A valóságban azonban alacsony tőkeellátottság, elaprózott termelés, munkaerőhiány és struktúraváltási kényszer hátráltatja az ágazatot. Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid, a Juh és Kecske Ágazati Szakmaközi Szervezet ügyvezető igazgatója szerint a juhászat ma egyszerre ígér rendkívüli jövőt – és küzd a megélhetéséért.
– Egyszerre van jelen az ígéret teljessége és a mindennapi realitás az ágazatban – mondja Mezőszentgyörgyi Dávid. – Világszinten a juhhús-termelés csökken, Ausztrália és Új-Zéland is visszafogja az állományt. Ezzel szemben a kereslet stabilan nő: eleinte Kína diktálta a piacot, most India lép előre, 2035-től pedig Afrika lesz a húzóerő – legalábbis a nemzetközi UNESCO prognózisai szerint. Tehát kevesebben termelnek, miközben egyre többen szeretnének fogyasztani. Ebben a nemzetközi helyzetben a magyar juhágazat jó pozícióban van – legalábbis elméletben.
Európán belül is új vevőkörök jelennek meg. A migráció révén megnőtt a muszlim közösségek aránya, akik vallási okokból nem fogyasztanak például sertéshúst – számukra a juhhús alapvető tápláléknak számít.
Korábban a magyar élőbárány szinte kizárólag Olaszországba ment, ma már Németország, Ausztria és Horvátország is felvevőpiac.
A Közel-Keleten az olajbevételek javították a fizetőképességet, sőt Izrael is egyre nagyobb vásárlóként jelentkezik. A bárányhús ára folyamatosan emelkedik, a piac fizetőképes, sőt – keresleti jellegű.
– Mindezek fényében valóban azt lehet mondani: ez egy rendkívül perspektivikus ágazat – fogalmaz az igazgató. – De csak addig, amíg nem nézünk körül itthon.
A hazai valóság: a termelés döntő része kicsi, elaprózódott, alacsony hatékonysággal
Magyarországon a juhtartás jellemzően kisléptékű, gyakran mellékágazat, amely nem képes kihasználni a világpiaci lehetőségeket. Jelenleg mintegy 8000 juhászat működik az országban, többségük 50–150 egyedből álló állománnyal dolgozik. Ez azonban messze nem elég.
Dr. Mezőszentgyörgyi Dávid Fotó: Facebook
– Közgazdasági értelemben akkor beszélhetünk önállóan működőképes gazdaságról, ha legalább 350–400 anyajuh tartozik egy gazdához – magyarázza Mezőszentgyörgyi Dávid. – Családi gazdaságok esetében ez inkább ezer. Ezzel szemben nálunk az átlag állomány túlnyomó része messze elmarad ettől.
Az alacsony tőkeellátottság és az élőmunka-igényes működés miatt a termelés nem hatékony. A bárányozási mutató (juhonkénti elválasztott bárány) jelenleg 0,8 körül alakul, miközben legalább 1,2 értékesített bárányra lenne szükséges a fenntartható működéshez. Holott a genetikai alapok – ikerellésre hajlamos, sűrített ellési ciklusra képes fajták – már rendelkezésre állnak. A probléma nem a fajtákban van, hanem a tartástechnológiában, takarmányozásban és szaporodásbiológiában.
A juhászatban nem bárányt, nem gyapjút termelünk. Hanem pénzt
– szögezi le. – Ezt a szemléletet kellene elterjeszteni.
Átalakuló piac, változó súlypontok
Az export ma is nagyrészt élőállat-alapú, pedig az igazi érték a feldolgozottságban lenne. Egy konyhakész termék többszörös hasznot hoz az élőbárányhoz képest. Ráadásul a piac igényei is diverzifikálódnak.
– Két jól elkülöníthető szegmens van – mondja. – Az egyik a 20–24 kilogrammos, klasszikus olasz bárány, amely szezonális jellegű, a keresztény ünnepekhez igazodik. A másik a 35–40 kilós nagy súlyú bárány, amely a muszlim/arab piacokra megy, és egész évben keresett. Ez utóbbi intenzív hizlalást, speciális takarmányozást, zárt tartást igényel. De már a klasszikus, kis súlyú bárányt sem lehet csak legeltetéssel előállítani.
