Az utóbbi időben ismét felkorbácsolta a közvéleményt egy tanulmány, amely szerint a boltokban kapható almák döntő többségének felületén kimutathatók növényvédő szerek maradványai. A hír gyorsan utat talált a médiába, és sokaknál azonnal megszólalt a vészcsengő: vajon valóban „mérgezett” almát eszünk?

Erre a kérdésre reagált részletesen Dr. Kovács Levente, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Biológiai és Geológia Karának adjunktusa, aki a legnagyobb közösségi portálon közzétett bejegyzésében nemcsak a tanulmány állításait, hanem azok tudományos értelmezését is górcső alá vette. Írása egyszerre kritikus, ironikus és megnyugtató – a végkövetkeztetés pedig egyszerűbb, mint sokan gondolnák: mosd meg az almát, és nyugodtan edd meg.

Mit mutatnak ki valójában a műszerek?

Dr. Kovács Levente szerint az első és legfontosabb probléma az, hogy a tanulmányra hivatkozó cikkek gyakran összemossák a kimutathatóságot a veszélyességgel. A modern analitikai módszerek ugyanis elképesztően érzékenyek – mondta az adjunktus –, olyan mennyiségeket is képesek kimutatni, amelyeknek semmiféle biológiai hatásuk nincs az emberi szervezetre.

Magyarázata szerint a vizsgálatok során jellemzően a gyümölcs felszínéről vesznek mintát, majd kromatográfiás módszerekkel elemzik azt. Ezek a technikák annyira finomak, hogy a kutatók akár egyetlen muslica agyából is képesek fehérjéket kimutatni – ami jól érzékelteti, milyen alacsony koncentrációkról beszélünk. Ez azonban önmagában még semmit nem mond az egészségügyi kockázatról.

alma

Dr. Kovács Levente – Fotó: Facebook

Három határérték, amit gyakran összekevernek

A szakember szerint a félreértések gyökere az, hogy a közbeszéd nem tesz különbséget a különböző határértékek között. A tanulmány három fogalmat használ, amelyek jelentése alapvetően eltér egymástól.

  • LOD, azaz kimutathatósági határ: ez azt jelenti, hogy a molekula jelen van, de extrém kis mennyiségben.
  • LOQ, vagyis mérhetőségi határ: ekkor már meg lehet mondani, mennyi van belőle, de ez még mindig messze van bármiféle élettani hatástól.
  • MRL, a maximális maradékanyag-határérték: jogszabályban rögzített érték, amely alatt a fogyasztás biztosan nem jelent egészségügyi kockázatot.

Dr. Kovács Levente hangsúlyozta:

a hivatkozott tanulmány maga is elismeri, hogy az almákban mért értékek az MRL alatt maradtak, vagyis a jogszabály szerint biztonságos tartományban voltak.

Babatáplálás és félrecsúszott következtetések

Különösen problémásnak nevezte azt az állítást, miszerint a vizsgált almák nem alkalmasak bébiételek készítésére. Mint írta: az EU valóban rendkívül szigorú szabályozást alkalmaz a csecsemők számára készült élelmiszerek esetében, de ez nem toxikológiai, hanem elővigyázatossági limit.

A tanulmány szerzői szerinte figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható bébiételek alapanyagait alaposan tisztítják, a késztermékeket pedig folyamatosan ellenőrzik. Ugyanez igaz az otthoni almapürére is: ki készít babának ételt mosatlan gyümölcsből? – tette fel a költői kérdést.

Az „organikus” alma sem kockázatmentes

A bejegyzés egyik legérdekesebb része az, ahol az adjunktus az ökológiai gazdálkodásból származó almákról ír. Rámutatott: ezek ugyan mentesek a szintetikus növényvédő szerektől, viszont sok esetben gombatoxinokkal szennyezettek lehetnek, például patulinnal vagy aflatoxinnal.

Egy általa idézett, tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint ezek a toxinok nemcsak a nyers gyümölcsben, hanem a mosás és hőkezelés után készült pürékben is jelen lehetnek, akár a felnőttekre vonatkozó egészségügyi határérték felett. A különbség pedig lényeges: míg a peszticid-maradványok jellemzően a gyümölcs felszínén találhatók és lemoshatók, a gombák a kezeletlen alma húsába is behatolnak.

A dózis teszi a mérget

Dr. Kovács Levente ironikus példával világította meg, mennyire aránytalanok egyes riogatások. Felidézte, hogy az egyik sokat idézett növényvédő szer esetében a mért koncentrációhoz képest 40 000-szer nagyobb dózis kellett ahhoz, hogy laboratóriumi egerekben bármilyen káros hatás jelentkezzen.

Egy későbbi kiegészítésben konkrét számítással is alátámasztotta mondandóját:

egy ötkilós csecsemőnek több mint 125 tonna olyan almát kellene elfogyasztania, amely a vitatott koncentrációban tartalmaz egy adott hatóanyagot, hogy egyáltalán tünetei legyenek.

Ráadásul – tette hozzá – magában az almában természetes módon is jelen vannak potenciálisan mérgező vegyületek, például a héjban található cianid, amely nagy mennyiségben sokkal előbb okozna problémát.

Jó szándék, rossz következtetések

A biológus szerint nem feltételez rosszindulatot a tanulmány készítőiről. Elismeri: az egészségvédelem és a környezettudatosság fontos cél. Ugyanakkor úgy látja, hogy az egyoldalú kommunikáció és a „buzzwordök” – mint a „mérgező” vagy „káros a babára” – használata indokolatlan félelmet kelt.

Zárásként egy régi professzorát idézte fel, aki Paracelsus klasszikus mondását gyakran emlegette: nincsenek mérgek, csak toxikus koncentrációk. Ez a gondolat jól összefoglalja az egész vita lényegét.

Dr. Kovács Levente végkövetkeztetése világos: ő továbbra is eszik bolti almát, egyszerűen megmossa, és nem engedi, hogy a tudományos köntösbe csomagolt, de félreértelmezett adatok elvegyék a kedvét az egyik legegészségesebb gyümölcstől. A valódi kockázat szerinte nem az almában, hanem a félelemkeltésben rejlik.

Indexkép: Shutterstock