Gazdák, akik kitartanak a repce mellett

Bosits Tamás Vas vármegyei termelő kitart a repce mellett, aminek szerinte precízióval, technológiai fegyelemmel és jó termőhelyi adottságokkal még mindig van jövője.

– A repce számomra több, mint egy kultúrnövény, a gazdaságom gerincének egyik pillére – mondta az Agroinform TechMag-nak Bosits Tamás. A szombathelyi gazda jelenleg közel 270 hektáron termeszt repcét, amit az utóbbi időben érezhető visszaesés és a termesztési kedv csökkenése ellenére sem akar elhagyni a vetésforgóból. – A repce nálunk alapvető fontosságú, hiszen a kalászosok után kitűnő elővetemény, segíti a talaj regenerálódását, és a vetésforgó szabályainak betartása nélkülözhetetlen a fenntartható gazdálkodáshoz.

A vetésterület csökkenését hazánkban egyébként főleg a növényvédelmi kihívások és a piaci bizonytalanság okozzák, úgy vélem. A hatóanyag-kivonások miatt a rovarok – köztük a fénybogarak, bimbórágók és bolhák – elleni védekezés egyre komolyabb szakmai felkészültséget igényel, miközben a klímaváltozás miatti időjárási szélsőségek újabb kihívások elé állítják a termelőket. Az idei repceszezon ismét megerősítette bennem, hogy ez egy igazi „technológiai növény”: minden termesztéstechnológiai elemnek kiemelt jelentősége van, és bármelyik elhanyagolása súlyos terméskieséssel járhat. Különösen Vas vármegyében tapasztalom, hogy a siker záloga a fegyelmezettség és az intenzitás, ebből nem lehet engedni – jelezte.

Bosits Tamás szerint náluk továbbra is augusztus 20. és szeptember 10. között adódik a legjobb lehetőség a vetésre. – Tavaly sokan kivártak, hogy esik-e eső, de mire a vetésig jutottak, már elkéstek. A vetés pillanatában a talajban levő nedvesség kulcsfontosságú – hangsúlyozta.

Tamás tapasztalata, hogy a repcetermesztés sikerének kulcsa a precíz technológia. – Az időzítés, a megfelelő talaj-előkészítés, a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem mind-mind kritikus tényezők – jegyezte meg. A fajtaválasztásnál a genetikai alapokat a stressztűrő, korai érésű hibridek jelentik, amelyek jobban alkalmazkodnak a változó időjárási körülményekhez.

– Általában az előbb említett augusztus 20. és szeptember 10. közötti időszak biztosítja a legjobb kelési feltételeket a talajnedvesség és a hőmérséklet szempontjából itt, Vasban. A tőszámot 50-55 növény/m²-re állítom be, mert tapasztalataim szerint ez az optimális a jó állomány kialakításához. Próbáltam többel és kevesebbel is, de a túl sűrű állomány gyengébb növekedést eredményezett, a túl ritka pedig gyomosodáshoz vezetett – fogalmazott. – Különösen figyelek a szervesanyag-tartalom megőrzésére és a talaj vízmegtartó képességére. Minimális talajművelést alkalmazok, hogy csökkentsem a talajeróziót és megőrizzem a talajéletet. Szerintem kulcsfontosságú kérdés a talaj jó szerkezetének megőrzése és vízmegtartó képességének fenntartása.

A gyomproblémák főként a pásztortáska és az ebszékfű kapcsán jelentkeznek, ami összefügg a talajművelési technológiával is. A gyomirtás, úgy gondolom, hogy megoldott, aki repcét termeszt, annak ez nem okozhat kihívást – én az alapkezelést preferálom, mert sokáig tudja várni a csapadékot, és nincs káros utóvetemény-hatása. A hatóanyag-kivonások miatt viszont a növényvédelem egyre nehezebb. Szakmai segítséget kaptam, amely iránymutatást adott a védekezési stratégiák kialakításához, de a helyzet továbbra is kihívást jelent. A kelési problémák után a bolhakártevők adták fel a legnagyobb leckét. A gyengébben fejlődő állományokat különösen megtizedelték, míg az időben és jól fejlődő repcével kevesebb gond adódott.

Sikerült ősszel egy erős állományt a télbe engednem, amit megfelelően kezeltem növekedésszabályzóval és gombás betegségek ellen. Az idei februári rovarinvázió elmaradt, így a szárormányosok elleni védekezést a szokásos időben tudtam elvégezni. Ugyanakkor idén a repcefénybogár-imágó tömeges és hosszan tartó betelepedése okozott meglepetést és jelentős károkat. A bimbórágás miatt óriási becőhiány alakult ki, ráadásul a régebbi, bevált hatóanyagok hiánya miatt a védekezés sem sikerült jól.

