Az európai kukoricatermesztés 2026-ban újabb kihívásokkal néz szembe. Az Expana előrejelzése szerint az Európai Unióban összesen 7,7 millió hektáron vethetnek kukoricát, ami mintegy 6 százalékos visszaesést jelent az előző évhez képest. A csökkenés nem egységes: egyes tagállamokban mérsékelt növekedés, máshol jelentős területvesztés várható. A trend mögött több, egymással összefüggő agronómiai, gazdasági és környezeti tényező áll.
A hagyományos térségek veszítenek, Lengyelország tovább erősít
A kukorica különösen érzékeny a nyári hőhullámokra és a csapadékhiányra, márpedig az elmúlt években Európa meghatározó kukoricatermesztő régióiban – különösen Dél- és Közép-Európában – gyakoribbá váltak az aszályos periódusok. A legnagyobb termelőnél, Romániában például az elemzők 17 százalékos területcsökkenéssel számolnak, tehát 1,9 millió hektár alatt várható a növény területe 2026-ban. Franciaországban 4,5 százalékkal kisebb területen, 1,48 millió hektáron tervezik a vetést 2026 tavaszán. Ezzel szemben Lengyelországban mintegy 1 százalékkal kb. 1,3 millió hektárra emelkedhet a kukorica vetésterülete.
Magyarországon az Expana szerint 670 ezer hektárt fedhet a növény, ami a 2001-ben elért, 1,258 millió hektáros területnek már csak a fele (53%) lenne. Hosszabb távon sokak szerint 600 ezer hektárra állhat be a tengeri hazai kiterjedése. Mögöttünk az ötödik helyen Olaszország áll a területi rangsorban, itt az elemzői várakozások szerint 500 ezer hektárra (–2 százalék) csökkenhet a kukorica területe 2026-ban.
A kis termés ellenére is sok kukorica lehet raktáron a szezon végére – Fotó: Shutterstock
Vigyázat: a kevés kukorica is sok lehet!
Pikó Tímea, a Magyar Gabonaszövetség főtitkára egy paradoxonra hívja fel az olvasók figyelmét: A betakarítás óta nagyon gyengén muzsikál az exportunk, miközben a kukorica behozatala - amennyire a feldolgozóipar igényei ezt megkövetelik - továbbra is zajlik. "A magyar gazdálkodók a számok alapján eddig kevés árut adtak el. Miközben a takarmányipar sikeresen átállt a kalászos gabonákra alapozott gyártásra, addig a nagy kukoricafeldolgozóknak meg kellett oldaniuk az alapanyaghiányt - akár importból is.
Decemberben az import mennyisége már csaknem a négyszerese volt az exporténak: mintegy 120 ezer tonna állt szemben a bő 40 ezerrel. Ebből az következik, hogy a szezon végére viszonylag sok kukorica maradhat a termelők raktáraiban, annak ellenére, hogy keveset termeltünk belőle."
Ami a következő szezon árait illeti, ez nem túl jó kiindulási alap...
Jövedelmezőségi kérdések és kockázatok
A gazdálkodók azért vonakodnak eladni a kukoricát, mert keveslik az 5,2 tonnás átlagtermés mellett érvényesíthető 70-72 ezer forintos tonnánkénti árat. Ez épp csak a termelés közvetlen költségeit fedezi, se munkabérre, se amortizációra, se bérleti díjra, további beruházásokra pedig végképp nem futja belőle. Az ország alföldi területein, ahol eddig a termelés döntő része zajlott, még a 4 tonnát sem érte el a növény átlaghozama, magyarán veszteséges az előállítása.
A termelés és a piac kockázatainak növekedése miatt a gazdálkodók minden kultúrában a lehető legkevesebb tőke befektetését kockáztatják. Ezért szerény igényű, de valószínűleg magas áron eladható növényeket illesztenek a vetésszerkezetbe (pl. napraforgót, olajlent), vagy "támogatásoptimalizáló" gazdálkodási formákat választanak (pl. AKG-t).
A jelek szerint ez történik Európa-szerte, de a klímanyertes és exportorientált Lengyelország kivételt képez.
Mit tehetnek a gazdálkodók?
- a talaj vízmegtartó képességét javító művelési módokat alkalmazni,
- a vetésszerkezetet diverzifikálni a jövedelmi kockázatok csökkentése érdekében,
- aszálytűrőbb kukoricahibrideket választani,
- folyamatosan figyelni a piaci, illetve támogatáspolitikai változásokat.
Indexkép: Shutterstock.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
