A globális mezőgazdaság reagálása a klímaváltozásra

1. Terméshozamok változása különböző régiókban és növényfajoknál

A klímaváltozás hatása a mezőgazdasági terméshozamokra már napjainkban is megfigyelhető, és ez a hatás régiónként és növényfajonként egyaránt eltérő. Összességében a múlt évszázadban a globális terméshozamok jelentősen növekedtek a jobb fajták, műtrágyázás, öntözés és növényvédelmi módszerek miatt, ugyanakkor a felmelegedés és az időjárási szélsőségek mára kimutathatóan lassítják a hozamnövekedést.

A klímatrendek által okozott változások nem egyformák: bizonyos hűvösebb éghajlatú területeken kisebb pozitív hatásokat is tapasztaltak (például Kelet-Ázsiában a rizs és búza, Észak-Európában a búza hozamai javultak enyhe melegedés mellett)ipcc.ch. Ezzel szemben a trópusi és szubtrópusi régiókban túlnyomórészt negatív hatások jelentkeztek, különösen ahol már most is magas a hőmérséklet. Szaharától délre eső Afrikában, Dél-Ázsiában, Dél-Amerikában és Dél-Európában szinte minden fontos élelmiszernövény hozamában stagnálás vagy visszaesés figyelhető meg az utóbbi évtizedekben a melegedés miatt.

Az alábbi táblázat néhány példát mutat be a megfigyelt hozamváltozásokra régiónként:

A klíma okozta termésváltozások példái különböző térségekben (megfigyelési adatok). Az adatok azt mutatják, hogy a hőség és az aszály kombinációja különösen súlyos károkat okoz: globális átlagban a kukorica, szója és búza hozamai ~10%-kal vagy még nagyobb mértékben estek vissza az extrém forró, száraz időszakokban. Ezzel szemben a mérsékelt övi területeken tapasztalt kisebb mértékű melegedés akár némileg javíthatta is a hozamokat, amennyiben csökkent a hidegstressz hossza vagy lehetővé vált a hosszabb tenyészidőszak – azonban ezek a pozitív hatások korlátozottak és lokálisak.

Több tudományos vizsgálat is számszerűsítette a klímaváltozás eddigi negatív hatását. Például egy elemzés kimutatta, hogy

1981 és 2010 között a globális felmelegedés miatti többlethő (még a megemelkedett CO₂-szint hozamnövelő hatását is figyelembe véve) a kukorica termését ~4,1%-kal, a szójáét ~4,5%-kal csökkentette az akkori technológiai szinthez viszonyítva.

Hasonlóképpen Nyugat-Afrikában az elmúlt évtizedek 1°C-os melegedése 10–20% közötti terméskiesést okozott a kölesnél, és 5–15% közötti csökkenést a ciroknál. Dél-Európában pedig a melegedés szinte minden fontos szántóföldi növénynél hozamcsökkenést eredményezett, ami a termésátlagok stagnálásához vezetett az utóbbi időben.

Összességében a klímaváltozás miatt a mezőgazdasági termelékenység javulása elmaradt a várhatótól: a globális mezőgazdasági összteljesítmény növekedése 1961–2015 között kb. 21%-kal alacsonyabb volt, mint amilyen egy változatlan klíma esetén lehetett volna, és ez a hatás különösen erős volt Afrikában, Latin-Amerikában és a Karib-térségben (ahol ~30–33%-kal kisebb termelékenység-növekedést tapasztaltak).

A kukorica kevésbé profitál a megemelkedett CO₂-ből, viszont a hőstressz és aszály erősen rontja a hozamát – fotó: Shutterstock

A növényfajok között is eltér a klímaérzékenység. A C4 típusú növények (pl. kukorica) kevésbé profitálnak a megemelkedett CO₂- szintből, viszont a hőstressz és aszály erősen rontja a hozamukat. Ezzel szemben egyes C3 növények (pl. búza, rizs, szója) átmenetileg nyerhetnek a magasabb légköri CO₂-szintből, ami javíthatja a vízhasznosítást és fotoszintézist. Ugyanakkor a kutatások szerint a további felmelegedés nettó hatása minden főbb növénykultúrára negatív lesz. Egy átfogó elemzés négy különböző módszer eredményeit összesítve megállapította, hogy

globális átlagban +1°C melegedés (adaptáció vagy extra CO₂-hatás nélkül) a búza hozamát ~6%-kal, a kukoricáét ~7%-kal, a rizsét ~3%-kal, a szójáét ~3%-kal csökkenti.

