Agroinform - Mezőgazdaság percről percre

Két általános érvényű, kicsit közhelyes megállapítással kezdeném:

A mezőgazdaságban az időjárás kitettsége miatt minden évben más kihívással állunk szemben és más tapasztalatokat szerezhetünk.
Ugyan nagyon pici országban élünk, az ország két részén mégis markánsan különböző időjárási körülmények határozzák meg a gazdálkodás sikerét.

Ez utóbbi okán az ország egészére vonatkozóan nehéz általános érvényű tapasztalatokról beszélnünk. Ennek természetesen nemcsak az eltérő időjárás az oka, hanem a különböző agrotechnikai szokások, eltérő gyomflóra és az ebből fakadó eltérő gyomirtási technológiák.

A kialakuló kórtani helyzetet az agrotechnikán túl nagymértékben az adott terület csapadék- és hőmérsékletviszonyai, a terület mikroklímája és a fajta érzékenysége vagy betegséggel szembeni ellenállósága alakítja.

A rovarkártevők megjelenése, annak mértéke szintén részben az agrotechnika és az időjárás függvénye. Ezért úgy gondoltam, hogy a saját tapasztalatomon túl az ország különböző részeiről érdemes megkérdezni néhány szakembert, akik helyi szinten számolnak be a saját, illetve a környező gazdák tapasztalatairól.

Az ország nyugati részén a csapadékviszonyok az előző évekhez hasonlóan szerencsésebben alakultak, mint a keleti országrészben. Nyugaton ősszel talán már kicsit sok is volt a jóból. Zala és Vas vármegyékben a nagyobb mennyiségű lehullott csapadék megnehezítette a kalászosok vetés előtti talaj-előkészítését és vetését. Így az őszi búza és őszi árpa vetések megkéstek, és ezzel együtt sok helyen elmaradtak a szokásos őszi gyomirtások is. A megkésett vetés következménye lett, hogy gyenge, néhány leveles állományok mentek a télbe. Az őszi gyomirtás ezen a vidéken elsősorban az egyszikű gyomfertőzés miatt már technológiai elem. Ott, ahol jelen van a nagy széltippan és a parlagi ecsetpázsit, az őszi gyomirtás jelentősége nem kérdés. Az olaszperje elsősorban az ország délnyugati részén okoz nagy fejtörést. A területek nagy részén már ősszel megkezdik ellene a védekezést, de szinte kivétel nélkül tavasszal ismételten kezelni kell, és ezzel oldható meg végleg a probléma. Hasonlóan a rozsnok fajokhoz, amelyek mind az északi, mind pedig a déli területeken egyaránt egyre nagyobb teret hódítanak. Ezek ellen is elsősorban a tavaszi gyomirtás hoz végső megoldást.

Néhány évvel ezelőtt csak felvetettük a lehetőségét annak, hogy előbb-utóbb a kalászos gyomirtás is kétmenetes lesz az ilyen területeken. Sajnos ez beigazolódni látszik. Az olyan helyeken, ahol a széltippanon kívül más egyszikű gyomfaj is van, illetve évelő kétszikűvel fertőzött a terület, sok esetben ősszel is és tavasszal is szükséges lehet védekezés. Ott, ahol elmaradt az őszi kezelés a rosszul bokrosodó kalászos táblákon, a T1-es, T2-es magról kelő kétszikű gyomok az enyhe tél miatt kora tavaszra nagy borításban jelentek meg, és a T1-esek korán virágoztak. Ezeken a helyeken mihamarabb el kellett végezni a tavaszi gyomirtást. A mezei acat szintén egyre nagyobb területeken okoz gondot, viszont sok esetben már csak akkor tűnik fel, amikor az állomány fölé nő. Az ekkor elvégzett állománykezelések már csak időleges és részmegoldást adhatnak.

