A világ számos gazdasági állatfaja esetében már beépült a mindennapi nemesítési gyakorlatba a genomikai tenyészértékbecslés (angolul: GEBV – Genomic Estimated Breeding Value). Bár bizonyos fajoknál még csak az előkészítés fázisában tartanak,

a módszer gyors terjedése azt mutatja, hogy ez a modern eljárás valódi áttörést hozhat a tenyésztési hatékonyságban.


Magyarországon már több szarvasmarhafajtánál (például holstein-fríz, charolais, limousin) sikerrel alkalmazzák ezt a technikát, így a hazai juhtenyésztők körében is egyre hangsúlyosabban merül fel a kérdés: vajon a juhágazatban is bevezethető-e a genomikai alapú tenyészértékbecslés?

Hogyan működik a GEBV? – A módszer lényege és előnyei

A genomikai tenyészértékbecslés a hagyományos, fenotípusos (megjelenési formai) és származási adatokon alapuló becslési módszert egészíti ki genetikai információkkal.

Ezáltal jelentősen növelhető a tenyészértékbecslés pontossága, lerövidül a generációs intervallum, és még az alacsony öröklődésű tulajdonságok esetén is számottevő genetikai előrehaladás érhető el.

A módszer működéséhez szükséges:

  • egy adott fajtához tartozó, genetikai szempontból jól jellemzett referencia-populáció,
  • megbízható és részletes származási, valamint termelési adatok,
  • korszerű laboratóriumi háttér,
  • fejlett bioinformatikai infrastruktúra,
  • és nem utolsósorban olyan szakemberek, akik képesek a különböző rendszerek összehangolt működtetésére.


juh

illusztráció – Fotó: Pixabay

Sikeres nemzetközi példák: mit tanulhatunk más fajok tenyésztéséből?

A genomikai tenyészértékbecslés legszélesebb körű és legsikeresebb alkalmazása a szarvasmarha-tenyésztésben történt. A holstein-fríz fajta esetében a módszer bevezetése 30-40%-ról több mint 70%-ra emelte a tenyészértékbecslés pontosságát, ráadásul már a születés pillanatában – vagy akár azt megelőzően – is megbecsülhető az egyed genetikai értéke.

Ez a fejlődés nemcsak a tenyésztési előrehaladás gyorsításában játszik kulcsszerepet, hanem lehetővé teszi a költséges vizsgálatok jobb megtérülését is, különösen nagy értékű egyedek esetében.

A siker titka többek között az, hogy ezek a fajták világszerte egységes genetikai alapokon állnak, és a nemesítésük nemzetközi összefogás keretében zajlik.

Ez közös adatbázisokat, egységes laboratóriumi elemzéseket és összehangolt bioinformatikai elemzéseket jelent.

Nemcsak a szarvasmarhák, hanem más fajok – lovak, sertések, baromfik, sőt halak – esetében is egyre több pozitív példát látunk. A genomikai módszerek alkalmazása ezeknél a fajoknál is bizonyította, hogy még kisebb populációk vagy speciális termelési célok esetén is jelentős előnyöket nyújthat.



A kihívások a juhágazatban – Mi szükséges a bevezetéshez?

A juhtenyésztés esetében a genomikai tenyészértékbecslés bevezetése több szempontból is nehezebb feladat. Ennek okai közé tartozik:

  • a fajtaállomány genetikai heterogenitása,
  • a viszonylag kisebb populációméretek,
  • a származási és termelési adatok sokszor hiányos vagy pontatlan nyilvántartása,
  • és a szektor korlátozott anyagi lehetőségei.
A genomikai alapú szelekció ugyanakkor nagy potenciált jelent a juhágazatban is, különösen olyan tulajdonságok esetében, amelyek mérhetősége nehéz (például húsminőség, betegség-ellenállóság, gyapjúparaméterek), vagy amelyek öröklődése alacsony.

Összegzés: lehetséges, de tudatos előkészítést igényel

A hazai juhtenyésztés számára a genomikai tenyészértékbecslés egy új korszak lehetőségét hozhatja el. A sikerhez azonban elengedhetetlen egy stabil genetikai alapokkal rendelkező, jól nyomon követett tenyészállomány, modern laboratóriumi és informatikai háttér, valamint hazai és nemzetközi együttműködés.

A jövő tehát nyitott: a kérdés már csak az, mikor és hogyan valósul meg a genomikai módszerek bevezetése a juhágazatban.

Forrás: allattenyesztok.hu

Indexkép: Pixabay