A tehenészetekben sok gazda szembesül csökkenő tejhozammal, gyenge termékenységgel és a betegségekre való fokozott hajlammal, különösen az ellés körüli átmeneti időszakban. Ezek a problémák gyakran diagnózis nélkül maradnak, pedig

a háttérben sok esetben egy kevéssé ismert állapot, az oxidatív stressz áll.

Ez a folyamat akkor következik be, amikor a szervezetben felhalmozódó káros szabadgyökök mennyisége meghaladja az antioxidáns védekező rendszer kapacitását. Az egyensúly felborulása sejtkárosodást, „csendes” gyulladást és hosszú távú teljesítményveszteséget eredményez.



Miért veszélyeztetettek a nagy tejhozamú tehenek?

Az ellés idején a tehén szervezete extrém terhelésnek van kitéve: magas energiaigény, anyagcsere-stressz, hőstressz, takarmányozási hiányosságok és vitaminhiány mind hozzájárulhatnak az oxidatív stressz kialakulásához. A tünetek sokszor szubklinikaiak, vagyis a probléma csak a tejtermelés vagy a szaporodási mutatók romlásában válik nyilvánvalóvá.

Kutatások kimutatták, hogy oxidatív stressz esetén csökken a szervezet antioxidáns enzimjeinek aktivitása (például SOD – szuperoxid-diszmutáz), miközben nő az oxidatív károsodást jelző anyagok (MDA – malondialdehid) szintje.

Ez az immunrendszer gyengüléséhez, fokozott fertőzésveszélyhez és a tejminőség romlásához vezethet.

Hogyan előzhető meg?

Az oxidatív stressz ellen a leghatékonyabb védekezés az időben bevezetett, komplex megelőző intézkedéscsomag:

  • Célzott takarmányozás: kiváló minőségű, friss takarmány, antioxidáns vitaminok (A-, E-vitamin), szelén, polifenolok és növényi kivonatok beépítése az étrendbe.
  • Környezeti optimalizálás: istállóklíma javítása, hőstressz csökkentése árnyékolással, szellőztetéssel, hűtési rendszerekkel.
  • Folyamatos állományfigyelés: rendszeres laborvizsgálatok az antioxidáns státusz (SOD, GPx, MDA) ellenőrzésére.
  • Speciális takarmány-kiegészítők: élő élesztők, probiotikumok, melyek segítik az emésztést és a szabadgyökök semlegesítését.


Vannak olyan korai jelek és mérési lehetőségek, amelyek segíthetnek a gazdáknak és állatorvosoknak a probléma időben történő felismerésében.

1. Teljesítménybeli változások

  • Csökkenő tejtermelés az ellés utáni hetekben a vártnál gyorsabban vagy nagyobb mértékben.
  • Gyengülő termékenység, elhúzódó üresen állás, gyakoribb visszaivarzás.
  • Lassabb regenerálódás ellés után.

2. Egészségi problémák gyakoribb előfordulása

  • Mastitis (tőgygyulladás) gyakoriságának növekedése.
  • Lábproblémák, sántaság, gyulladásos eredetű panaszok.
  • Anyagcsere-betegségek, például ketózis vagy zsírmáj ellés környékén.
  • Lassabb sebgyógyulás és általános immunrendszeri gyengeség.

3. Külső, viselkedési jelek

  • Étvágy csökkenése, takarmányfelvétel visszaesése.
  • Tompább szőrzet, fénytelenség.
  • Csökkent aktivitás, levertség.
  • Stresszhelyzetekre (hőség, ellés, takarmányváltás) fokozott érzékenység.

4. Laborvizsgálati módszerek

Állatorvosi közreműködéssel rendszeresen mérhetők:

  • Antioxidáns enzimek aktivitása: SOD (szuperoxid-diszmutáz), GPx (glutation-peroxidáz).
  • Oxidatív károsodás jelzőanyagai: MDA (malondialdehid), izoprosztánok.
  • Vitamin- és ásványianyag-szintek: E-vitamin, szelén, béta-karotin.
  • Vérplazma redox-egyensúly mutatói.


5. Állományfigyelési rutin kialakítása

  • Átmeneti időszakban (ellés előtti 3 hét – ellés utáni 3 hét) heti megfigyelési jegyzőkönyv vezetése a tejtermelésről, étvágyról, kondícióról.
  • Hőstresszes időszakban napi takarmányfelvétel és vízfogyasztás rögzítése.
  • Negyedéves laborvizsgálatok antioxidáns státuszra.

Gazdasági jelentőség

Mivel az oxidatív stressz hosszú távon a tejhozam, a szaporodási mutatók és az állategészség romlásához vezet, kezelése nemcsak állategészségügyi, hanem gazdasági érdek is. Az időben felismert és kezelt probléma segíthet megelőzni a termelési veszteségeket, javítani a tej minőségét és növelni a gazdaság jövedelmezőségét.

Forrás: agrarheute.com

Indexkép: Pixabay