Amerikai kutatók sikeresen újraélesztettek olyan mikroorganizmusokat, amelyek több tízezer éve fagytak meg az északi-sarkvidéki talajban. A Coloradoi Egyetem boulderi kutatócsoportja szerint az így feltámasztott mikrobák akár 40 ezer éve lehetnek a fagy csapdájában.
A kísérlet újabb bizonyítéka annak, hogy az élet rendkívüli körülmények között is képes fennmaradni – akár ott is, ahol hosszú időn át sem hő, sem fény, sem tápanyag nem áll rendelkezésre.
A fagyott talaj élő archívuma
A vizsgálat során a tudósok az alaszkai permafroszt mély rétegeiből, több mint száz méteres mélységből gyűjtöttek mintákat. Ez a fagyott talaj az egyik legrégebbi, természetes időkapu, amelyben mikrobák, növényi maradványok és ősi gázok is fennmaradhatnak.
A permafroszt olyan, mint egy természetes időkapszula: benne a mikrobák életfolyamatai szinte teljesen leállnak, de nem szűnnek meg. Alvó, vagyis úgynevezett nyugalmi állapotban képesek évezredeken át fennmaradni.
A tudósok szerint ez a felfedezés új távlatokat nyit az asztrobiológia és a klímakutatás területén is – fotó: pexels.com
Alvó élet a jég fogságában
A kísérletben részt vevő Tristan Caro, a Coloradoi Egyetem kutatója és munkatársai az extrém körülményekhez való alkalmazkodás képességét vizsgálták. Megfigyelték, hogy bizonyos baktériumok még a fagyban is képesek voltak életképes állapotban megmaradni, sőt, felmelegítés után újra aktivizálódtak.
A kutatás első hónapjaiban a legtöbb baktérium lassan reagált, néhány azonban rövid idő után vékony, nyálkás védőréteget kezdett termelni. Ezt a réteget biohártyának nevezik, amely pajzsként óvja a sejteket a környezeti hatásoktól, például a kiszáradástól, a sugárzástól és a kémiai anyagoktól.
Ez a tulajdonság segíthette őket abban, hogy több tízezer éven át túléljenek a jégbe zárva.
Egy kis meleg, és az élet újraindul
A kutatók megdöbbenésére a mikrobák aktivitásához mindössze néhány hónapnyi melegebb környezet is elegendő volt. Amint a hőmérséklet a fagypontról emelkedni kezdett, egyes sejtek újra anyagcserét folytattak, vagyis életre keltek.
Tristan Caro szerint a kísérlet célja az volt, hogy szimulálják, mi történhet a jövőben, ha a klímaváltozás miatt az alaszkai permafroszt mélyebb rétegei is tartósan felolvadnak.
Ez a folyamat nemcsak biológiai, hanem ökológiai kockázatot is jelenthet: a felmelegedő talajban aktivizálódó mikrobák ugyanis szerves anyagokat bontanak le, és szén-dioxidot bocsátanak ki, ami tovább gyorsíthatja a globális felmelegedést.
Élet a jövő és a múlt határán
A kutatás eredményei egyszerre izgalmasak és aggasztóak. Egyrészt bizonyítják, hogy az élet rendkívüli körülmények között is fennmaradhat, másrészt felhívják a figyelmet arra, hogy a permafroszt olvadása nemcsak a jég olvadását jelenti, hanem mikroszkopikus életformák újjáéledését is. Ezek között lehetnek ártalmatlan baktériumok, de akár olyan, eddig ismeretlen törzsek is, amelyek hatásait még nem ismerjük.
A tudósok szerint ez a felfedezés új távlatokat nyit az asztrobiológia és a klímakutatás területén is: ha a Földön ilyen hosszú ideig képes volt fennmaradni az élet, akkor más bolygókon – például a Marson – sem kizárt, hogy hasonló módon alvó formában rejtőzhet.
Forrás: infostart.hu
Indexkép: pexels.com
_fill_540x300_0.jpg)
