Dr. Tarnawa Ákos, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Növénytermesztési-tudományok Intézetének docense szerint a szója és a kukorica nem versenytársak, hanem egymást kiegészítő növények – de sikeres termesztésükhöz komoly szakértelemre és öntözésre van szükség.


A kukorica visszaszorulása új megoldásokat sürget

– Valamit találni kell a kukorica helyett – fogalmazott a docens, aki szerint a 15 évvel ezelőtti 1,3 millió hektáros kukoricaterülethez képest a mostani 800 ezer hektár már aggasztó visszaesést jelez. A kieső félmillió hektár pótlása égető kérdés a magyar növénytermesztésben.

Tarnawa Ákos rámutatott, hogy a logikus helyettesítő növény a cirok, amelynek a vetésterülete valóban növekedésnek indult, de még messze nem érte el azt a méretet, amely az űr betöltésére alkalmas lenne. A szója ezzel szemben – mondta – technológiailag már a hatvanas évek végétől ismert, hazai termesztése pedig egyre megalapozottabb.

– A szójatermesztésben minden adottság megvan, csak élni kell vele – tette hozzá. – Már a hatvanas-hetvenes években kidolgozták a technológiát, fajtákat hoztak be, megoldották a rizóbiumoltást, de a sertésállomány leépülésével csökkent az igény a fehérjenövény iránt. Most újra van kereslet és a szója visszatérhet.

A Duna Szója-projekt

A 2015-ben elindított Duna Szója-projekt célja az volt, hogy Magyarországon 100 ezer hektár fölé nőjön a szója vetésterülete.

A GMO-mentesség azonban önmagában nem hozott előnyt, mert a piacot nem érdekelte a minőségi magyar szója, nem volt hajlandó többet fizetni érte

– magyarázta a szakember.

A kezdeti lelkesedés ellenére sok termelő csalódott.

– Sokan azt gondolták, a szóját úgy kell vetni, mint a kukoricát – fogalmazott –, pedig a két növény termesztéstechnikája alapjaiban különbözik. Akik nem oltották be a magot a megfelelő baktériummal, nem is számíthattak jó termésre. Emiatt sokan ki is léptek a programból, és csak mintegy 65 ezer hektáron maradt meg a szója.

Az elmúlt években azonban ismét nőtt az érdeklődés: a vetésterület már elérte, sőt meg is haladta a 100 ezer hektárt, és Tarnawa Ákos szerint a szója reálisan 120 ezer hektár körüli stabil helyet foglalhatna el a hazai vetésszerkezetben.

Tarnawa Ákos

Dr. Tarnawa Ákos – Fotó: MATE

A szója igazi kihívása: a víz

A docens szerint a szójatermelés legnagyobb nehézségét az adja, hogy a monszun éghajlat növénye, ahol meleg és párás a klíma – Magyarországon viszont a nyári meleg egyre inkább szárazsággal párosul.

– A szóját öntözni kell – hangsúlyozta. – Ha jól öntözik, akár meg is duplázható a termés. De az öntözés nem egyszerű vízpótlás: technológiai fegyelem nélkül többet árt, mint használ.

Tarnawa szerint a szója öntözésének két célja van: egyrészt a vízhiány pótlása, másrészt a virágzáskori mikroklíma biztosítása.

– A virágzás és megtermékenyülés idején magas relatív páratartalomra van szükség – magyarázta. – Ezt a nyári szárazságban csak apró, gyakori öntözésekkel lehet biztosítani. Ilyenkor nem baj, ha a víz elpárolog, mert épp ezzel teremtjük meg a párás mikroklímát.

Ugyanakkor figyelmeztetett: rossz öntözéssel könnyű bajt okozni. A párásabb környezet a baktériumos betegségek melegágya, és a nem megfelelően időzített öntözés akár a teljes termést tönkreteheti.

Magyar szója: inkább takarmány

A docens szerint a magyar szója legfőbb felhasználási területe továbbra is a takarmányozás, az élelmiszeripari feldolgozásban alig van szerepe.

– Magyarországon nem készül nagy mennyiségben tofu vagy fermentált szójakészítmény – mondta. – Az élelmiszeripari célú szóját exportáljuk, a belföldi termés teljes egészében takarmányként hasznosul.

Különbséget tett a magyar és a dél-amerikai szója között is.

– Itthon nem sajtoljuk ki az olajat, hanem az egész szemet használjuk, ezért relatíve alacsonyabb a fehérjetartalom. De ha kivonnánk az olajat, ugyanannyi fehérje lenne benne, mint az import szójadarálékban – mondta. – A magyar szója tehát nem rosszabb, csak más: teljes értékű, olajjal együtt használt takarmány.


A jövő: kukorica és szója együtt

Dr. Tarnawa Ákos szerint a szója nem csupán alternatíva, hanem a jövő vetésszerkezetének kulcseleme lehet.

– A kukorica nem fog visszatérni az 1,3 millió hektáros szintre – állítja. – A vízhiány miatt csak öntözéssel lehetne fenntartani, de ha öntözzük, akkor a kisebb területről is ugyanannyi termést hozunk, mint régen. Azaz a termelési költségek nőnek, de a bevétel nem. Ezért a hazai vetésszerkezet átalakulása elkerülhetetlen.

A docens szerint az öntözött területeken a kukorica és a szója rotációja lehet a jövő útja – ugyanazon a területen, vetésváltásban, mint az Egyesült Államokban.

– Ott millió hektárokon váltják egymást, és jól működik – mondta. – Nálunk is ez lehet a stabil, fenntartható irány.

Indexkép: Pixabay