Nemrégiben közzétett egy felhívást a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) helyi szervezete, amelyben az ország többi részén gazdálkodó termelők segítségét és összefogását kérik. A bejegyzés alatt azonban nem az összefogás, hanem a kőkemény valóság és a felháborodás vette át az uralmat: a kommentelők szerint a rendszer több sebből vérzik, és a fuvarosok, a kupecek, valamint a bürokrácia teljesen ellehetetlenítik a megoldást.

Hiába van széna a Dunántúlon, a szállítás elviszi a hasznot

Az országos kontraszt kézzelfogható. Míg Bács-Kiskunban és Pest vármegyében nagyítóval sem találni takarmányt, addig Zala vagy Somogy vármegyében a gazdák arról számolnak be, hogy rengeteg szénabála marad kint a földeken, mert nem tudják eladni.

A probléma a logisztika: a drasztikus útdíjak és az üzemanyagárak miatt a fuvarköltség csillagászati.

Ahogy egy gazda fogalmazott: „Hiába van jó áron a takarmány, mire a Dunántúlról ideér Bácsba, megduplázódik az ára.” Egy másik hozzászóló kiszámolta: egy 150 kilométeres távolságról történő oda-vissza szállítás fuvarértéke elérheti a 180 000 forintot, amit a jelenlegi felvásárlási árak mellett az állattartók képtelenek kigazdálkodni.


Megjelentek a „seftesek” és a csalók

A kétségbeejtő helyzet azonnal kitermelte a nyerészkedőket. A kommentelők komoly tapasztalatokat osztottak meg a piacon garázdálkodó kupecekről. Sokan panaszkodnak arra, hogy aranyáron (bálánként 15–20 ezer forintért) hirdetnek lucernát és szénát, de a minőség katasztrofális: nem egyszer beázott, rothadásnak indult, „komposztnak is alkalmatlan” árut szállítanak le a gyanútlan vevőknek.

Ráadásul a virtuális térben a csalók is megjelentek: miután a gazda előre utalja a vételárat, a hirdető elérhetetlenné válik, vagy ha a vevő ragaszkodik a számlához, a kereskedő azonnal felbontja az egyezséget.

Éles kritika a NAK-nak és a jogszabályoknak

A hozzászólók jelentős része szerint a kamara felhívása elkésett. A gazdák konkrét szakpolitikai javaslatokat is megfogalmaztak a válság kezelésére:

  • Az AKG-szabályok lazítása: Azonnal el kellene törölni az Agrár-környezetgazdálkodási programban előírt 8-12%-os kötelező kaszáláselhagyást. Ha ezeket a területeket le szabadna vágni, azonnal jelentős mennyiségű legelő és széna szabadulna fel.
  • A vadállomány gyérítése: Északi régiókból (pl. Nógrádból) jelezték, hogy az aszály mellett az elszaporodott vadállomány (szarvasok) jelenti a legnagyobb csapást. Letapossák és feleszik a füvet a marhák elől.

Van kiút? Alternatívák és a belső feszültség

A kialakult helyzet a gazdatársadalmat is megosztja. Egyes, szerencsésebb régiókban dolgozó növénytermesztők szerint a felelős állattartás alapja, hogy a gazda maga termelje meg a takarmányt másodvetésekből vagy őszi keverékekből, és ne függjön a piactól. Erre a szárazabb területeken élők indulatosan reagáltak: hiába van valakinek saját földje, ha a csapadékhiány miatt 20 éve nem látott aszály sújtja a legelőket, ott semmi sem nő meg.



Megoldásként felmerült a külföldi import is: Szlovákiában 30 euró (kb. 12 000 Ft), Ukrajnában 20 euró környékén mozog egy bála, ám a kamionos fuvarköltségek miatt a végösszeg itt is ugyanott áll meg, mintha belföldön vásárolnának aranyáron.

A helyzet drámai: miközben a Dunántúlon és Hevesben a bálák kint áznak és rohadnak a földeken, addig az alföldi állattartók tömegesen számolják fel az állományt, mert nincs mivel etetni a jószágot.

Forrás és kép: Facebook