A kora tavaszi esőzések és még az őszről maradt talajnedvesség hatására a kalászosok fejlődésnek indultak, a tavaszi hűvös idő pedig tovább segítette azt. Így mind az őszi árpa, mind a búza látványa bizakodóvá tette a gazdákat. Ezt több hetes meleg, száraz periódus követte, félő volt, hogy a búzák megszorulnak, és mind minőségben, mind mennyiségben a várt alatt teljesítenek. A virágzás idején helyenként volt némi csapadék, ami esetleges fuzáriumfertőzést idézhetett volna elő. A nyugat-dunántúli kórtani helyzetről dr. Varga Zsolt növénykórtani szakértőt kérdeztük:

„A betegségeket illetően nyugodt szezonunk volt. A termelők már technológiaszerűen alkalmazzák a megelőző védekezéseket, és bár az időjárási körülmények kedveztek a sárgarozsda megjelenésének, járványszerű elterjedéssel mégsem találkoztunk. A lisztharmat főleg egyes érzékeny fajtákon, az alsó levélemeleteken már viszonylag korán megjelent, de az első lombvédelemmel jó kezelhető volt, és a fertőzést meg tudtuk állítani. Ugyanez igaz a szeptóriás levélfoltosságra is. Fajtától függően az alsó levélszinteken megjelent a betegség, de a korai védekezéssel megakadályoztuk, hogy a felsőbb levélemeletek fertőződjenek. Az őszi árpában május végén a ramuláriás levélfoltosság betegség tüneteivel találkozhattunk, amely mellett a levélszáradást még élettani, fiziológiai okokra visszavezethető úgynevezett PLS levélfoltosság is kiváltotta. A fuzáriumfertőzésre a mi vidékünkön optimális időjárási viszonyok voltak, így a gazdák jó része ebben a virágzási időszakban is beiktattak egy védekezést. A növénykórtani megfigyelésem mellett el kell mondani, hogy a rovarkártevők közül ebben az évben nem elsősorban a vetésfehérítő, hanem a levéltetű okozta a legfőbb gondot. Mind a levélen, mind a kalászon tömegesen szívogattak a kolóniák.”

techmag

Ramuláriás levélfoltosság és PLS levélfoltosság együttes tünet árpán – forrás: Dr. Varga Zsolt

techmag

Kalász fuzárium őszi búzán – forrás: Dr. Varga Zsolt

techmag

Szeptóriás levélfoltosság tünet búzán – forrás: Dr. Varga Zsolt

techmag

Levéltetvek az őszi búza levelén – forrás: Dr. Varga Zsolt

Erről a „jelenségről” számolt be több gazda Somogy, Zala, Vas, Veszprém vármegyékben is. A vetésfehérítő lárvák elsősorban olyan állományokban okoztak nagyobb kihívást, ahol korábban az imágók megjelenésekor nem végeztek rovarölős védekezést. A levéltetvek viszont gyakorlatilag az egész tavaszi szezonban jelen voltak, és nemcsak a leveleken, hanem a kalászorsón, nagy tömegben a patkák között telepedtek meg. Így több gazdaságban akár háromszor is védekeztek rovarölő készítménnyel, kontakt piretroid és felszívódó hatóanyagot egyaránt felhasználva.

A Dunántúlon az elmúlt néhány évben egyre nagyobb népszerűségnek örvend a durumbúza termesztése. A megfelelő minőség és mennyiség előállításához intenzív technológia szükséges. Még egy ilyen kórtanilag nem meghatározó évjáratban is a durumbúzások általában három gombaölős kezelést iktattak be. A durumbúza lisztharmatra érzékeny, ezért korai lombvédelem alapvetően ezt célozta meg. A zászlós levél védelmét még a szárazabb időjárás ellenére sem hagyták ki a gazdák. A szemerkélő eső a virágzásban sok mindenre nem volt elég, viszont a fuzáriumra hajlamosító körülmény és a durum érzékenysége a kalászvédelmet is indokolttá tette.

