Jelenleg az EU büdzséjének a harmada megy el agrárcélokra, az egyes szektorokban a túltermelést szabályzó kompenzációs rendszerekre, az újabb tagállamokban a felzárkózás támogatására – írja a Világgazdaság.
Az Unió legnagyobb agrártermelője 29 millió hektárral Franciaország. A második Spanyolország (24,2 millió hektár), a harmadik Németország (16,6 millió hektár). Majd Lengyelország (14,5 millió hektár), Románia (13,4 millió hektár), Olaszország (12,9 millió hektár), Magyarország (5,3 millió hektár), Bulgária (5 millió hektár), Litvánia (2,9 millió hektár) és Szlovákia (1,9 millió hektár) következik.
Tény, hogy a nyugati világ vezetőinek egy része megalapozottnak tekinti Ukrajna EU-tagságát, ám úgy tűnik, hogy nincs kellően átgondolva annak gazdasági-pénzügyi alapja. Ennek következményeként Európa-szerte gazdatiltakozásokkal kell szembenézniük a kormányoknak, melyek érzékelhetően nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Akárcsak az Ukrajnában és másutt hatalmas földvagyonokat felhalmozó nyugati nagyvállalkozókkal (ahogy mondani szokás agrároligarchákkal), beruházási alapokkal.
Ukrajna uniós tagsága nagy kihívást jelent valamennyi tagállam, de legfőképpen az EU-s (agrár)büdzsé számára – forrás: Pixabay
Ellentmondásos, vélhetően politikai szempontok által manipulált adatok keringenek Ukrajna mezőgazdaságáról, a művelhető terület nagyságáról, állapotáról, a tulajdonviszonyokról, a harcok okozta károkról. A háború előtt Ukrajna teljes mezőgazdasági területét 41 millió hektárra becsülték – jelenleg minimum 27 millió hektáron folyik termelés.
Az ukrán földek 2021-ben kezdődött adásvétele 2024 januárjában felgyorsult: immár a 10 ezer hektárnál nagyobb birtokok is gazdát cserélhetnek, ha az új tulajdonosok valamennyien ukrán állampolgárok. Az esetleges EU-csatlakozás idejére valószínűleg Ukrajna válik az EU legnagyobb agrárgazdálkodó államává és ezzel várhatóan gyökeresen felforgatja majd az egész jelenlegi közös mezőgazdasági politikát (KAP), a támogatási, felzárkóztatási rendszert. És Ukrajna, Európa egyik legszegényebb országa vélhetően elveszti a keleti iparterületei (Donbasz) nagy részét, így az elemzők arra számítanak, hogy az agrárszektor nemzetgazdasági súlya növekedni fog.
Ukrajna és Oroszország között nemcsak a csatatéren folyik a küzdelem, hanem a globális agrárpiacokon is. A Putyin-vezetés igencsak számottevő anyagi, politikai (és ha kell, – Afrikában például – katonai) támogatást nyújt az orosz agrárszférának.
Eközben az 1700 alkalmazottal, Bonnban működő Német Szövetségi Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Hivatal megfogalmazása szerint az ökológiai szempontú földművelés, az állatokkal való humánus bánásmódot megvalósító állattenyésztés, a biológiai sokféleség és a fenntarthatósági szempontok határozzák meg a német agrárszféra jövőbeni útját. Ukrajnáról, az EU-ról szó sem esik, annak ellenére, hogy az EU összköltségvetésének egyharmadáról, a közös agrárpolitikáról és az EU-tagoknak nyújtott támogatásokról beszélünk.
Az pedig igazán különös, hogy az EU 13 eddigi, Oroszországot sújtó szankciócsomagjában nincs olyan rész, amely az orosz mezőgazdaságot, vagy az Oroszországból származó, az EU-ba irányuló agrárimportot korlátozná; kivételt ez alól csak a tengeri eredetű élelmiszerek jelentenek. A lobbitevékenység eredményeképpen megengedett az oroszországi műtrágya behozatala is – mert importja EU-érdek.
