Ezt tedd meg most, ha szőlő van a kertedben!

A tél egy kertész számára szinte örökké tart. Alig várjuk, hogy végre eljöjjön a tavasz és kijussunk a kertbe. Utána persze folyton arról panaszkodunk, hogy milyen sok munka vár ránk, és soha nem lesz vége, de a szívünk mélyén nagyon is várjuk a márciust, és vele a kerti feladatokat. Azonban óvatosnak kell lennünk, hiszen bármikor visszatérhetnek a fagyok, így a türelem most rózsát, és sok minden mást is terem.

De ha van szőlőnk, akkor néhány feladatot már el tudunk végezni, amikor nincs fagy és szélmentes az idő. Mert a szőlő nagy ajándék a kertésznek, de bizony törődni kell vele. Ahogy Jókai Mór is tartotta:

"A szőlő nem engedelmes jobbágy, mint a krumpli, a ki tudja már a kötelességét: a szőlő a szolgabíró, a ki munkára hajt s halasztást nem enged. A ki szőlőt ültet, nagy urat vesz magának."

Vegyük hát sorra, milyen feladatokat is ad nekünk a közeljövőben a szőlő.

Ezt tedd most a szőlővel

1. Ha a tőkék fel voltak kupacolva a télre, akkor azokat, miután már elmúltak a fagyok, ideje lebontani és kinyitni a szőlőt, hogy a vesszőkön levő rügyek, a nedvkeringés megindulása után, minél előbb kihajthassanak. A korai nyitás veszélye, hogy a rügyek elfagyhatnak, hiszen ez sietteti a szőlő élettevékenységének a megindulását. Ezért fontos, hogy csak akkor kezdjük el a nyitást, amikor már nem fagyos a föld, de még nem duzzadtak meg a rügyek.

Ahogy közeledik a tavasz, a szőlő sok feladatot ad nekünk. Fotó: Pixabay

Van, ahol előnyitást alkalmaznak és csak a szőlő metszése után nyitják ki a tőkenyakat. Ezt leginkább ott végzik, ahol a tőkék magasművelésűek, és csak a tőkenyakat fedték le tél előtt, a vesszők pedig takarás nélkül maradtak.

2. Ilyenkor arra is szánjunk időt, hogy átnézzük és kijavítjuk a szőlő támasztékát.

3. Vizsgáljuk meg a tőkéket is, és pótoljuk a hiányzó vesszőket. A legjobb, ha a pótlásra gyökeres vesszőt, illetve kötött talajú termőhelyen gyökeres oltványt használunk. Kiváló módszer a pótlásra a bujtás, vagyis egy egészséges, jó fajtájú, jól termő tőkéről kiválasztunk egy erős, hosszú vesszőt és azt a hiányzó tőke helyén ásott gödörbe vezetjük. Ez ott idővel gyökeret fog ereszteni, és jövőre már szüretelhetjük is róla a fürtöket.

4. A nedvkeringés megindulása után meg kell metszeni a szőlőt, majd jön a lemosó permetezés. A lemosó permetezés különösen fontos, hiszen ez nyújt majd védelmet a szőlőnek a gombafertőzések ellen, mint amilyen a szőlőt veszélyeztető peronoszpóra, lisztharmat, vagy a szürkerothadás.

Így lehet szőlő a te kertedben is

A szőlő nem mindenhol terem szívesen. Nagyon fontos számára, hogy kellő mennyiségű napfényben legyen része, ugyanakkor védett is legyen a területe. A legjobb számára a mélyrétegű, tápanyagokkal és vízzel jól ellátott talaj.

Az oltványoknak legalább 60x60 cm alapterületű és 60 cm mély gödröt kell ásni. Előtte érdemes a talajt alaposan feljavítani érett istállótrágyával. Ültetés előtt az oltványokat állítsuk néhány órára vízbe. Ennek az az oka, hogy így lesznek képesek pótolni az elvesztett nedvességet.

Ezután távolítsuk el az oldalgyökereket, és rövidítsük meg a talpgyökereket. Az oltvány olyan mélyre kerüljön a földbe, hogy az oltás helye közvetlenül a talaj felszíne felett legyen. Miután elvégeztük az ültetést, alaposan öntözzük meg. Mivel a szőlőoltvány érzékeny a fagyra, a növényt kupacoljuk fel földdel úgy, hogy a vesszők alsó három-négy rügyét védje a föld a hidegtől.

A szőlő metszése nagyon fontos

Ha nem gondozzuk a szőlőt, nem lesz bőséges és jó minőségű a termés. Így hát, amint elmúlnak a fagyok, sort kell keríteni a szőlő metszésére. Ne várjuk meg, amíg megindul a nedvkeringés, azt még előtte végezzük el.

Érdemes ilyenkor a vesszőkön lévő termőrügyeket hosszában felmetszeni és megvizsgálni, hogy milyen állapotban vannak a tél után. Ha a színük élénk zöld, akkor semmi baj, azonban, ha a rügy szövete a csúcsán elbarnult, akkor kisebb fagykár érte. A legnagyobb baj akkor van, ha fekete, mert akkor sajnos elfagyott.

A bőséges és jó minőségű terméshez elengedhetetlen a szőlő metszése és a lemosó permetezés. Fotó: Pixabay

A metszés során az elfagyott, beteg, idős és elszáradt csonkokat kell eltávolítani. Ezután kerülhet sor a termőcsapok megmetszésére. Vannak rövid, és hosszú csapon termő fajták. Általános szabály, hogy a termőterület minden négyzetméterén 20-30 ép, egészséges rügy maradjon.

Érdemes váltómetszést végezni, vagyis a kétéves csapon két vesszőt meghagyni, és a többit levágni. A megmaradó két vessző közül a felső állású lesz a termőcsap, amelyen 4-10 rügyet hagyjunk meg, míg az alsó állású vesszőt két rügyre metsszük vissza, ami az ugarcsap lesz. A következő évben a le-termett termővesszőt vágjuk le, az ugarcsapon levő két rügyből fejlődött vessző közül a felső lesz a termővessző, az alsó az ugarvessző.

Jó munkát és bőséges termést kívánunk!