Mi befolyásolja leginkább a terméshozamot? Többéves tartamkísérlet tanulságai

A kukorica Magyarország egyik legfontosabb szántóföldi növénye, amelynek terméshozamát évről évre számos tényező befolyásolja. A gazdák egyre gyakrabban szembesülnek kiszámíthatatlan időjárással, aszályos nyarakkal, extrém hőhullámokkal vagy éppen hirtelen lezúduló csapadékkal. A klímaváltozás következtében egyre kiszámíthatatlanabbá váló időjárás, a talaj tápanyagellátottsága, valamint az új hibridek megjelenése mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a gazdálkodóknak folyamatosan alkalmazkodniuk kell a változó feltételekhez. Az, hogy egy adott évben mennyi lesz a termés, sokszor inkább az égiek döntése, mintsem a gazda szakértelmének kérdése.

Egy többéves tartamkísérlet-sorozat választ adhat arra, mely tényezők határozzák meg leginkább a kukorica hozamát és hogyan alakul a termésátlag a különböző fajták, tápanyagszintek és évjárati viszonyok mellett. A tartamkísérletet Prof. Dr. Nagy János alapította 1989-ben, amely az országban és Európában is egyedülálló.

A kutatás során 2022 és 2025 között vizsgáltuk a kukorica teljesítményét három különböző érési csoportban (FAO) és három tápanyagszinten. A célunk megérteni, hogyan lehet a változó környezetben is kiszámítható, stabil hozamot elérni.

Az évjárat mindent visz

A vizsgálatok legfontosabb tanulsága egyszerű. Az évjárat, vagyis az időjárási viszonyok döntik el leginkább, milyen lesz a kukorica termése. 2023-ban a hozam elérte az átlagosan 12,48 t/ha-t, 2024-ben ez 10,73 t/ha volt, 2025-ben már csak 8,74 t/ha, míg 2022-ben alig 2,5 t/ha termett a rendkívül aszályos évnek köszönhetően (1. ábra). Ez azt jelenti, hogy a legjobb és a legrosszabb év között ötszörös különbség volt a hozamokban! A statisztikai elemzés szerint az évjárat jelentős mértékben befolyásolta a termést, vagyis hiába választunk jó fajtát és trágyázunk megfelelően, ha az időjárás nem kegyes, a végeredményt így is nagyrészt ez határozza meg.

1. ábra: Az évjárat hatása a kukorica terméshozamára

2023-ban például a csapadék és a hőmérséklet is optimális volt, ami szinte minden kezelést kedvezően érintett. Egy évvel később azonban a nyári hőstressz és a csapadékhiány már komoly hozamcsökkenést okozott. A 2022-es extrém aszály pedig szinte „lenullázta” a különbségeket a kezelések között, sőt a júniusi folyékony fejtrágya csapadék hiányában a maradék állományt is felszámolta.

Melyik hibrid vált be legjobban?

A vizsgálatban három érési csoport vett részt:

• FAO 370 - 390 (korai érésű)
• FAO 390 - 420 (középkorai)
• FAO 460 - 480 (középkései)

A legjobb átlagot a FAO 390 – 420-as hibrid adta, 10,37 t/ha-os hozammal. A korai és a késői csoport között nem volt nagy különbség (8,87 t/ha és 8,55 t/ha), de az látható, hogy a középkorai hibridek stabilabban teljesítettek az évek során (2. ábra). 2023-ban gyakorlatilag mindhárom hibridcsoport kimagasló eredményt hozott (12 - 12,8 t/ha), viszont 2025-re a termés minden csoportban 8 - 9 t/ha körülire csökkent (3. ábra).

2. ábra: A fajtahasználat és a termés kapcsolata

3. ábra: Az évjárat és fajtahasználat kölcsönhatása

Ez jól mutatja, hogy a kedvező körülmények „eltüntetik” a fajták közti különbséget, de amikor az időjárás hektikus, akkor a genetikai különbségek újra előtérbe kerülnek.

A kutatás szerint a FAO 370 - 390-es korai hibridek bizonyultak a legstabilabbnak az adott évjáratokban, különösen aszályos években. Ezek gyorsabban lezárják fejlődési ciklusukat, így kevésbé szenvednek a nyári hőstressztől. Ez fontos üzenet a gyakorlat számára! A jövőben a rövidebb tenyészidejű, szárazságtűrő hibridek szerepe felértékelődik.

