A pünkösdi ünnepek alatt két látogató (Nagy Csaba és Molnár Andrásné) különleges természeti jelenségnek lehetett szemtanúja a Hortobágyi-halastón: albínó színezetű eurázsiai hódot (Castor fiber) sikerült lefotózniuk. Az albínó állatokra jellemző a fehér vagy rózsaszín szőrzet, tollazat vagy pikkely, illetve a vöröses szem. Az albinizmus egy genetikai rendellenesség, amely a latin „albus” – fehér szóból ered, és előfordulhat emlősöknél, madaraknál, hüllőknél, kétéltűeknél és halaknál is.

Az eurázsiai hód (Castor fiber) Eurázsia legnagyobb testű rágcsálója, és az európai és ázsiai kontinensen a hódfélék családjának (Castoridae) egyetlen őshonos faja.

Magyarországon az utolsó egyedet 1854-ben lőtték ki, de a Nagyalföld területéről már jóval korábban, az 1600-as évekre tehető kipusztulása. A faj eltűnésének oka a prémje, pézsmája és időnként húsa miatti vadászat, valamint az általa okozott károk.

A hód visszatelepítése az 1990-es évek elején indult meg hazánkban, és mára olyan sikeres lett, hogy már emberközeli élőhelyeken, így mesterséges halastavakban is megtalálható. Bár a hód jelenléte sok esetben pozitív ökológiai hatású, mivel „ökoszisztéma-mérnök faj”-ként alakítja környezetét, kártétele miatt gyakran okoz ember–állat konfliktusokat, így társadalmi megítélése megosztott.

Az eurázsiai hód (Castor fiber) az Európai Unió legtöbb tagállamában Natura 2000-es, közösségi jelentőségű jelölőfajként szerepel. Magyarországon 1988 óta védett, természetvédelmi értéke jelenleg 50.000 forint.


Indexkép: Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság/ Facebook