A poszt nyomán azonban a segítő szándék mellett olyan bírálatok is érkeztek, amelyek különösen fájdalmasan érintették az állat gazdáját. Végül a gazda úgy döntött: Szegfű mégsem kerül új helyre. A történet ugyanakkor jóval többről szól egyetlen tehén sorsánál: megmutatja, milyen nehéz helyzetbe kerülhetnek a kis állattartó gazdaságok a tartós aszály és az elszálló takarmányozási költségek miatt.
Szegfű egy kilencéves jersey tehén, amelyet a lakiteleki SzikraKert gazdaságban tartanak. A gazdája eredeti bejegyzésében takarmányhiányra hivatkozva kínálta eladásra az állatot, de egyértelművé tette: nem egyszerű értékesítésről van szó, Szegfűt csak olyan gazdának adná tovább, ahol megfelelő körülmények között folytathatná tovább életét.
A tehén nem pusztán egy állat a gazdaságban. A gazda beszámolója szerint Szegfű rendkívül kezes, jól vezethető, kézzel és géppel is fejhető, ismeri a villanypásztort, korábban pedig dajkatehénként két borjút is nevelt.
A történet azonban a közösségi médiában nem maradt meg egyszerű adásvételi hirdetésnek.
Nem segítséget kértek, mégis megmozdultak az emberek
A bejegyzésre sokan reagáltak, és többen segítséget ajánlottak fel a gazdaságnak. A gazda későbbi írásában azonban hangsúlyozta: eredetileg nem pénzt vagy ingyen takarmányt szeretett volna kérni.
A vállalkozásuk alapja a sajt értékesítése, miközben az előállítás költségei az aszály miatt jelentősen megemelkedtek.
A legnagyobb problémát a takarmány beszerzése jelenti. A gazda szerint az idei évre a szénát mintegy tíz különböző forrásból, nagyjából 100 kilométeres körzetből sikerült összegyűjteniük. Ráadásul nemcsak maga a széna lett drágább, hanem a szállítás költsége is jelentősen megemelkedett.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy az állatok éheznének – éppen ezt szerette volna tisztázni a gazda a bejegyzésében.
„Nem arról van szó, hogy a teheneket ne tudnánk megetetni”
A családi gazdaság számára a kérdés sokkal összetettebb.
Négy gyermek mellett a gazda szerint nem lehet hosszú távon úgy működtetni egy vállalkozást, hogy az ember napi nyolc órát dolgozik benne, miközben a munkája ellenértéke alig vagy egyáltalán nem jelenik meg a bevételben.
A gazda ezért nem elsősorban pénzügyi támogatást tart szükségesnek.
Sokkal inkább azt, hogy
legyenek olyan megbízható és állandó helyi vagy környékbeli szénaforrások, amelyekre egy kisebb állattartó gazdaság hosszabb távon is építhet.
A mostani helyzetben végül a segítőkész embereknek köszönhetően sikerült megfelelő szénát találniuk az idei évre.
A gazda szerint a legjobb segítség: vásárolni a termelőtől
A történet egyik legfontosabb üzenete éppen ezért nem az, hogy az emberek küldjenek pénzt a bajba jutott gazdáknak. A SzikraKert gazdája arra biztatja a vásárlókat, hogy ha lehetőségük van rá, vásároljanak közvetlenül termelőktől. Piacon, bevásárlóközösségeken keresztül vagy közvetlenül a gazdaságoktól.
Egy kisgazdaság számára ugyanis minden megvásárolt sajt, hús, zöldség, gyümölcs vagy más termelői termék nem egyszerű fogyasztói döntés: közvetlenül hozzájárulhat ahhoz, hogy a gazda folytatni tudja a munkáját.
Szegfű végül marad
A sok érzelem, a hozzászólások és a gazdaság helyzetének átgondolása után a gazda végül meghozta a döntést:
Szegfű marad.
A tehén nem kerül másik gazdaságba, hanem továbbra is a lakiteleki gulyában él.
A gazda egyúttal a negatív hozzászólásokra is reagált, amelyek az állatok kondícióját kérdőjelezték meg. Elmondása szerint néhány nappal korábban állatorvos vizsgálta meg az állományt, valamennyi állatnál vérvételt is végeztek, és az állatorvos kifejezetten jó kondícióban találta a jószágokat.
A tehenek a gazda beszámolója szerint szabadon mozognak a legelőn, nagy területet járnak be, összeszokott csordaként élnek, és megfelelően tápláltak.
A jersey – ahogy más tejhasznú fajták is – természeténél fogva karcsúbb, szikárabb testalkatú lehet, ezért pusztán a megjelenése alapján nem lehet megítélni egy állat egészségi vagy tápláltsági állapotát.
És közben előkerült egy régi emlék is
A történetnek végül lett egy egészen személyes, megható fordulata is.
A nagy közösségi médiavisszhang közepette egy hölgy üzenetet küldött a gazdának, aki Szegfűt még borjúként nevelte, évekkel korábban, Lakitelektől távol.
Ráadásul egy régi fényképet is talált róla.
A gazda számára ez különleges pillanat volt: miközben egy nehéz döntés, az aszály és a takarmányhiány miatt kialakult gazdasági helyzet, valamint a közösségi médiában megjelent vélemények miatt érzelmileg is megterhelő napokat élt át, egyszer csak előkerült Szegfű múltjának egy darabja.
A régi fénykép azt mutatta meg, hogy a most kilencéves tehén egykor milyen szép kis borjú volt.
Szegfű tehát marad Lakiteleken. A története pedig talán arra is ráirányítja a figyelmet, hogy az aszály nem csupán a szántóföldi növénytermesztők problémája. A takarmány drágulása, a szállítási költségek növekedése és a kiszámíthatatlan időjárás az állattartó családi gazdaságokat is komoly döntések elé állíthatja.
És sokszor nem az a legnagyobb segítség, ha valaki pénzt ad, hanem az, ha továbbra is megveszi azt a terméket, amelyért a gazda egész évben dolgozik.
Indexkép: Facebook/SzikraKert
