A frissen kivágott fa átlagosan kb. 50% víztartalommal rendelkezik. A hatékony, tiszta és kíméletes égéshez azonban 20% alatti víztartalom szükséges. Nem véletlen: a vonatkozó kibocsátási szabályok tiltják a túl nedves fa égetését, mert az:

  • rontja az égés hatásfokát,
  • károsítja a kályhát, kéményt,
  • sokkal több szén-monoxidot, szénhidrogént és port juttat a levegőbe.

Fontos különbség:

  • Víz­tartalom: a víz tömege a fa teljes tömegéhez viszonyítva (szárazanyag + víz).
  • Fa­nedvesség: a víz tömege csak a szárazanyaghoz viszonyítva.

Ezért van az, hogy 50% víztartalom kb. 100% fanedvességnek felel meg.

Fűtésre alkalmas fa:

  • 15–20% víztartalom
  • vagy kb. 18–25% fanedvesség.

Légszáraz fa – mennyi idő alatt szárad ki a tűzifa?

A leggyakoribb módszer a szabad levegős szárítás, fedett, jól szellőző helyen. Ilyenkor a nedvesség természetes párolgással távozik a fából. A jó száradáshoz:

  • a levegő szabadon járjon a hasított hasábok között,
  • a fa ne álljon közvetlenül a talajon,
  • felülről legyen eső ellen védve.

Kísérletek szerint kedvező körülmények között (tavasztól őszig, fedett, jól szellőző tárolásnál):

  • kb. 6 hónap alatt elérhető a 20% körüli víztartalom,
  • 9 hónap után akár 15% körülire is csökkenhet.

Nem optimális tárolásnál (rossz szellőzés, takaratlan halom, árnyékos, csapadékos hely):

  • a száradás 1 évig vagy tovább is eltarthat,
  • tömör rönkben, hasítás nélkül akár 2–3 évre is szükség lehet, főként keményfáknál (tölgy, bükk, kőris).

Ráadásul ha a fa túl lassan szárad, könnyebben telepednek meg rajta fafonnyasztó gombák, az anyag „elöregszik”, csökken a fűtőérték, tehát kevesebb hőt ad.

Őszi–téli visszanedvesedés: nem mindegy, hogyan tároljuk

Még a jól kiszárított fa is képes újra magába szívni a nedvességet, ha rosszul tároljuk.

  • Ha a fa csak felülről védett, oldalról szellőzik, a víztartalom 20% alatt tartható.
  • Ha teljesen letakarjuk fóliával, a pára „bennragad”, nő a nedvesség, nő a penészedés esélye.
  • Ha a fa szabadon áll az esőben, a víztartalom visszaemelkedhet 30% közelébe – ilyen fát már nem szabadna elégetni.

Ezért a jó tárolás alapszabálya:

  • felülről védeni,
  • oldalt nyitva hagyni,
  • raklapra, keresztfára tenni, ne földre,
  • a készre száradt fát ne hagyjuk éveken át állni, használjuk fel 1–2 fűtési szezonon belül.

Technikai szárítás: 1–2 hét alatt kályhakész fa

A nagyobb kereskedők gyakran műszárítóban szárítják a tűzifát. Ilyenkor:

  • meleg levegővel (gyakran hulladékhővel, megújuló energiával) fűtik a szárítóteret,
  • folyamatosan elvezetik a nedves levegőt,
  • a folyamat a természetes szárítást „gyorsítja fel”.

Így a friss fa akár 1–2 hét alatt is a szükséges nedvességi szintre szárítható, ami főleg akkor előny, ha hirtelen nő meg a tűzifa iránti kereslet.

Hogyan mérjük meg, száraz-e már a tűzifánk?

A barkácsáruházakban kapható fa­nedvesség-mérő műszerek egyszerű, de hasznos eszközök.

Két tűs elektródát belenyomunk a fába, a készülék az elektromos ellenállás alapján becsli a fanedvességet (jellemző tartomány: 10–30%).

Fontos, hogy:

  • ne csak a hasáb elejét mérjük, mert az mindig szárazabb,
  • a legpontosabb eredményt akkor kapjuk, ha a frissen hasított felületet mérjük,
  • több ponton mérjünk, és átlagot vonjunk.

Összefoglalva: mennyi idő kell a tűzifának?

Optimális körülmények között, hasítva, szellős, fedett helyen:

→ 5–9 hónap után jó eséllyel fűtésre alkalmas.

Átlagos/rosszabb körülmények között, keményfánál, kevés szellőzéssel:

→ 1–3 évig is eltarthat a megfelelő száradás.

Technikai szárításnál:

→ akár 1–2 hét is elég.

A lényeg: nem a naptár számít, hanem a nedvességtartalom. Aki korszerű kályhát, kandallót, faelgázosítót használ, annak megéri egyszer beruházni egy fanedvesség-mérőre – és inkább előre gondolkodni, hogy legyen mindig időben kiszáradt tüzelője.

Forrás: Agrarheute

Indexkép: Pexels