A közelmúltban módosított erdőtörvény jelentős változásokat hoz a hazai erdőgazdálkodás szabályozásában. Egyesek szerint a szükséges adaptáció helyett azonban az új irány talán épp a természetes alkalmazkodás lehetőségét korlátozza. Az Agroinformnak nyilatkozott Standovár Tibor, az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszékének vezetője, aki részletesen kifejtette aggályait a törvénymódosítással kapcsolatban.

A tarvágás kiszélesítése – új eszköz vagy régi veszély?

A törvénymódosítás lehetővé teszi a tarvágás alkalmazását védett és Natura 2000-es területeken is. A szakember szerint ez az újítás különösen aggasztó, mert a védett területeken elérendő természetmegőrzési célokat a legritkább esetben szolgálja a tarvágás. Standovár Tibor úgy véli: a tarvágás, akármilyen körültekintően is alkalmazzák, mindenképp csökkenti az adott erdőállomány klímaszabályozó és vízmegtartó képességét. A nagy felületű fedetlen talajterületek kitettsége a szélsőséges időjárási hatásoknak – mint a hősokk, UV-sugárzás, vízhiány – veszélyeztetheti az újulat sikerét is. Egyes területeken, különösen homokos, gyenge vízmegtartó képességű talajokon, kánikulai napokon akár 60 fok fölé is mehet a felszíni hőmérséklet. Ezeken a helyeken a fiatal csemeték túlélése szinte lehetetlen megfelelő árnyékolás vagy mikroklíma nélkül.


Standovár Tibor

Standovár Tibor Fotó: elte.hu

– Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, a módosítás az erdőállományok egy szűk körét érinti – hívta fel a figyelmet. – Bizonyos esetekben a sarjaztatást és az adott helyszíntől távolabbi származású szaporítóanyag esetleges alkalmazását teszi lehetővé. A sarjaztatás útján végrehajtott erdőfelújítás különösen aggályos lehet olyan természetvédelmi rendeltetésű erdők esetén, ahol jellemzően őshonos, például tölgyfajokból fajokból álló, idős állományok találhatók. Ugyanis a tölgyfajok csak tuskóról sarjadnak, míg az akác tuskó és gyökérsarjakat egyaránt hoz. Ezért a tölgyes erdőkben a tőszám természetes módon alacsonyabb, így sarjaztatással nehezebben lehet megfelelő záródású újulatot biztosítani.

A természetes felújítás eltörlése: csendes, de veszélyes fordulat

Az erdőtörvény egyik legnagyobb horderejű változása, amely azonban kevés nyilvánosságot kapott, a természetes felújítás kötelezettségének eltörlése. Az eddigi szabályozás ugyanis előírta, hogy „Ha a termőhelynek megfelelő őshonos állományalkotó főfafajok mageredetű természetes felújításának feltételei adottak, ezt a felújítási módot kell alkalmazni.” Az új szabály ezt a kötelezettséget megszüntette, így elméletileg bármilyen erdőgazdálkodási szándékkal indokolt beavatkozás (akár tarvágás is) jogosulttá válik – még olyan helyeken is, ahol az erdő természetes módon is meg tudna újulni.

– Azt, hogy a fenti módosítások valójában milyen hatást fognak kiváltani, nehéz becsülni, de fontos hangsúlyozni, hogy a törvénymódosítás csak lehetőség, viszont nem keletkeztet kötelezettséget! – jelentette ki Standovár Tibor. Ezért kijelenthető, hogy

minden felelősen gondolkodó erdész maga viseli annak szakmai felelősségét, hogy miképpen él vagy él vissza ezekkel a lehetőségekkel.

Túl sok a vad – és erről senki sem beszél

Standovár külön felhívta a figyelmet arra is, hogy az erdők megújulásának egyik legkomolyabb, mégis ritkán tárgyalt akadálya az erdei nagyvadállomány túlszaporodása. Számos hazai területen az újulat ma már csak vadkerítés mögött képes fejlődni, ami hosszú távon az erdők önfenntartó képességének elvesztéséhez vezethet. A természetes újulatot megakadályozó vadhatás – amelyet a törvény egyáltalán nem kezel – komoly rendszerproblémára utal, amit a tarvágás lehetősége csak tovább súlyosbíthat.

Klímaváltozásra hivatkozva – de valójában az ellenében?

A törvénymódosítás indoklása szerint a cél a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás lehetőségeinek bővítése. Ezzel szemben Standovár Tibor úgy véli, hogy a törvény e célokkal éppen ellentétes hatást válthat ki. Az alkalmazkodóképesség fokozása például elegyesebb állományok kialakításával, genetikai sokféleség növelésével is elérhető – ehhez azonban nincs szükség tarvágásra. Épp ellenkezőleg: a folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás hatékonyabban támogatja a hosszú távú rezilienciát és az ökoszisztéma működésének fenntartását.

Indexkép: Shutterstock