Komoly problémát okozott a március végi, hosszan tartó fagy is. Úgy látom, hogy a tavaszi növekedésszabályozás elmaradása miatt a repce olyan fejlődési stádiumba került, ahol nem tudta megfelelően tolerálni ezt a hideget. Sajnos, sok táblán láthatók ezeknek a negatív hatásoknak a nyomai – jelentette ki.

. A vetés pillanatában a talajban levő nedvesség kulcsfontosságú – fotó: pexels.com

A vasi gazda szerint a repce tápanyag-utánpótlásának alfája és ómegája a megfelelő nitrogén-ellátás, amit komplex műtrágyákkal egészít ki, figyelve a kálium és foszfor megfelelő arányára is. A tavaszi fejtrágyázásra különösen nagy hangsúlyt fektet. A tavaszi szárazságban ugyanakkor, úgy véli, el kell gondolkodni a folyékony műtrágya használatán inhibitor használatával egyetemben.

– Megelőző kezelésekben hiszek, például a növekedésszabályozók és a stresszcsökkentő készítmények használatában annak érdekében, hogy a növény ellenállóbb legyen a szárazsággal és fagyokkal szemben. Akut stressz esetén gyors beavatkozásokat alkalmazok, de a hangsúly a prevención van. A vetésforgó betartása, a fajtaválasztás, a precíz technológia és a folyamatos monitoring mind-mind hozzájárulnak a kockázatok csökkentéséhez – magyarázta, megjegyezve: problémásnak látta a tavaszi növekedésszabályzó elmaradását, mert így a márciusi fagy rendkívül megtizedelte az állományt.

Mint elárulta, érésgyorsítást nem tervez, évek óta olyan hibrideket használ, amelyek maguktól beérnek – ezzel például rögtön 25-30 ezer forintot spórol hektáronként. Minden nehézség ellenére továbbra is úgy gondolja, hogy a repcét nehéz lenne kihagyni a vetésforgóból. Az idei aszályos tavasz és nyár is azt mutatja, hogy szükség van az őszi vetésre, mert ez még mindig hozhat profitot.

– A gazdáknak azt tanácsolom, hogy számolják ki saját maguk az önköltséget, és ne hallgassanak feltétlenül a nagyobb gazdaságokra – meglepő eredmények születhetnek. Meglátásom szerint a kisebb gazdák rentábilisabban tudnának repcét termeszteni, pedig pont ők adták fel ennek a növénynek a termesztését – mondta Bosits Tamás.

Ami a piaci helyzetet és az árakat illeti, a gazda szerint az utóbbi két-három évben a repce ára hullámzott, összességében nem volt megfelelő. Idén 3 tonna körüli termésre számít, és tonnánként legalább 180 ezer forintos árral lenne elégedett, ennyi kellene ahhoz, hogy a termesztés gazdaságos legyen.

– Számomra a legnagyobb kihívást a növényvédelmi problémák kezelése és a klímaváltozás okozta időjárási szélsőségek jelentik – árulta el végül, hozzátéve: véleménye szerint a vetésterület hazai csökkenését azzal lehetne megállítani, ha a támogatási rendszer és a növényvédelmi eszközök elérhetősége javulna, valamint ha a piac stabilabbá válna. – Fontosnak tartom, hogy jobban fókuszáljunk a terményeladási piacra, hiszen tonnánként 10-20 ezer forinttal is többet érhet a repce, ami egy közepes termésnél akár 40-50 ezer forintot is jelenthet hektáronként. Ez szükséges ahhoz, hogy pozitív mérleggel zárjunk.

Végül, de nem utolsósorban: beszéljünk egymással, osszuk meg tapasztalatainkat, és kérjünk tanácsot olyanoktól, akik nagyobb területeket látnak át, és különböző technológiákat tudnak alkalmazni ugyanabban az évben. Csak így tudunk fejlődni és alkalmazkodni a folyamatosan változó kihívásokhoz – hívta fel a figyelmet.

Aki hosszú távon szeretne repcét termeszteni, annak nem elég a jó technológia – ismernie kell a földjeit, a fajtákat, és tudnia kell, hogyan reagáljon az időjárási kihívásokra.