Tápanyagellátás… a kevesebb is lehet több

A trágyázás kérdése örök vitatéma. A tartamkísérlet eredményeire alapozva a közepes tápanyagszint (80 kg N hatóanyag/ha + 60 kg P₂O₅ hatóanyag/ha + 90 kg K₂O hatóanyag/ha) ugyanakkora termést eredményezett, mint a magas (160 kg N hatóanyag/ha + 60 kg P₂O₅ hatóanyag/ha + 90 kg K₂O hatóanyag/ha) az évek átlagában, mindkettő 10,03 t/ha-os átlagot mutat. Ezzel szemben a műtrágya nélküli kontrollcsoport 7,43 t/ha-t (4. ábra).

4. ábra: A műtrágyázás és terméshozamok kapcsolata

A különbség tehát jelentős a trágyázott és a trágyázatlan kezelések között, viszont a túlzott nitrogénbevitel nem hozott további hozamnövekedést. Másképp megfogalmazva, egy okszerűen megválasztott tápanyagszint gazdaságosabb és fenntarthatóbb megoldás, hiszen ugyanazt a terméshozamot kevesebb inputanyag felhasználásával is el tudja érni.

Az évjáratok és a tápanyagszintek kölcsönhatása azonban látványos volt. 2023-ban a két trágyázott kezelés 13,4 - 13,7 t/ha körüli hozamot ért el, míg a kontroll is bőven 10 t/ha fölött (5. ábra).

5. ábra: Az évjárat és tápanyagutánpótlás kapcsolata

A legjobb kombináció?

Ha az adatok mögé nézünk, kirajzolódhat az ideális kombináció is.

A 2023-as évben, amikor minden körülmény kedvező volt, a FAO 390 - 420-as hibrid és a közepes tápanyagszint hozta a legjobb, 13,4 t/ha körüli eredményt. Ez azt mutatja, hogy a kiegyensúlyozott technológia, sem túl rövid, sem túl hosszú tenyészidejű hibrid, sem a túlzott műtrágyázás adhatja a legjobb hozamot, ha az időjárás is partner ebben.

2025-ben, amikor a hozamok általánosan visszaestek az évjárat miatt, a korai hibridek bizonyultak életképesebbnek, 9 t/ha körüli terméssel. A középkései hibridek ekkor már nem tudták befejezni a fejlődést optimális időben, ami szintén a klímaadaptív fajtakiválasztás fontosságát hangsúlyozza.

Mit tanulhatunk a kísérletekből?

A vizsgálat három egyszerű, de fontos üzenetet fogalmaz meg:

1. Az időjárás a legnagyobb tényező – A terméseredmények több, mint háromnegyed részét az évjárat határozza meg. Ezért a jövő kukoricatermesztésének kulcsa az alkalmazkodás, öntözés, precíziós tápanyag-kijuttatás, talajkímélő művelés és rugalmas hibridválasztás révén.
2. A korai és középkorai hibridek a legstabilabbak átlagos évjáratban – A FAO 370 - 390 és 390 - 420-as csoportok átlagosan a legjobb termést és a legkisebb ingadozást mutatták. Ezek a hibridek jól viselik a változékony körülményeket és az ország nagy részén biztonságosan termeszthetők.
3. Az okszerű műtrágyázás – A nitrogénmennyiség megduplázása nem növelte a hozamot, viszont növeli a költséget és a környezetterhelést. A gazdaságos és fenntartható kukoricatermesztés alapja a kiegyensúlyozott tápanyaggazdálkodás.

Összegzés

A kutatás egyértelművé tette, hogy a kukoricatermesztésben nincs egyetlen csodamegoldás. A siker nemcsak a műtrágyán vagy a fajtán múlik, hanem az egész rendszer harmóniáján.

A jövő mezőgazdasága azon termelőké lesz, akik adatokra alapozva, tudatosan választanak fajtát és termesztéstechnológiát és nem utolsó sorban figyelnek a talaj és a víz megőrzésére. A klímaváltozás korában a kukorica is új stratégiát kíván. Nem elég „többet adni”, hanem okosabban kell gazdálkodni, amit a megfelelő fajta kiválasztásával, a talajélet fenntartásával, a vízmegtartó gazdálkodással és a precíziós technológiák alkalmazásával érhetünk el.

A termelők számára a legnagyobb tanulság talán az lehet, hogy a stabilitás értékesebb, mint a rekordhozam, mert a jövő sikere nem az extrém eredményekben, hanem a megbízható, évről évre fenntartható termelésben rejlik.

Dr. Tamás András
egyetemi docens
Debreceni Egyetem MÉK,
Földhasznosítási, Műszaki és Precíziós Technológiai Intézet