A klímaváltozás új kihívásokat hozott
A korábban általános 180 napos legeltetési idő mára 100 nap alá csökkent. Az aszály, a hőhullámok és a megváltozott csapadékeloszlás miatt a legelők minősége és kapacitása is romlik. A hagyományos hodályok már nem alkalmasak a modern juhászat igényeire.
– Ma már nemcsak a takarmányozást, de az épületeket is át kell gondolni – hangsúlyozza. – Nagy légtér, állandó szellőzés, hőelvezetés – ezek ma már elvárások. A kerekedők már ventilátorokat használnak a hizlalókban, különben a melegben visszaesik a takarmányfogyasztás, csökken a gyarapodás.
A változó klímához való alkalmazkodás nemcsak technológiai, de genetikai kérdés is. Egyre népszerűbb a dél-afrikai származású, hőséghez alkalmazkodott Dorper juhfajta, amely kiválóan alkalmas a száraz, meleg körülmények közötti tartásra. Át kell gondolni, hogy a keresztezésekben ezen fajtáknak is helyet adjunk.
Bozóttüzek megelőzése: a juh mint zöld munkagép
A juhászat nemcsak élelmiszert, hanem ökológiai szolgáltatást is nyújt. A juhok 2–3 centiméteres magasságban legelnek, így fenntartják a talajborítottságot, miközben csökkentik a tűzveszélyt. Nyugat-Európában, Kanadában, Ausztráliában már bevett gyakorlat, hogy juhászatokat bérelnek tűzmegelőzési célból – ez Magyarországon is terjedhetne.
– A juhalapú legeltetés a klímaváltozás ellen is hatékony – fogalmaz Mezőszentgyörgyi. – Kevés vízigény, talajvédő hatás, alacsony talajterhelés. Az ilyen szolgáltatási típusú hasznosításra fel kell készülni.
Betegségek árnyékában: új járványok fenyegetnek
2025 első félévében négy új betegség jelent meg Európában, amely korábban évtizedekig ismeretlen volt régiónkban. A kiskérődző pestis januárban érkezett Romániából. Márciusban megjelent a ragadós száj- és körömfájás Magyarországon, igaz, a juhállomány nem fertőződött. A kéknyelv és a juhhimlő szintén fenyeget. Oly annyira, hogy szeptember 10-én a NÉBIH bejelnetette a kéknyelv betegség magyarországi megjelenését.
– A klímaváltozás északra tolja a betegségek földrajzi határát – figyelmeztet az igazgató. – Ezért mi, mint szakmaközi szervezet, már fél éve önkorlátozást vezettünk be, és nem szállítunk például Románia felől élő állatot. Fontosabb a megelőzés.
Mit lehet tenni?
– Szerkezetátalakításra van szükség – mondja Mezőszentgyörgyi. – Az állományokat bővíteni kell, az intenzív technológiák felé kell elmozdulni, digitalizálni, automatizálni kell, és meg kell erősíteni a feldolgozási kapacitásokat. Tudatos, piackövető termelésre van szükség – és nemcsak exportpiacokra, hanem hazai fogyasztásra is.
Magyarországon évente mindössze 20 dekagramm juhhúst fogyasztunk fejenként. A szakmai szervezet spanyol partnerrel közös EU-s programban dolgozik a hazai fogyasztás növelésén. Egy esetleges duplázás is stabilabbá tenné az ágazatot.
– Aki csak egyirányú exportpiacra termel, egy lábon áll – szögezi le. – Mi három-négy lábon szeretnénk.
A jövő: kihívás, de lehetőség is
A magyar juhágazat tehát kereszteződésben áll. Előtte világszintű kereslet, kedvező árak, környezeti előnyök. Mögötte strukturális problémák, elaprózott termelés, klímaváltozás, járványfenyegetés.
– Mi abban hiszünk, hogy ez az ágazat nem leépülő, hanem fejlesztendő – mondja Mezőszentgyörgyi Dávid. – De ehhez össze kell fogni: termelőknek, feldolgozóknak, kereskedőknek és az államnak egyaránt. Mert juhot tartani nemcsak a hagyományról, hanem a jövőről is szólhat.
Indexkép: Pixabay