Nagygyörgy Sámuel kosdi gazda több évtizedes tapasztalata alapján nem a lemondás, hanem az alkalmazkodás a kulcs. A vetésszerkezettől kezdve a fajtaválasztáson át a stresszkezelésig minden részlet számít – és ha jól gazdálkodunk vele, a repce még ma is stabil pillére lehet a szántóföldi növénytermesztésnek. A Püspökszilágyon működő telephely és a Kosdon, valamint Felsőpetény környékén elterülő táblák adják Nagygyörgy Sámuel gazdaságának szívét. Itt több növénykultúrát is termeszt – a repce ezek közül továbbra is fontos szerepet tölt be, jelenleg 240 hektáron.

– A vetésszerkezetben még mindig stabil helye van, és nem is tervezem, hogy teljesen elengedem. Ez egy kiváló növény, csak tudni kell, hogyan bánjunk vele – kezdte. Bár néhány éve még 400 hektáron termelt repcét, a mostani, kisebb terület nem a visszavonulás jele, hanem stratégiai döntés: – Az időjárásra, a piaci mozgásokra reagálni kell. Ahol lehet, ott továbbra is jó választás a repce, csak nem minden területen tudja ugyanazt nyújtani – állapította meg. Sámuel nem a repce ellen, hanem a repce értelmes pozicionálása mellett érvel. Azokon a táblákon vet, ahol a talaj, a mikroklíma és a tapasztalat együtt kedvező eredményt ígér. A gazda szerint a repce jól illeszkedik a vetésforgóba, akár búza, árpa, akár napraforgó követi.

A föld kizsigerelésétől nem tart: – Aki megfelelő tápanyag-visszapótlást végez, annak nem kell félnie attól, hogy bármelyik növény tönkreteszi a talajt – fogalmazott. – A csapadék természetesen kulcstényező, de komplex technológiai megközelítéssel növelhető a termelési biztonság. Hogy mire gondolok? Például megfelelő hibridválasztás a fagyok elkerülése miatt. Későbbi vetési idő a rovarkártétel csökkentésére. Őszi gyomirtás, hogy ne induljon hátrányból az állomány. Stresszkezelés biostimulátorral, ha szükséges. Minden aprónak tűnő momentum számít. Egy-egy évben kicsinek látszó döntés is jelentősen befolyásolhatja az eredményt.

Nagygyörgy Sámuel kosdi gazda – fotó: agroinform.hu

A gazda a hibridválasztás során nemcsak a hozamot, hanem az időjárás-ellenálló képességet is nézi. A fagy- és szárazságtűrés előtérbe került, de nincsenek örök favoritok:

– Volt már, hogy egy hibrid remekül szerepelt az egyik évben, a következőben viszont visszafogottabb volt. Ezért próbálkozom, kísérletezek, és mindig tanulok – összegezte. Itt megjegyezte, hogy a repcenemesítők szerepe óriási lenne a magasabb hozam elérése érdekében. Kimondta: el kellene végre mozdulnunk a 15-20 évvel ezelőtti terméseredmények szintjéről, utalva ezzel a búza, a kukorica és a napraforgó eredményeinek növekedésére annak ellenére, hogy ezek a kultúrnövények éppoly érintettek a klímaváltozásban, mint a repce. Várja az áttörést e tekintetben.

Nem hisz a túl korai vetésben – az augusztus végi, szeptember eleji időpontot részesíti előnyben. Így csökkenthető a rovarkár és az őszi vadkár. – Ha egy állomány szépen megerősödik őszig, jobban bírja a telet, és kevesebb gond lesz vele tavasszal is – fogalmazott.

A szakember forgatás nélküli művelést alkalmaz, ahol lehet – kivéve, ha az előző kultúra miatt szükséges a szántás. A cél minden esetben a jó vetőágy kialakítása és a vízmegtartás segítése:

– Sajnos sokszor nincs mit megőrizni, de a talajszerkezetre így is vigyázni kell. A repce érzékeny, de meghálálja, ha jó körülmények közé kerül – fűzte hozzá.

A gazda kiemelte: a nitrogén szerepe különösen fontos, ha gyengébben fejlődik az állomány. Ősszel is lehet korrigálni vele, de a tavaszi indításkor is döntő. Mint rámutatott: egy kevésbé fejlett repcét is el lehet vele juttatni oda, hogy tavasszal jó eséllyel induljon. A gazda, ha szükséges, biostimulátorokhoz is nyúl – de nem mindenáron használ ilyeneket, leginkább csak akkor, ha a növényeket stressz éri. – Amit szükséges, azt megadjuk a növénynek. De csodaszerekre nem, inkább az időzítésre és a megfigyelésre alapozok – mondta.