Az ország északnyugati részén Nedeczky Ferenc növényvédelmi szaktanácsadó arról számolt be, hogy az őszi csapadék miatt ott is megkéstek a vetések. Az őszi gyomirtás az ő környezetükben csak kismértékben jellemző. A tél és a tavasz során nagy csapadékdeficittel kellett számolniuk. Kora tavasszal kaptak egy kevés esőt, és a májusi hőmérséklet is alacsonyabb volt a szokásosnál, ami segítette a kalászosokat, és részben kedvezett a lisztharmatfertőzésnek is. Így a korai lombvédelmet a lisztharmat megindulása indokolta, amit a gyomirtásokkal egy menetben juttattak ki. Több helyen kontakt kén hatóanyagú készítményt használtak, amit a gyomirtásokkal együtt juttattak ki. Azokon a helyeken, ahol nem jelentkeztek gombafertőzésre utaló tünetek, a zászlós levél kiterülésekor egy három komponensű, azol hatóanyagú gyári kombinációval végeztek jobbára megelőzést. A forró, száraz június miatt továbbra sem számítottak gombafertőzésre, és bízva abban, hogy ilyen időjárási körülmények között a kombináció tartamhatása még elég lesz, a második védekezést vagy elhagyták, vagy ameddig lehetett, húzták és egybehozták a kalászvédelemmel. A rovarok tekintetében április végén, május elején itt is tömegesen jelentek meg a levéltetű fajok, ami alapvetően meghatározta a rovarölős védekezéseket. Az első permetezés során általában egy kontakt piretroid, második menetben pedig kontakt és felszívódó kombinációt alkalmaztak. A vetésfehérítő kártétel természetesen itt is volt, de közel sem okozott akkora kihívást, mint az előző években.

Az ország középső, déli, délnyugati részéről Mihálovics György szaktanácsadót kérdeztem: „A mi vidékünkön sikerült időben elvetni, és azok a gazdák, akik már technológia szerint alkalmazzák az őszi gyomirtást, el is végezték azt. Egyébként is a gyomviszonyok alapvetően indokolnák is a korai posztemergens védekezést. Az egyszikűek közül elsősorban a nagy széltippan és helyenként a rozsnok fajok okoznak gondot. Azokon a területeken, ahol nincs egyszikű gyomnyomás, a nagy borításban jelentkező veronika, a tyúkhúr pipacs és a galaj miatt is már ősszel védekeznek. Sok területen olyan borítást érnek el ezek a gyomok, ami már biztos, hogy termésveszteséget okoz, ráadásul a T1-esek virágzó állapotban toleránsak lehetnek a legtöbb hatóanyaggal szemben. Így azok a gazdák, akik már évek óta ősszel gyomirtanak, és bíznak ebben a technológiában, látják az előnyét, az őszi időszakban, ha tehetik, minden évben elvégzik. A mezei acat felénk is egyre nagyobb kihívást jelent, így a területek egy részét egy olcsóbb, hormonos kezeléssel, elsősorban a rugalmasan használható MCPA hatóanyaggal kezelik felül. Ami a kórtani helyzetet illeti, nálunk búzában a szeptória, őszi árpában a hálózatos levélfoltosság vívott ki magának figyelmet. A tünetek árpán már ősszel megjelentek, és olyan táblákban, ahol nem végeztek gombaölő szeres védekezést, tavaszra egész komoly nyomásban jelentkezett. Tavasszal legalább kétszer fújták ezeket az állományokat, és a zászlóslevél-védelemben költségesebb SDHI és strobilurinos kombinációkat alkalmaztak. Azoknak a termelőknek, akik nem voltak résen, főleg az érzékeny fajták esetén súlyos asszimilációs felületcsökkenéssel kellett számolniuk. Búzában a második kezelésre a protiokonazol-tebukonazol és a protiokonazol-strobilurinos kombinációk voltak népszerűek. A déli országrészben alapvetően intenzív módon termesztik a kalászosokat, így a kisebb, néhány hektáron gazdálkodókat leszámítva alapból is legalább két védekezésben gondolkodnak a termelők. További nehézséget a korábbi évekhez hasonlóan a vetésfehérítő és a korábbi évektől eltérően a levéltetvek okozták. A vírusvektorok ellen már ősszel menetrend szerint permetez a gazdák nagy része, plusz ebben az évben tavasszal akár háromszor is fújtak, beleértve a vetésfehérítők elleni védekezést is. Ebből az első az imágók megjelenésekor az első gombával, a második kettő a zászlós levél megjelenése után ment ki. Az intenzív termesztés sarkalatos pontja a tápanyagellátás. A N-nel gazdagon ellátott területen, sok helyen az árpa és a búza is megdőlt. A mai napig kérdés a szárszilárdítás időzítése: milyen dózissal, merjék-e kitenni egyáltalán, milyen időjárás lesz stb.? Így a későn vagy csökkentett dózissal kijuttatott szárszilárdító, főleg a magasra növő fajtákon, nem volt elegendő. Az aratás még folyamatban van, de összességében azt látom, hogy a kalászosok a várton felül teljesítenek. Nem ritka a 8-10 tonnás termésátlag, és az első aratásokkal még az eső előtt kiváló minőségű terményt is sikerült betakarítani.”

