Évente visszatérő probléma a vadkár, aminek jelentős részben az az oka, hogy sok sportvadász, mezőgazdasági termelő és vadgazdálkodó is téves gondolatokat hordoz magában a vadföldek kezelésével kapcsolatban – véli Menyhárt Zoltán, az alapítvány kuratóriumának elnöke.
"Egy szakmai vita során gyakran érvelnek azzal, hogy már 30 éve gazdálkodnak és vadásznak – ez számomra nem érv, mert 30 éven át is beszélhet bárki hülyeséget... A mezei nyúlról például sokan azt mondják, hogy imádja a napraforgót, de amikor visszakérdezek, hogy volt-e bármi más a közelben, amit ehetett volna helyette, szinte mindig az a válasz: nem. Pedig egy jó pillangós, füves keverék jelentős mértékben tudja csökkenteni, vagy akár teljes egészében meg is előzheti a vadkárt. Most pedig már támogatás is van rá, tehát érdemes is vele foglalkozni. Visszatérve a napraforgóra: azt kényszerből eszi az összes vad, nem azért mert annyira finom, hanem mert nincs más" – fogalmazott a szakember, aki szerint pedig egy változatos vadföldkeverék az őz és a mezei nyúl okozta károkat nagyban csökkentheti.
Nincs mese, a vadat "etetni" kell, ha nem akarjuk, hogy a miénket egye – forrás: Pixabay
De persze, csak abban az esetben, ha ezzel a kérdéssel komolyan foglalkozik minden érintett. A vadgazdálkodók gyakran ott követik el a hibát, hogy a vadföldek túlnyomó részét takarmánytermelésre használják, azaz például szezon végén a kukoricát betakarítják róla és szemesen etetik fel a szórókon, vagy rosszabb esetben eladják. Miközben a vadföld feladata, funkciója éppen az lenne, hogy egész évben táplálja, ott tartsa a vadat, hogy az ne a kultúrnövényeket károsítsa.
A gazdák pedig nagy tábláikat szakaszolhatnák, s egy-egy csíkban vethetnének vadföld-keverékeket, melyeket persze, folyamatosan gondozni, kaszálni, zúzni kéne, hogy mindig új, zsenge hajtások sarjadjanak. Ha erdő mellett gazdálkodunk, szerencsés a föld erdővel közvetlenül érintkező oldalára, sávban vetni, a terület teljes hosszában. A magasra növő növények kiváló búvóhelyet is nyújtanának a vadnak, s a jóízű kínálat mellett jó eséllyel nem kalandozik el a kukoricába, napraforgóba.
Menyhárt Zoltán szerint az óriási tévhit, hogy csak a lucernát kedveli a vad, emellett puffasztó hatása is van, ezért nem szerencsés választás, ha még oly sokan is vetik. Sokkal hatékonyabb lehet a vadkár-elhárítás megfelelő, optimalizált magkeverékekkel.
Az alapítvány kétféle keveréket kísérletezett ki. Az egyik egy pillangós vadföld-magkeverék, mely évelő fajokból áll, vagy magpergéssel felújítja magát. Lucernát (gyorsan sarjadó, finomabb szárú, sok levelű fajta), baltacimot, fehér herét, vörösherét, sárga orvosi somkórót, szarvaskerepet, mezei katángot, tarka koronafürtöt és komlós lucernát tartalmaz, ebben a sorrendben csökkenő arányban. Az elmúlt években tapasztalható enyhe telek miatt szinte egész éven át biztosít zöldtakarmányt a vad számára. Kedveli az apróvad és az énekesmadarak is.
A pillangós vadföld-magkeverék évelő fajokból áll, vagy magpergéssel felújítja magát – forrás: Vadvilág-élőhelyrehabilitáló Alapítvány
A másik keverék egy fűkeverék, angol perjével, csomós ebírrel, juhcsenkesszel, réti komócsinnal, nádképű csenkesszel, réti csenkesszel, réti perjével, vörös csenkesszel. A kétfajta keveréket együtt alkalmazva érhetjük el a kívánt hatást.
Menyhárt Zoltán a vadkár-megelőzés kapcsán még a folyamatos ivóvíz-biztosítás fontosságát emelte ki, ha nincs a vadászterületen patak, vagy más olyan vízfolyás, ahol a vad a szomját olthatja. Gyakran ugyanis a szomjúság miatt keresi fel például a napraforgó-, kukoricavetéseket.
