Egy alacsony cserje írta át az élővilág eddig ismert korrekordját: Észak-Finnország Lappföldjén, Utsjoki térségében fedezték fel a világ legidősebb fás szárú növényét. A 1647 éves közönséges boróka (Juniperus communis) a legfrissebb kutatások szerint több mint négy évszázaddal előzi meg Európa korábbi legidősebb fáit.
Egyedülálló kor – egyedülálló vizsgálat
A felfedezést egy nemzetközi kutatócsoport végezte, amelyet Marco Carrer, a Padovai Egyetem erdőökológusa vezetett. A vizsgálathoz a szakemberek évgyűrűalapú dendrokronológiai módszert alkalmaztak, amely pontosabb eredményt ad, mint a korábban használt szén-14-es technika.
A kutatók a cserje törzsét vizsgálták meg, majd a kapott adatokat más, a térségből gyűjtött példányokkal vetették össze. Dr. Raffaella Dibona, a tanulmány társszerzője szerint ez a módszer jóval megbízhatóbb, és képes évezredeken átívelő adatokat is szolgáltatni.
Nem fa, hanem szerény kis cserje
A rekorddöntő boróka azért is különleges, mert nem egy hatalmas, évszázados tölgy vagy mamutfenyő, hanem egy apró, alacsony cserje, amelynek törzse mindössze 10 centiméteres. A boróka a világ legelterjedtebb fás szárú növénye, amely a sarkvidéktől a mediterrán térségig, a homokdűnéktől a gleccserek lábáig mindenhol megtalálható. Ez a rugalmasság és alkalmazkodóképesség lehet az oka, hogy ilyen extrém kort is megélhet.
A felfedezés jelentősége
A kutatás az „Ecology” című tudományos folyóiratban jelent meg, és új fejezetet nyit a klímatörténeti vizsgálatokban is. Az évgyűrűk ugyanis nemcsak a növény korát, hanem a múltbeli klímaváltozások nyomait is megőrzik, így az ilyen korú egyedek kulcsszereplői lehetnek a környezeti változások megértésében.
A kutatók 2021-ben találták meg először a különleges példányt, majd 2024-ben ismételten mintát vettek, és az új elemzések során pontosították annak korát: 1647 évre. Ugyanebben a térségben négy másik, ezer évnél idősebb borókát is azonosítottak.
Mit jelent ez a mezőgazdaság számára?
A Lappföldön élő borókák rendkívül ellenállóak: extrém hideg, gyenge tápanyag-ellátottság és rövid növekedési időszak mellett is életképesek maradnak. Ez a felfedezés rávilágít arra, mennyire fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémák stabilitásában az ilyen kis méretű, de hosszú életű növények.
A klímaváltozás hatására a sarkvidéki és magashegyi vegetáció is átalakul, a borókák viszont akár indikátorként is szolgálhatnak: jelenlétük, növekedésük, évgyűrűik információt nyújtanak a környezeti változásokról.
Forrás: corriere.it
Indexkép: Marco Carrer