A középkelet-magyarországi régióval kapcsolatos tapasztalatait Pálinkás Miklós szaktanácsadó osztotta meg velünk: „Az őszi csapadék miatt a kalászosok vetése megkésett, nagy területen csak október végén került földbe a mag. A késői vetés és a hűvös idő miatt gyengék voltak a kalászos állományok. A téli csapadékhiány ezt csak tovább fokozta, így a tavasszal rosszul bokrosodó kalászos táblákon indultunk a munkálatoknak. Az első feladat a gyomirtás volt, mivel felénk nagyjából csak 25%-ban végeznek őszi gyomirtást, azt is elsősorban Pest és Nógrád vármegyében. Az első lombvédelem a lisztharmat miatt indokolt volt, általában olcsó technológiát, egy tebukonazol hatóanyagú készítményt alkalmaztak a gazdák. (7. FOTÓ) A második lombvédelmet már egybe hozták a kalászvédelemmel, és akkor tették ki az általában két azol hatóanyagú kombinációkat, amikor virágzott a búza. Háromszori gombaölős kezelést csak a durumbúza-termesztők végeztek. A vetésfehérítő és a levéltetvek egyaránt kihívást jelentettek. A vetésfehérítő elleni küzdelemben talán megoldás lenne, ha az imágók ellen is védekeznének a gazdák, megakadályozva ezzel a tojásrakást. Ennek hiányában ebben az évben is tömeges volt a lárvakelés és károsítás. Emiatt, és a levéltetvek miatt is a zászlós levél kiterülését követően legalább kettő, de inkább három alkalommal kellett beavatkozni rovarölős kezeléssel. Az első kettő szóló piretroid, a harmadik már felszívódó és piretroid kombinációval történt.”

techmag

Lisztharmatfertőzés őszi búzán – forrás: Gaál Orsolya

Az ország északkeleti részéről Szabó Andor őstermelőt, szaktanácsadót kértem, hogy néhány mondatban foglalja össze a kalászos szezont. „A mi térségünkben kétfelé kell venni a tapasztalatokat. Ősszel, ahol még időben, szeptember végén, október elején el tudtak vetni, és megkapták a 80-90 mm csapadékot, ott szépen kikeltek a vetések, és megerősödve, talán kicsit túlfejletten is mentek a télbe. Ezeken a táblákon már ősszel megjelentek a szeptóriás vagy pirenofórás tünetek. Ahol csak az eső után vetettek, október végén, november elején, ott nagyon gyenge kelések voltak, alig 1-2 levelesen mentek a télbe az állományok. Ezeken a táblákon a búza ugyan nagy lemaradással, gyenge bokrosodással indult a tavaszban, amit a téli csapadékhiány csak fokozott. A fejlett állományokon már korán, március végén el kellett végezni a gombaölő szeres kezeléseket a gyomirtásokkal együtt. A fejletlenebb állományok a tavaszi, még ha kevesebb is, de több részletben megérkező csapadék, valamint a hűvös májusi időjárás hatására fejlődésnek indultak. Bár gombafertőzésre utaló tünetekkel ezeken a táblákon nem találkoztunk, de az időjárás kiszámíthatatlansága miatt, főleg a fogékony fajtákon, ugyanúgy, ahogy a korai vetéseken, a végére itt is kétszeri gombaölős kezelést végzett a gazdák nagy többsége. Ami a gyomviszonyokat illeti, az egyszikű gyomok közül igazán nagy problémát okoz a nagy széltippan és a rozsnokfélék, a zöldítések miatt egyre nagyobb felületen jelennek meg a perjefélék is. A magról kelő kétszikűek közül az ebszékfű és a galaj, évelő esetén a mezei acat jelent kihívást. Részben az időjárási viszonyok, részben a szokások miatt, még ha indokolt is lenne az őszi gyomirtás, a mi térségünkben alapvetően tavasszal védekeznek a gyomok ellen.

