A talajnedvesség mérésére szolgáló szenzorok egyre nagyobb teret nyernek a korszerű gazdálkodásban. Segítségükkel pontos képet kaphatunk arról, hogy:

  • mennyi víz áll rendelkezésre a gyökérzónában,
  • mikor szükséges öntözni,
  • mikor elegendő a természetes csapadék.

Az őszi hónapok különösen alkalmasak a telepítésükre, mert ilyenkor a talajnedvesség kiegyenlítettebb, a párolgás mérséklődik, így stabilabb alapállapotot rögzíthetünk a következő szezonra.



A szenzorok többféle elven működhetnek. A legpontosabb, de egyben legdrágább eszközök a TDR-szenzorok, amelyek elektromágneses impulzus segítségével mérik a talaj víztartalmát. A kapacitív vagy dielektromos szenzorok jóval elérhetőbb áron kínálnak megfelelő pontosságot, ezért sok gazdaságban ezek terjedtek el. Léteznek tenziométerek is, amelyek nem közvetlenül a vízmennyiséget mérik, hanem azt, hogy a növény mennyire nehezen jut hozzá a talajban lévő vízhez.

Bármelyik típust választjuk, fontos, hogy a talajtípushoz és a termesztett kultúrához igazítsuk a telepítést. A homokos talajok például gyorsan kiszáradnak, így itt a szenzorokat sekélyebbre és több ponton érdemes elhelyezni, míg agyagos talajokon a mélyebb rétegek is sokáig vízzel telítettek maradhatnak, ezért ott érdemes több szintet monitorozni.


talajnedvesseg

Fotó: Shutterstock

A telepítésnél figyelni kell arra, hogy a szenzorok jó talajkontaktban legyenek, ne maradjanak levegőrések körülöttük, mert ezek torzíthatják a méréseket. Célszerű legalább három mélységben mérni:

  • a felső 10–20 centiméterben, ahol a fiatal gyökerek fejlődnek,
  • középmélységben,
  • a gyökérzóna alján.

Így pontosan nyomon követhető, mikor ürül ki a növény számára elérhető vízkészlet.

Az adatok gyűjtése és feldolgozása ma már jellemzően automatizált. A legtöbb rendszer képes vezeték nélküli adatátvitelre, így akár mobiltelefonon vagy számítógépen is követhetjük a talajnedvesség alakulását. Az adatok elemzésével beállíthatók a beavatkozási küszöbértékek is:

a gyakorlatban akkor indokolt az öntözés, amikor a rendelkezésre álló vízkészlet 30–60 százalékát már felhasználta a növény.

Ezt persze befolyásolja a kultúra, a gyökérmélység és a helyi éghajlat, de általános szabályként jól alkalmazható.

A szenzorok telepítése költséggel jár, de egyre több tapasztalat mutatja, hogy a beruházás viszonylag gyorsan megtérül.

  • Az egyszerűbb kapacitív eszközök ára néhány tízezer forinttól kezdődik,
  • a bonyolultabb TDR-rendszerek több százezer forintos kiadást jelenthetnek.
  • Ehhez jönnek a telepítési és adatgyűjtési költségek.

A megtérülés nagymértékben függ az öntözés költségétől és a termés értékétől, de sok gazdaságban 2–4 éven belül kimutatható a nyereség: a vízfelhasználás csökken, a hozam nő, és a növények stresszmentesebben fejlődnek.



Összességében az ősz ideális időszak arra, hogy a gazdák bevezessék a talajnedvesség-szenzorok használatát. Így a tavaszi szezon kezdetére már rendelkezésre áll egy megbízható adatsor, amely alapján pontosabban megtervezhetők az öntözések, és csökkenthetők a felesleges kiadások. A szenzorok nemcsak a vízgazdálkodást javítják, hanem hozzájárulnak a fenntarthatóbb és hatékonyabb mezőgazdasághoz is.

Indexkép: Shutterstock