Csökkenő tejárak, növekvő költségek és kiszámíthatatlan piaci viszonyok sodorták utcára a bajor tejtermelőket is. Münchenben több száz gazda és mintegy nyolcvan traktor demonstrált azért, hogy az Európai Unió erősebb védelmi eszközökkel stabilizálja a tejpiacot – miközben a tejipar és a politika jelentős része élesen ellenzi a beavatkozást.

Mintegy 200 gazda és körülbelül 80 traktor vonult fel München belvárosában, az Odeonsplatzon és a bajor Állami Kancellária előtt. A demonstrációt a Német Tejgazdák Szövetségi Szövetsége (BDM) és a Szabad Gazdák szervezték, válaszul arra a piaci helyzetre, amely egyre több tejtermelő gazdaságot sodor veszteséges működésbe.

A tiltakozók két konkrét uniós eszköz alkalmazását követelik. Egyrészt a Közös Piaci Szervezet 148. cikkének kötelező bevezetését, amely előírná az írásos, előre rögzített ellátási szerződéseket a tej begyűjtése előtt. Másrészt a 219. cikk szerinti önkéntes szállításcsökkentési program aktiválását, amely állami kompenzációval ösztönözné a termelés ideiglenes visszafogását. A gazdák szerint ezek nélkül nincs tervezési biztonság, és a tejárak tovább zuhannak.

Nem tudják előre, mennyit ér a tejük

A tejtermelők egyik legnagyobb problémája, hogy a beszállításkor sokszor még nem tudják, milyen árat kapnak a tejükért. A feldolgozók gyakran csak hetekkel később, a világpiaci árak és az értékesítési lehetőségek függvényében határozzák meg az átvételi árat. Túltermelés idején ez hirtelen és drasztikus áresést jelenthet – és a piac jelenleg éppen ilyen fázisban van.

A BDM adatai szerint a tej előállítási költsége átlagosan 53 cent kilogrammonként, Dél-Németországban pedig akár 62 cent is lehet. Ezzel szemben a termelői árak 34 és 46 cent között mozognak, egyes tejüzemek pedig már 30 cent alatti árakat sem zártak ki. Rövid távon ez a fogyasztóknak olcsóbb vajat és tejtermékeket jelenthet, hosszabb távon viszont gazdaságbezárásokhoz és állami támogatási kényszerhez vezethet.

„Harminc éve nem láttam ilyen piaci dinamikát”

Hans-Jürgen Seufferlein, a Tejtermelők Szövetségének (VBM) mezőgazdasági szakértője történelmi léptékű válságról beszél. Szerinte Németországban jelenleg mintegy hat százalékkal több tejet szállítanak be, mint egy évvel korábban, miközben a globális kínálat is nő, a vajpiac pedig nyomás alatt áll. Valódi trendfordulót legkorábban az év közepére vár.

148. cikk: védelem vagy túlzott szabályozás?

A viták középpontjában álló 148. cikk kötelező szerződéses rendszert vezetne be, világos szabályokkal az árképzésről, mennyiségről és időtartamról. A termelők szerint ez kiszámíthatóságot adna, és megszüntetné a „vakon beszállítás” gyakorlatát.

Bajorország mezőgazdasági minisztere, Michaela Kaniber és a szövetségi agrárminiszter, Alois Rainer azonban elutasítják a szabályozást. Álláspontjuk szerint a kötelező szerződések új bürokráciát hoznának, és nem erősítenék, hanem gyengítenék a gazdákat. A Német Raiffeisen Szövetség és a Bajor Gazdák Szövetsége is arra hivatkozik, hogy más uniós országok tapasztalatai szerint a 148. cikk nem vezetett magasabb termelői árakhoz.

A tejipar képviselői szerint sem lehet egyszerre növelni a termelést és elvárni az árak stabilitását. A BDM ezzel szemben hangsúlyozza: számukra nem elsősorban az azonnali áremelés, hanem a tervezési biztonság a legfontosabb.

Termeléscsökkentés: hatásos, de későn alkalmazzák?

A demonstrálók által követelt másik eszköz, az önkéntes szállításcsökkentés állami díjazással, már korábban is létezett, például 2016–2017-ben. A szakértők szerint önmagában működőképes lehet, de gyakran túl későn vetik be, amikor a piaci károk már megtörténtek. Ráadásul előfordulhat, hogy egyes gazdaságok visszafogják a termelést, miközben mások növelik azt, így az összhatás gyengül.

Kaniber miniszter attól tart, hogy az államilag finanszírozott termeléscsökkentés végső soron a bolti árakat is emelné, ami különösen az alacsony jövedelmű családokat terhelné. Hubert Aiwanger bajor gazdasági miniszter viszont a müncheni tüntetésen úgy fogalmazott: most kell beavatkozni, különben „romboló fejlemények” várnak a tejgazdákra.

A tejkvóta eltörlésének árnyéka

A mostani vita gyökerei egészen 2015-ig nyúlnak vissza, amikor megszűnt az uniós tejkvótarendszer. Azóta a piac erősen ingadozik fellendülések és válságok között. Hogy a jövőt rögzített szerződéses árak, önkéntes termeléscsökkentés vagy továbbra is a szabadpiaci kilengések határozzák meg, az a következő hónapok döntésein múlik.

Sok tejtermelő számára azonban már most is versenyfutás zajlik az idővel – amíg a tejárak tovább csökkennek, és a költségek nem mérséklődnek, egyre több gazdaság kerül a túlélés határára.

Forrás: BR.de

Indexkép: Shutterstock