techmag

Kora tavaszi gyomosodás – forrás: Gaál Orsolya

A rovarokat illetően, ahogy minden évben, idén is nagy gond volt a vetésfehérítő, és meglepetést okozott a levéltetű-invázió. Ugyan a vetésfehérítő imágók viszonylag későn, május közepén jelentek meg tömegesen, a lárva kártétel mégis komoly felületet érintett. A júniusi meleggel pedig megérkeztek a levéltetvek, és gyakorlatilag a vegetáció végéig ott voltak, levélen, kalászon nagy kolóniákban szívogattak. Így a két kártevő ellen együttesen legalább kétszer védekeztek a gazdák. Minden viszontagság ellenére a kalászosok nagyon jól teljesítettek, rekord közeli termésátlagra számítanak a térségünkben tevékenykedő gazdák. A minőségre sem lehet panasz, eső előtt malmi, sőt javító minőségű búzákat is sikerült betakarítani. Aztán megérkezett a rég várt csapadék, ami jó a kukoricának és a napraforgónak, de a búzák minősége visszaesett. Összességében elmondhatom, a kultúrák közül még az őszi kalászosok a legnagyobb biztonsággal és sikerrel termeszthető növények itt az északkeleti országrészben.

techmag

Levéltetvek kalászon – forrás: Gaál Orsolya

Összefoglalásul talán országos tapasztalat lehet, hogy ebben a szezonban kórtani szempontból nem jelentkezett olyan mértékű betegség, ami nagy feladat elé állította volna a gazdákat. A lisztharmat megjelenéséről inkább az ország nyugati területén számoltak be, főleg az erre érzékenyebb fajták esetén. Szórványosan megjelent a szeptória és a pirenofóra, de időben történő védekezéssel a betegségek továbbterjedését meg lehetett állítani. A zászlós levél védelmét technológiai elemként kezelik a gazdák. Ha lehetett, a kalászhányás idejére időzítik a védekezést, viszont ha virágzásban esett az eső, a fuzárium elleni védekezést szükséges volt beiktatni. Bár a költségcsökkentés fontos gazdasági szempont, a kétszeri gombaölő szeres kezelés a megkérdezett térségekben, főleg a nagyobb gazdaságokban, technológiai elem.

A gyomirtási szokások országrészenként eltérőek. Érzékelhetően az egyszikű gyomfertőzés felerősödése és a mezei acat szinte országos problémának mondható. Az őszi gyomirtás elsősorban az ország nyugati részén jellemző. A keleti országrészben, még ha indokolt is lenne, még jobbára tavasszal védekeznek a gyomok ellen. Ebben az évben a rovarkártevők közül a levéltetvek tömeges megjelenése okozott meglepetést. Országrészenként eltérő volt a vetésfehérítő kártétel, de összességében így is kétszer, helyenként háromszor védekeztek a rovarkártevőkkel szemben. A késői vetés, a rosszul induló tavasz ellenére a hűvös májusi időjárás és a csapadék hatására a kalászos állományok „összeszedték magukat”, és a júniusi forróság és szárazság ellenére sem sültek bent. A szemek kiteltek, és az eddigi aratási eredményekkel, a mennyiséggel és - a nyári esőkig - a minőséggel is meg voltak elégedve a gazdák.Gaál Orsolya növényvédelmi szaktanácsadó

magazin