A hozamok optimalizálása érdekében az alacsonyabb tőszám lenne ideális, de a vadkár miatt Sámuel biztonsági tőszámot alkalmaz: 35 magot vet négyzetméterenként. Ez ugyan nem kevés, de ha ebből megmarad 15–20 tő a vadkár miatt, akkor annyi már jól tud teljesíteni.

Ez idáig a 2025-ös év sem látszik könnyűnek, mégis bizakodó: – Most 3,8–4 tonnás hozamokra számítok – ez nem rekord, de nem is tragikus. Ha ehhez jön egy jó értékesítési ár, akkor a mérleg pozitív lehet – fogalmazott, hozzátéve: a múlt évben repcéjét 560 eurós áron tudta értékesíteni, ami bebizonyította, hogy türelemmel, raktározással is lehet eredményt elérni.

A gazda szerint a repce vetésterületének csökkenését leginkább az árstabilitás és a reális sikerélmény tudná megállítani: – Aki látja, hogy érdemes belekezdeni, és van esélye egy jó termésre, az nem fog kihátrálni. A repce szép, értékes növény, de meg kell hozzá teremteni a feltételeket – jelentette ki a 64 éves termelő, aki fiatalkori lendületéből mit sem veszített.

A repcéről nem lebeszélni akar másokat, éppen ellenkezőleg: szeretné megosztani velük azokat a tapasztalatokat, amelyekkel jobban tervezhető, biztonságosabb és hosszú távon is jövedelmező lehet a termesztése.

– A repce tud teremni, csak oda kell figyelni rá. Ha megadjuk neki, amit kér, akkor ő is adni fog – zárta mondandóját.

Az európai rekordtermés tulajdonosa (7,19 t/ha), Légrádi Miklós 50-60 hektáron termeszt repcét évről évre. A hatékonyságot, rendszerszemléletet és az alkalmazkodást ötvöző gondolkodásában egyvalami biztos: repce lesz, ameddig csak lehet. A repcetermesztést sokan visszavágták az utóbbi években. A lengyeltóti gazda azonban épp az ellenkező irányt követi: fenntartja vetésterületét, mert elvi kérdés számára, hogy ne lépjen vissza a termelésben. Úgy véli: minden kihívás kezelhető, ha elég figyelmesek vagyunk, és alkalmazkodunk az adott évjárathoz.

A repce – ahogy fogalmazott – bár igényes, de nem ellenség. Ezzel együtt tényleg nem lehet elkönnyelműsködni a termelést: sem a tápanyag-utánpótlást, sem a vetést, sem a gyomirtást. Miklós szerint a siker titka a harmónián, az időzítésen és a rendszerekbe ágyazott gyakorlati tapasztalatokon múlik. Hangsúlyozta: nem lehet mindig ugyanazt csinálni, mint az előző évben. A repce figyel, jelez, és reagál – nekünk is ezt kell tennünk.

Az európai rekordtermés tulajdonosa (7,19 t/ha), Légrádi Miklós 50-60 hektáron termeszt repcét évről évre – fotó: agroinform.hu

A tápanyag-utánpótlásnál a harmonikus, osztott nitrogénkijuttatást tartja kulcsfontosságúnak. Szerinte a repce sok mindent elfogad, de ha "agyon van kondicionálva" nitrogénnel, akkor nem termel, hanem csak "tetszeleg". Vagyis: nem az a lényeg, mennyi tápanyag kerül ki, hanem az, hogy mikor és milyen formában. A legjobb hatást akkor éri el, ha a növény differenciálódásakor kap még plusz energiát az oldalágak fejlesztésére.

– Az őszi gyomirtás örökérvényű. A pipacs, az egyszikűek és a paréjfélék mind-mind előkerülnek, ha ősszel nem lép időben a termelő. Az őszi gyomirtás nem választható lehetőség, hanem kötelező. Ez alapelv – szögezte le Miklós.

Fajtaválasztásban az erős növekedési habitusú hibridekre esküszik, amelyek nagyobb gyökértömeggel és több oldalággal képesek magas hozamot adni. Külön figyel a virágzás idejére is: szerinte a később virágzó hibridek elkerülhetik a rovarkártevők invázióját, mert a károsítók inkább a korai virágzású táblákba költöznek be hamarabb, a későbbiek nem annyira vonzóak számukra.

