A nagykállói Jónás Sándor neve ma már fogalom a hazai orchideakedvelők körében. Napközben kisgépeket javít és az örökségvédelemért dolgozik, otthon, saját üvegházaiban több száz orchideafajt nevel. Mint mondja, a természet iránti vonzalma gyerekkorából ered – édesapja révén.
– Édesapám nagy természetjáró, gombaszakértőként dolgozik még ma is. Gyerekként bejártam vele az erdőket, gyűjtöttem mindent, ami különleges volt: madártollat, növényt, kavicsot. Innen jött a természetszeretet, ami végül az orchideákhoz vezetett – bocsátotta előre Sándor.
A történet egy kis nagykállói virágboltban kezdődött. Egy különleges, hervadozó növény vonta magára a gyerek figyelmét – egy papucsorchidea. Akkor még nem is tudta, micsoda kincs van előtte.
– Százhúsz forintba került, ami akkoriban hatalmas pénznek számított – meséli mosolyogva. – A szüleim nem akarták megvenni, de végül a helyi pap bácsi, aki szintén nagy növényszerető volt, megunta, hogy győzködöm, és a kezembe nyomta a pénzt. Így lett meg az első orchideám.
Ez az élmény meghatározta a fiatal Sándor életét. Később a család egyik barátja, a legendás mikológus, dr. Rimóczi Imre is segítette – ő volt az, aki megmutatta neki, milyen lenyűgöző világ rejlik a trópusi növényházakban.
Jónás Sándor fán lakó orchideák közt Thaiföldön – Fotó: Facebook
– Imre bácsinak két üvegháza volt, az egyikben csak különleges fajokat nevelt. Ott láttam először, mit jelent egy valódi gyűjtemény – mondja Sándor, aki azóta is példaként tekint rá.
A gyűjtés eleinte lassan haladt, hiszen Magyarországon nem volt egyszerű különleges orchideákat beszerezni. A hetvenes-nyolcvanas években évente legfeljebb néhány új növényt tudott hozzáadni a gyűjteményéhez. Mégis kitartott, és amikor felépítette első házát, az üvegház természetes része lett az otthonának.
Már nem is tudnék orchidea nélkül élni
– mondja határozottan. – Ez már nemcsak hobbi, hanem életforma.
Egy kisvárosi kertész, aki a világ trópusaival tart kapcsolatot
Ma több mint ötszáz orchideafajt nevel Nagykállóban – korábban ezer felett is volt a gyűjtemény, de az energiaválság és az időhiány miatt csökkentette a számot.
– Volt idő, amikor kezelhetetlen mennyiséget tartottam, most már inkább a különleges fajokra koncentrálok. Ezeket nagy becsben tartom, hiszen van köztük olyan, ami a természetben is kipusztult – jelezte.
Vannak mikroszkopikus méretű, mindössze pár milliméteres virágú fajok, és olyanok is, amelyek hatalmasra nőnek.
– Az egyik orchideám másfél méter átmérőjű, míg a legkisebb mindössze tíz centis. Van, amelyik fán él, van, amelyik a talajban, és mindegyik mást igényel.
Dendrobium thyrsiflorum. A Himalájában, valamint Észak-Indokína hegyeiben honos – Fotó: Facebook
Nemcsak gyűjti őket, hanem megfigyeli, kutatja is. Az utóbbi tíz évben többször utazott trópusi országokba, hogy saját szemével lássa, hogyan élnek ezek a növények a természetes élőhelyükön.
– Sokkal nagyobb öröm, ha az ember az élőhelyén látja őket. Egy orchidea virágzása a dzsungelben teljesen más élmény, mint üvegházban. A célom, hogy minél több ilyen helyet bejárjak – mondja, miközben a terveiről beszél.
Orchideák: szépség és tudomány
Jónás Sándor egyébként kertész végzettségű, de jelenleg egy budapesti egyetemen történészhallgató. Az örökségvédelem mellett szeretné, ha a munkáját – akár az orchideákról, akár a helyi történelemről van szó – tudományos szemmel végezhetné.
– Szeretném, ha mindazt, amit csinálok, hitelesen és szakértőként közvetíthetném. Akár egy előadás, akár egy kiállítás keretében – jelentette ki a szakember.
Az orchideák iránti elhivatottsága szinte tapintható, amikor arról beszél, mennyire különlegesek ezek a növények.
– Az orchideák a Föld legfiatalabb növénycsaládjába tartoznak, mindössze 15–20 millió évesek. Ezért ennyire könnyen keresztezhetők, és ezért születnek újabb és újabb hibridek. A természetben mintegy 30 ezer (!) fajuk él, de a nemesített hibridek száma több százezres nagyságrendű – hallottuk tőle.
Magyarországon is megtalálhatók vadon élő rokonaik, a kosborok és bangók, köztük a Boldogasszony papucsa, amely különösen közel áll a szívéhez.
"Csendélet" a nagykállói üvegházból, Jónás Sándor gyűjteményéből – Fotó: Facebook
A gondoskodás művészete
Negyven év tapasztalata alapján pontosan tudja, mire van szüksége egy orchideának.
– A legfontosabb a mértékletesség – mondja. – Az orchideát sokkal könnyebb túlöntözni, mint kiszárítani. A legtöbben ott hibáznak, hogy vízben állva hagyják a cserepet. A gyökér megfullad, hiszen ezek a növények eredetileg fákon élnek, nem a földben.
A fényre is érzékenyek.
– Télen jólesik nekik a napfény, de nyáron megéghetnek az ablakban. A keleti fekvésű ablak a legideálisabb. A melegigényes fajokat sosem szabad hűvös helyen tartani, míg a hidegházi orchideák a Himalája lejtőiről is származhatnak, ezért kifejezetten igénylik a hűvösebb környezetet – árulta el a nagykállói gyűjtő.
Saját növényházában két klímát tart fenn – egy hidegházat és egy mérsékelt hőmérsékletűt. Télen az egyikben akár fagypont közeli hőmérséklet is lehet, a másikban viszont mindig 15 fok fölött van.
A szenvedély, ami összeköt
Jónás Sándor ma már nemcsak gyűjti és neveli az orchideákat, hanem tanítja is, hogyan lehet őket helyesen gondozni. Előadásokat tart, ismeretterjesztő programokat szervez, és minden alkalmat megragad, hogy másokat is beavasson a trópusi virágok világába.
– Az orchidea egy életre szóló kapcsolat – fogalmaz.
Negyven év után már érzem a bőrömön, mikor kell árnyékolni, mikor kell locsolni, mikor elég egyetlen csepp víz. Olyan ez, mint egy régi barátság: az ember megtanulja a másik nyelvét.
Álma, hogy minél több trópusi élőhelyet látogasson meg, új orchideafajokat ismerjen meg, és mindezt megoszthassa a világgal.
– A természet mindenhol tanít. Én csak igyekszem meghallani, amit mond – teszi hozzá végül mosolyogva, miközben látható elégedettséggel néz végig az üvegház üde zöldjében virágzó orchideáin.
Indexkép: Facebook/Jónás Sándor
