Angliában korábban évszázadokig kenyérrel etették a lovakat, ráadásul a lókenyér több okból is nagyszerű találmány volt: ez volt a leghatékonyabb módja a nagy étvágyú és energiaigényű igáslovak táplálásának, továbbá így a pékek olyan alapanyagokat is fel tudtak használni, amelyeket egyébként ki kellett volna dobniuk – írja a telex.hu.
A lókenyér a középkortól az 1800-as évek második felében berobbanó ipari forradalomig nagy népszerűségnek örvendett, a szállítmányozásban betöltött szerepét pedig mutatja, hogy külön kategóriába sorolták és külön szabályozták. Meg volt szabva, hogy mely pékek süthették, mekkorának kellett lennie, mennyiért lehetett adni, miből kellett készíteni.
A lókenyér mindenhol jelen volt Angliában, a lovak mellett a szegényebb rétegek is gyakran fogyasztották, hiszen jóval olcsóbb volt a fehér kenyérnél.
A hatalmas termetű igáslovak naponta nyolc-kilenc kilónyi ételt is elfogyasztottak, aminél szempont volt az is, hogy mindezt minél gyorsabban tegyék, hogy egy hosszabb út után minél előbb indulhassanak a következőre.
A kenyér jobb kalória- és fehérjeforrás volt a szénánál és a feldolgozatlan gabonaféléknél, így a lovak gyorsabban tudtak regenerálódni, továbbá a kenyeret cipelni is könnyebb volt, mint többkilónyi szénát vagy abrakot. Az is előfordult, hogy pelleteket csináltak a kenyérből.
A lókenyér előnyös volt abból a szempontból is, hogy ahhoz csupán a búza őrlése után visszamaradt korpára, némi lisztre (általában rozs- vagy bablisztre) és vízre volt szükség, és dagasztani, keleszteni sem kellett. Egy lapos, barna korong volt, íze pedig az extra rostoknak és a teljes kiőrlésű gabonáknak köszönhetően valószínűleg nem volt rossz. Ennek ellenére elsősorban a szegények ételeként tartották számon, amelyet éhínségek idején szinte minden vidéki családi fogyasztott, a szegényebbek pedig a jobb időkben is ezt ették.
A hatalmas termetű igáslovak naponta nyolc-kilenc kilónyi ételt is elfogyasztottak – fotó: Pixabay
A 17. századig a lókenyér a szegénység indikátorának számított, ekkorra viszont már a lókenyereknél is megjelentek a finomlisztből készült, kelesztett kenyerek, amelyekkel főleg a nagy presztízsű versenylovakat etették.
A lókenyér népszerűségének az ipari forradalom vetett véget. Miután 1830-ban átadták a Liverpoolt és Manchestert összekötő vasútvonalat – a világon az első két város közötti, személyforgalmat is lebonyolító közforgalmú vasútvonalat –, a lovak néhány évtized alatt kiszorultak a szállítmányozásból, így már nem volt szükség a lókenyérre sem, mellyel már elsősorban a szegénységgel összefüggésben foglalkoznak a szakértők.