A vetési időt szeptember elejére időzíti, amikor a nappali meleg és az éjszakai lehűlés elindítja a talaj kapillárisainak működését. Ezzel megkezdődik a talajpára mozgása, ami a hengerezett talajfelszín alá sekélyen vetett magoknak ideális csírázási környezetet ad. A henger nemcsak a talaj lezárását szolgálja, hanem kedvező mikroklímát is teremt. – Az ideális tőszám véleményem szerint a 30 mag/m² körüli. Úgy vélem, a hibrid repce számára több szabadságot kell hagyni, hogy ki tudja fejleszteni az oldalágait. A 45 cm-es sortávolság segíti a fény bejutását és az állomány szellőzését, ami épp a differenciálódás időszakában életbevágó – magyarázta a termelő.

 Minden kihívás kezelhető, ha elég figyelmesek vagyunk, és alkalmazkodunk az adott évjárathoz – fotó: agroinform.hu

A biostimulátorokat hasznosnak tartja, főleg a stresszes időszakokban. Az időjárási anomáliák és a szélsőségek gyakorisága miatt az ilyen készítmények szerepe növekszik. – A növény is csak ember – mondja némi képzavarral tréfásan. Kell neki a védelem, az erős bőrszövet, a lombozati önvédelem. És ez nemcsak a repcére igaz, hanem minden szántóföldi kultúrára.

A drónos technológiák szerepét kulcsfontosságúnak tartja, főleg az éjszakai permetezések esetén. A nappali kijuttatást szerinte csak erős kényszerhelyzetek indokolhatják, ám az ilyen beavatkozásoknak sokszor semmi haszna nincs, mert a nagy melegben a növény sztómái zárva vannak, és a permet egyszerűen lepereg a levelekről.

A permetlé kémhatása – főleg piretroidok alkalmazása esetén – savas kell hogy legyen. A legtöbb szer ugyanis 5 pH alatti közegben működik optimálisan. Ha ezt nem biztosítják, a drága szer hatása elmarad. Ezzel a legtöbb termelő tisztában van, de nem mindenki alkalmazza következetesen, pedig fontos tartalékunk.

A kockázatcsökkentés technológiája szerinte rendszerszintű figyelmen múlik. Aki nem frissíti a művelési ismereteit, aki rutinból dolgozik, az hátrányba kerül. Miklós szerint „ez nem játék. Ha elalszol, kiesik a gyerek a kezedből."

Szerinte nem szabad elengedni a repcét, mert ha csökken a termőterülettel együtt a termés, akkor a piac egyszer csak felfedezi a hiányt, és megint emelkedik az ár. Addig is: kitartani, tanulni, optimalizálni. Ez Miklós szerint a jövő kulcsa.

A tápanyag-utánpótlásnál a harmonikus, osztott nitrogénkijuttatás kulcsfontosságú – fotó: pexels.com

Papp Sándor csereháti gazda szerint a repce az egyik legjobb talajszerkezet-javító növény, ugyanakkor komoly odafigyelést és technológiai fegyelmet követel.

Miközben egyre csökken a repce vetésterülete hazánkban, vannak olyan gazdák, akik szerint nemcsak életképes maradt ez a kultúra, de jól szervezett technológiával, átgondolt vetésforgóval és kellő kitartással ma is az egyik legsikeresebb szántóföldi növény lehet. A csereháti dombvidéken, gyenge adottságú, sokszor 10 aranykorona alatti földeken dolgozó Papp Sándor közel 35 éve termel repcét – és nem is akármilyen eredményekkel.

A Miskolctól északra húzódó csereháti dombság zord természeti adottságokkal rendelkezik.

A Hernád és a Sajó között fekvő területek nagy része gyenge minőségű, erősen kötött agyagtalaj, ahol a csapadékviszonyok szeszélyesek, a lejtős felszínek miatt pedig a vízgazdálkodás is nehezen kontrollálható. Ennek ellenére Papp Sándor szerint a siker nem lehetetlen – csak józan szakmai alapokra kell helyezni a gazdálkodást.

Papp szerint a repce értéke messze túlmutat a piaci árán. „Az emberek nem értik, de a repce az egyik legjobb talajszerkezet-javító növény. Két méterre is lemegy a gyökere, megbontja a talajt, repedéseket hoz létre, levegőzteti a mélyebb rétegeket. Felhozza a tápanyagot a felszín közelébe. Az utána elvetett búza pedig meghálálja. Nálam nincs is búza repce nélkül.”

