanulmány készítői javasolják, hogy a szennyvíz ne közvetlenül a vízfolyásba kerüljön, hanem először fitoremediációs medencéken keresztül, ahol növények segítenék a szennyezőanyagok kiszűrését. Emellett sürgetik az ökológiai szempontból végzett mederkotrást is, amely hosszú távon visszaállíthatná a réticsík és a szivárványos ökle élőhelyeit.
A Holt-Sebes-Körös ma az egyik legelhanyagoltabb és legveszélyeztetettebb hazai vízfolyás, amely megfelelő természetvédelmi intézkedésekkel másodlagos menedékhelyet nyújthatna számos ritka halfaj számára – hangsúlyozzák a kutatók.
Forrás: pecaverzum.hu
Indexkép: illusztráció/Pixabay
