Tóth Zoltán, az Elcom Kft. ügyvezetője a PREGA konferencián rögtön előadásának elején jelezte: csapatuk az iparból érkezett, és első pillantásra talán kevésbé kötődik szorosan az agráriumhoz. Éppen ez adja azonban munkájuk érdekességét. Megközelítésük szerint a technológiai fejlődés jellemzően az iparban jelenik meg először – gyakran a hadiipar közvetítésével –, majd idővel beszivárog a polgári szektorba, így a mezőgazdaságba is. Az agrárium sokszor követőként veszi át azokat a megoldásokat, amelyek más ágazatokban már bizonyítottak, és ezekből jelentős előnyt kovácsolhat.
Az ipari tapasztalatok alapján olyan területet kerestek, ahol az ott bevált gyakorlatok a mezőgazdaság számára is kézzelfogható segítséget jelenthetnek. Munkájuk során sokat foglalkoztak a vízüggyel, és azt tapasztalták, hogy – hazai és nemzetközi szinten egyaránt – a vízgazdálkodás fókusza elsősorban a folyók levonulására, a felszín alatti vízkészletekre és a nagy rendszerekre irányul. Ugyanakkor az a viszonylag vékony talajréteg, amely közvetlenül az élelmiszer-termelés alapja, kevesebb figyelmet kap, pedig ennek vízháztartása kulcskérdés a termelők számára.
E felismerés nyomán kezdték el vizsgálni, miként lehetne a talajnedvességet olyan módon mérni és értelmezni, hogy az közvetlenül támogassa a gazdálkodói döntéseket.
Tóth Zoltán, az Elcom Kft. ügyvezetője – Fotó: Agroinform.hu
A növény mint központi elem
Az előadó egy szemléletes „mérleggel” mutatta be gondolatmenetét: a középpontban mindig a növény áll. A kérdés minden esetben az, hogyan érzi magát, milyen feltételek mellett képes optimális fejlődésre és terméshozamra.
Az iparban egy gyár működése jól körülhatárolható rendszerben zajlik: léteznek külső hatások, de a „kerítésen belül” a folyamatok szigorúan szabályozottak. A mezőgazdaság esetében sok hasonló tényező azonosítható, ugyanakkor van egy lényeges különbség: a lokális időjárás. Míg egy üzemcsarnokban a termelést nem befolyásolja közvetlenül a külső hőmérséklet vagy a csapadék, addig a szántóföldi növénytermesztés nap mint nap ki van téve ezeknek a hatásoknak.
Emellett az agráriumban a felhasznált inputanyagok, a kijuttatás időzítése és a biológiai folyamatok is változóbbak, mint egy ipari gyártósoron. Egy gyárban percre pontosan tervezhető, mikor mi történik; a mezőgazdaságban inkább folyamatos alkalmazkodásról beszélhetünk.
Az ipari szemlélet ugyanakkor – az előadó meglátása szerint – egyre inkább megjelenik a mezőgazdaságban is. Az időalapú, folyamatszabályozott működés térnyerése elkerülhetetlen, különösen az olyan rendszerek esetében, mint a zárt, vertikális termesztés, ahol a környezeti feltételek szinte teljes mértékben kontrollálhatók.
Tóth Zoltán: "a középpontban mindig a növény áll. " – Fotó: Agroinform.hu
Egyensúly mint alapelv
A precíziós gazdálkodás lényegét Tóth Zoltán az egyensúly fogalmával ragadta meg.
A cél, hogy a növény az idő minden pillanatában kiegyensúlyozott állapotban legyen.
Ehhez számos tényező összehangolt működésére van szükség:
• megfelelő fajtaválasztás,
• helyes talajművelés,
• optimális vetésidő,
• hatékony növényvédelem,
• indokolt tápanyag-utánpótlás,
• tudatos vízgazdálkodás,
• környezetvédelmi szempontok figyelembevétele,
• folyamatos monitorozás.
Ezek az ember által létrehozott, „mesterséges” beavatkozások a természetes környezeti tényezőkkel együtt határozzák meg a növény életterét, amely két részre osztható: felszín feletti és felszín alatti zónára. Mindkettő folyamatosan változik, és mindkettő hatással van a terméseredményre.
