Robert F. Kennedy Jr., az Egyesült Államok egészségügyi és humán szolgáltatásokért felelős minisztere a szarvasmarha-állomány növelésére ösztönözte az amerikai termelőket, arra hivatkozva, hogy a marhahús iránti kereslet továbbra is élénk, miközben az állomány az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent. Megfogalmazása szerint az Egyesült Államoknak több marhahúst kellene hazai forrásból előállítania, és mérsékelnie kellene az importfüggőséget.



A felhívás egy olyan időszakban hangzott el, amikor az amerikai marhahús-ágazat egyszerre élvezi a kedvező piaci környezetet és küzd komoly termelési korlátokkal. A hivatalos adatok szerint 2024-ben a fogyasztók átlagosan mintegy 400 dollárt költöttek marhahúsra fejenként vagy háztartási egységenként, ami 30%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Az összesített értékesítés volumene megközelítette a 80 milliárd fontot, ami jól mutatja a kereslet stabilitását.

A 2025-ös évben a marhahús ára és a kereslet történelmi magaslatokba jutott, annak ellenére, hogy az ágazatot magas inputköltségek, szezonális nehézségek és a termelési szerkezet koncentrációja jellemzi. A miniszter ugyanakkor arra is utalt, hogy az állomány újjáépítése nem azonnali folyamat: akár másfél év is eltelhet, mire a növekvő állatlétszám hatása a kiskereskedelmi kínálatban is megjelenik.


marha

 Fotó: Shutterstock


A döntések hátterében: aszály és legelőhiány

Az állománybővítési szándékot azonban számos tényező befolyásolja. Egy több mint ezer amerikai marhahústermelő bevonásával, 28 államban végzett felmérés alapján az állomány újjáépítésének legfőbb akadálya nem az ár vagy a piaci bizonytalanság, hanem a legeltetési feltételek alakulása.

A válaszadók mintegy egyharmada a legelők állapotát jelölte meg első számú korlátozó tényezőként. Ezt követte az aszály előrejelzése, különösen a Déli-síkság térségében várható száraz időszakok miatt. Harmadik helyen a legelőterületek elérhetősége szerepelt. A takarmányforrások biztosítása, a földterület nagysága és a gazdaságok generációs helyzete szintén meghatározó szempontnak bizonyult.

Azok a termelők, akik 2025-ben mégis a bővítés mellett döntöttek, átlagosan mintegy 13%-kal növelték állományukat. Ez az arány az állomány-újjáépítés kezdeti szakaszára jellemző mértéknek tekinthető. A növekedés részben fiatal üszők, részben már tenyésztésbe állított tehenek bevonásával történt.

Magyar szemmel: ismerős dilemmák

A tengerentúli folyamatok magyar szempontból sem érdektelenek. Az amerikai példából is látható, hogy a kedvező piaci árak és az élénk kereslet önmagukban nem elegendőek az állatlétszám gyors növeléséhez. Az időjárási szélsőségek, az aszályos periódusok és a legelőgazdálkodás korlátai meghatározó szerepet játszanak a döntésekben – hasonlóan a hazai viszonyokhoz.



Az állomány újjáépítése minden esetben hosszú távú, kockázatokat is magában hordozó stratégiai lépés. Az amerikai marhahús-ágazatban jelenleg óvatos optimizmus tapasztalható: a kereslet erős, az árak kedvezőek, ugyanakkor a természeti adottságok és az erőforrások korlátai lassítják a bővülést.

Forrás: farmprogress.com

Indexkép: Shutterstock