Elsőre talán hihetetlenül hangzik, de Kína egyik legszárazabb területén, a Góbi-sivatag szélén fekvő Turpan városában egy virágzó pisztrángtenyésztő ipar működik. Az itt alkalmazott módszerek nemcsak a természeti adottságokat használják ki, hanem példát mutatnak arra is, hogyan lehet a fenntarthatóságot és a hatékonyságot ötvözni a halászatban.



1. titok: Honnan jön a víz?

A halgazdaság működéséhez szükséges vízmennyiség egy közeli tóból származik. A rendszer 28.000 köbméternyi vizet használ évente, amely elegendő ahhoz, hogy több mint 600 tonna szivárványos pisztrángot állítsanak elő. A legérdekesebb rész:

a vizet használat után nem öntik ki, hanem visszaforgatják az öntözőrendszerbe, ahol a mezőgazdasági területeket látja el.

Így a vízfelhasználás gyakorlatilag elhanyagolható, a fenntarthatóság pedig maximális.



2. titok: Mi a hatása a környezetre?

A halgazdaság kialakítása úgy lett megtervezve, hogy a víz természetes módon, gravitáció segítségével áramlik a magasabb ponton lévő medencékből az alacsonyabbakba – szivattyúk nélkül, energiát megtakarítva. Az esetleges szennyeződések – főként halürülék – organikus anyagok, amelyek nem jelentenek veszélyt a környezetre. Így a rendszer nemcsak hatékony, hanem környezetbarát is.

3. titok: Miért épp Turpan?

A halgazdaságok többsége a hideg téli hónapokban gyakorlatilag leáll, mivel a halak növekedése drasztikusan lelassul, vagy teljesen megáll. Ez az időszak akár öt hónapos veszteséget is jelenthet. Turpan azonban különleges mikroklímával rendelkezik, ahol a víz hőmérséklete egész évben enyhe, így a pisztrángok folyamatosan növekednek – az év minden szakában. Ez óriási előnyt jelent más régiókkal szemben.



A turpani halászat tehát példamutatóan ötvözi a természet adta lehetőségeket a technológiai tudatossággal, miközben minimális környezeti lábnyomot hagy maga után. Ha valaki a sivatag közepén keresne ideális helyszínt halgazdaság létesítésére, valószínűleg meglepődne, mennyire logikus választás lehet Turpan.

Forrás: news.cgtn.com

Indexkép: Shutterstock