A precíziós gazdálkodás tehát folyamatos egyensúlyozás és korrekció. Ehhez adatokra, információkra, elemzésre és megalapozott döntésekre van szükség.
A precíziós gazdálkodás folyamatos egyensúlyozás és korrekció – Fotó: Shutterstock
Adathalmazból döntéstámogatás
Az adatgyűjtés önmagában még nem jelent megoldást. A mérésekből származó információk gyakran hatalmas „kupacot” alkotnak, amelyből ki kell választani a valóban releváns elemeket. A döntéshozatal során azt kell meghatározni, mely adatok szolgálnak érdemi következtetésekkel.
Ebben kap kiemelt szerepet a térinformatika. A növény föld feletti állapota szemmel is megfigyelhető, azonban a talajfelszín alatt zajló folyamatok feltárásához műszerezettség szükséges. A meteorológiai mérések ma már általánosnak tekinthetők, de a talaj különböző rétegeiben zajló fizikai változások vizsgálata speciális eszközöket igényel.
Az előadásban bemutatott példák – infraképek, domborzati modellek, mikroösszefolyási térképek – ugyanarról a területről készültek, és jól szemléltették, milyen jelentősége lehet akár néhány centiméteres szintkülönbségnek is. A víz a fizika törvényeit követve mindig a lejtés irányába mozog, így a mikrodomborzat jelentősen befolyásolja a lefolyást és a beszivárgást.
Egy több mint 120 hektáros területen például több mint 10 méteres szintkülönbséget azonosítottak, amely a felszíni és felszín alatti vízmozgásban is markánsan megmutatkozott.
Felszín alatti folyamatok és időelőny
A talajnedvesség mérése lehetőséget ad arra, hogy a problémákat még a növény látható stressztünetei előtt azonosítsuk. Míg egy műholdas NDVI-felvétel már egy bekövetkezett állapotot mutat – például sárguló növényállományt –, addig a talajrétegek nedvességi viszonyainak perces gyakoriságú monitorozása korai figyelmeztetést adhat.
A különböző talajszerkezetek eltérően befolyásolják a víz mozgását. Egy humuszos réteg alatt elhelyezkedő agyagos, zárványos talaj például jelentősen lassíthatja a leszivárgást. Így hiába azonos az öntözés vagy a csapadék mennyisége, a növény vízellátása mégis eltérő lehet.
A térinformatikai elemzések révén akár olyan történeti elemek is feltárhatók, mint egy korábbi patakmeder nyoma, amely a talajnedvesség-eloszlásban és a terméseredményekben is megmutatkozik. Ez a tudás hosszú távon is értékes a gazdálkodó számára.
Hervadáspont és riasztás
A talajrétegek részletes vizsgálata lehetővé teszi annak előrejelzését, mikor közelíti meg a növény a hervadáspontot. Ha a felső réteg kiszárad, és az alsó zónában is kritikussá válik a nedvességtartalom, riasztási szint érhető el. Ez nemcsak figyelmeztetés, hanem tervezhető beavatkozási pont is, amely segíthet a termésbiztonság fenntartásában.
A fenológiai szakasz mint viszonyítási alap
A térinformatikai és talajnedvességi adatok értelmezésében fontos kapaszkodót jelent a fenológiai állapot. Minden növekedési szakasznak megvan az elvárt fejlettségi szintje. Ha az aktuális állapot eltér attól, amit az adott időszakban várnánk, az beavatkozást tehet szükségessé.
A precíziós gazdálkodás tehát nem csupán technológiai kérdés, hanem szemléletmód is: az adatok rendszerezése, a természetes és mesterséges tényezők összehangolása, valamint a növény egyensúlyának folyamatos figyelemmel kísérése.
Az előadó zárásként hangsúlyozta: a térinformatika és a talajnedvesség-alapú döntéstámogatás hosszú távon olyan tudást ad a gazdálkodók kezébe, amely korábban csak generációkon át gyűjtött tapasztalatból volt megszerezhető.
_fill_540x300_0.jpg)
_fill_540x300_0.jpg)