Gazdaságában 530 hektáron termel repcét, 400 hektáron őszi búzát, 125 hektáron árpát és kisebb területen zabot. A vetésforgóban dominálnak az őszi vetésű növények, és ennek oka is van: a klímaváltozás. – Én már 10 éve áttértem az őszi vetésekre. A tavaszi csapadék nem jön meg időben, a nyarak szárazak. A repce viszont bírja. Ha jól indul, túléli a telet és megterem – magyarázta.

Papp Sándor csereháti gazda szerint a repce az egyik legjobb talajszerkezet-javító növény – fotó: pexels.com

A sikeres repcetermesztés kulcsa – Papp szerint – nem más, mint a kelés idejének eltalálása. – Nem a vetésnap a fontos, hanem hogy mikor kel ki. Egy öreg professzor mondta: ne a naptárhoz igazodj, hanem a talajhoz. Akkor vessek, amikor a mag biztosan ki tud kelni. Ha vársz az esőre, lekésel. Ha száraz a föld, a kelés elmarad – hangzott a bölcsesség.

A vetőmag elhelyezésére is komoly figyelmet fordít. Míg sok gazda 1-2 centire teszi a repcemagot, ő akár 4 centire is leviszi. – Sokan megütköznek ezen, de én tudom, hogy ott már van annyi nedvesség, hogy a mag elinduljon. Ehhez persze jó vetőgép kell – nálam a John Deere dolgozik, ami soronként szabályozható mélységgel vet.

A csereháti földek kötöttek, a klasszikus szántás után nehéz visszaállítani a vetőágyat. Ezért Papp már 20 éve áttért a forgatás nélküli technológiára. Kétféle nehéz kultivátora van, amikkel visszazárja a talajt, megőrzi a kevés csapadékot. A cél: minél kisebb talajbolygatás, minél nagyobb vízmegtartás.

– A repcéhez a talajművelés legalább olyan fontos, mint a vetőmag. Aki csak úgy beletol valamit a földbe, az ne csodálkozzon, ha nem kel ki semmi. Ha nincs egyenletes mélység, ha nincs tömörített magágy, a csírák elpusztulnak – állapította meg.

A repce egy olyan növény, amelynek minden növekedési szakaszát védeni kell. Tavasszal a repceszárormányos, később a fénybogár, majd a becőszúnyog jelent veszélyt. A rovarölő szerek azonban egyre inkább eltűnnek a palettáról.

– Ha kivonják az acetamipridet, vége. Már most a rezisztencia jeleit látom. Ha nem lesz hatékony szer, a permetezések számát kell növelni, és az sokba kerül. A helyettesítő anyagok ugyanis vagy gyengébbek, vagy drágábbak.

Papp Sándor bízik a biostimulátorokban is. – Egy tonnát simán rá tudnak tenni a termésre, ha jókor kapja a növény. Aztán ott a mikroelempótlás is. Aki nem figyel a mangánra, bórra, az télen nézheti, hogyan fagy ki az állomány – hívta fel a figyelmet.

Sok gazda elfordul a repcétől, mert kényes, drága, kockázatos. De Papp szerint pontosan ez az, amiért megéri. – A repce nem való lusta embernek. Naponta ránézek. Ha nem kapja meg, amit kér, nem ad vissza semmit – ismételte.

Nála a háromtonnás átlag évek óta teljesül, és az ár is fontos tényező. – Most 220 ezer forint körül mozog a tonnaára. Ennél már érdemes termelni, mert a ráfordítás is magas.

A gazdálkodó szerint a repce területének csökkenésében nemcsak a piac játszik szerepet, hanem az uniós és hazai szabályozás is. – Olyan emberek hozzák a döntéseket, akik nem jártak még földeken. Beírják a jogszabályba, hogy szélerózió van, pedig az nem erózió, hanem defláció – jegyezte meg. Szerinte a szabályozást minden szinten gyakorlati emberekre kellene bízni.

Papp Sándor nem szeretne lemondani a repcéről. – Amíg el tudom látni, védeni tudom, és megéri, addig biztos, hogy vetem. Mert ez a növény nemcsak hasznot hoz, hanem jobbá is teszi a talajt. És ami a legfontosabb: én szeretem csinálni. Ez nem csupán munka, ez szenvedély. Azok közé tartozom, akiknek a szakmája egyben a hobbija is. És amíg reggel mosolyogva indulok el a földekre, addig a repce is jól fog teremni.

Horváth Attila

Agroinform