Hollandiában az utóbbi években radikális energiaátmenet zajlott le. Az ország látványos ütemben vezette be a megújuló energiaforrásokat, különösen a szél- és napenergiát. Mára minden harmadik otthon tetején napelemek találhatók, és a cél az, hogy 2030-ra a tengeri szélerőművek váljanak a legnagyobb energiaforrássá. A valamivel lassabb, nem teljesen azonos irányú, ám kétségtelenül elindult magyar átalakulás kellős közepén, amikor mezőgazdasági vállalkozások is a váltáson gondolkodnak, érdemes megnézni, hogy mi mindennel küzdenek most a hollandok ezzel kapcsolatban.


A látványos fejlődés komoly problémát is hozott magával: az ország villamosenergia-hálózata nem tud lépést tartani a megújuló energia gyors térnyerésével.

Az elosztó- és átviteli hálózat túlterhelődött, egyre gyakoribbak az áramkimaradások, és egyre többen kerülnek hosszú várólistákra új hálózati csatlakozásért vagy betáplálási lehetőségért.

A holland kormány kampányt indított, hogy csökkentsék a csúcsidőszakban jelentkező fogyasztást.

A „Kapcsold át a kapcsolót” elnevezésű kampány arra kéri az embereket, hogy 16 és 21 óra között lehetőleg ne használjanak nagyobb elektromos eszközöket, mivel ez az időszak különösen megterheli az országos hálózatot.

Az elosztási problémák gyökere az energiaellátási rendszer felépítésében keresendő. A holland elektromos hálózatot eredetileg néhány nagy, fosszilis alapú erőmű kiszolgálására tervezték. Ehhez nagy áteresztőképességű távvezetékek vezettek az erőművektől a városokba, majd onnan kisebb vezetékek szállították az áramot a háztartásokhoz.


tulipan

illusztráció – Fotó: Shutterstock


Az átállás a megújulókra azonban decentralizált termelést jelent: a háztetőkön, ipari parkokban, mezőgazdasági földeken elhelyezett napelemek és szélturbinák most a hálózat „peremén” termelnek energiát. Ott viszont kisebb a vezetékek áteresztőképessége, így ezek nem bírják el a megnövekedett energiaforgalmat.

Ez már most komoly következményekkel jár. Egyre több vállalkozás nem tud bővülni, mert nem kapnak új vagy nagyobb hálózati csatlakozást. Vannak olyan cégek, amelyeknek éveket kell várniuk, mire engedélyt kapnak a betáplálásra vagy a megnövelt áramfelhasználásra. Hasonlóképp, új lakónegyedek fejlesztése is megakad, mert nincs elegendő kapacitás ezek energiaellátására.

A lakosság sem kivétel. Egyre többen szeretnének hőszivattyút vagy elektromos autót használni, ezek viszont megnövelt áramigényt jelentenek, amit a jelenlegi hálózat nem tud kiszolgálni. Egyes szolgáltatók már csak korlátozottan tudnak új ügyfeleket kiszolgálni, vagy csak olyan szerződéseket kínálnak, amelyek lehetővé teszik az energiaellátás ideiglenes csökkentését hálózati túlterhelés esetén.



A problémát súlyosbítja, hogy már nemcsak a fogyasztók, hanem az energiatermelők is várólistára kerültek. A háztetőre telepített napelemekkel rendelkező háztartások sokszor nem tudják a megtermelt áramot visszatáplálni a hálózatba.

Előfordul, hogy még fizetniük is kell érte, ha túltelített időszakban próbálnak betáplálni.

A kormány és az energiaszolgáltatók természetesen tisztában vannak a helyzettel. Hosszú távú beruházási programok indultak el, amelyek célja a hálózat kapacitásának jelentős növelése. Több tízezer kilométernyi új kábel lefektetését és alállomások építését tervezik. Az ilyen infrastrukturális fejlesztések azonban lassúak: egy új hálózati projekt engedélyezése és kivitelezése átlagosan tíz évig tart.

Eközben az energiaátállás tempója nem lassul. Az új csatlakozási igények, legyenek azok lakossági vagy ipari, egyre gyorsabban jelentkeznek, így a várólisták csak tovább nőnek. Egyensúlyt találni a klímapolitikai célok és a fizikai hálózati lehetőségek között most a legnagyobb kihívás.

Bár a megújuló energia használata továbbra is kiemelten fontos cél, a holland példa jól mutatja: önmagában a zöld technológiák terjedése nem elég. Az energiarendszer minden elemét – különösen a hálózatokat – egyszerre kell fejleszteni, különben a rendszer nem tudja kiszolgálni a jövő igényeit.

Forrás: bbc.com

Indexkép: illusztráció/Shutterstock