Az alábbi táblázat szemlélteti a főbb növények hőmérséklet-érzékenységét:

Megjegyzés: A fenti értékek becsült globális átlagok, feltételezve, hogy az emelkedő CO₂-szint közvetlen hozamnövelő hatása és az esetleges új adaptációs intézkedések nem ellensúlyozzák a melegedés káros hatásaitgiss.nasa.gov. Noha bizonyos kísérleti körülmények között a magasabb CO₂-koncentráció javíthatja a növények hozamát (CO₂-trágyázás effektus), a valós mezőgazdasági rendszerekben ennek hatását gyakran korlátozza a tápanyagellátás és a vízhiány, illetve a kártevők, betegségek terjedése. Ráadásul a megemelkedett CO₂-szint csökkentheti egyes növények beltartalmi értékét (pl. fehérje- és ásványianyag-tartalmát), ami további aggodalomra ad okot az élelmezés szempontjából.

Összefoglalva: a klímaváltozás már most is főként negatív irányban befolyásolja a terméshozamokat, különösen a melegebb éghajlatú, sérülékeny régiókban és olyan növényeknél, amelyek érzékenyek a hő- és aszálystresszre. A jövőben, ha a felmelegedés folytatódik, ezen hatások erősödésére kell számítani (lásd az 5. fejezetet a jövőbeli előrejelzésekről).

2. Alkalmazkodási stratégiák a mezőgazdaságban

A kedvezőtlen éghajlati hatások mérséklésére a gazdálkodók és agrárszakemberek világszerte számos alkalmazkodási stratégiát dolgoznak ki. Ezek célja, hogy fenntartsák a terméshozamokat és az élelmiszer-termelést a változó éghajlat ellenére. Az alkalmazkodási lehetőségek tárháza igen széles, az egyszerű agronómiai gyakorlatoktól a fejlett technológiai megoldásokig. Az IPCC értékelése szerint jelenleg is számos adaptációs opció létezik, amelyek több helyen eredményesen csökkentik a klímahatásokat – például új, tágabb tűrésű növényfajták nemesítése, közösségi szintű alkalmazkodás (pl. helyi gazdacsoportok szervezése), a gazdálkodás diverzifikálása, éghajlati információs szolgáltatások igénybevétele, stb. Ugyanakkor egyes megoldások terjedését korlátozhatják gazdasági vagy intézményi akadályok. Az alábbiakban felsorolunk néhány alkalmazkodási stratégiát a mezőgazdaságban:

Öntözési technikák fejlesztése

A víz hatékonyabb felhasználása kulcsfontosságú az aszályok gyakoribbá válásakor. Az innovatív módszerek – mint például a csepegtető öntözés, a precíziós talajnedvesség-érzékelők használata és az esővízgyűjtés – segítenek minimalizálni a vízpazarlást és maximalizálni a hasznosulástearth.org. Az öntözőrendszerek modernizálásával a gazdák kisebb vízmennyiséggel is fenn tudják tartani a termelést, és túlélhetik a hosszabb száraz időszakokat. Például sok helyen bevezették a csepegtető (cseppenkénti) öntözést, ami a hagyományos módszerekhez képest drasztikusan csökkenti a párolgási veszteséget és célzottan juttatja a vizet a növények gyökeréhez.

Vetésforgó és talajmegőrző gazdálkodás

A változatos vetésforgó alkalmazása – többféle növény egymás utáni termesztése ugyanazon a területen – javítja a talaj termékenységét, csökkenti a kártevők és betegségek felhalmozódását, valamint növeli a rendszer ellenálló képességét a szélsőséges időjárással szemben. Például a hüvelyes növények beiktatása a gabonafélék közé gazdagítja a talajt nitrogénnel, míg a takarónövények vetése megvédi a talajt az eróziótól és segít megőrizni a nedvességet. A konzervációs (csökkentett) talajművelés (no-till, min-till, mulcsozás) szintén fontos eleme az alkalmazkodásnak, mivel javítja a talaj vízmegtartását és szénmegkötő képességét.

A csökkentett talajművelés javítja a talaj vízmegtartását és szénmegkötő képességét – fotó: Shutterstock

A termelés diverzifikálása

A gazdálkodók világszerte kezdik felismerni, hogy nem célszerű „minden tojást egy kosárba tenni”. Több növényfaj és akár állatfaj párhuzamos tartása egy gazdaságon belül csökkenti annak kockázatát, hogy egyetlen szélsőséges időjárási esemény vagy kártevő tönkretegye az összes termést. A diverzifikáció révén, ha az egyik növény rosszul teljesít egy adott évben (pl. a kukoricát aszály sújtja), egy másik növény (pl. cirok vagy köles) vagy a haszonállattartás részben ellensúlyozhatja a kiesést. Emellett a sokféleség javítja a talaj egészségét és stabilabb bevételi forrást biztosít a gazdának változó körülmények között is.

Klímareziliens növényfajták nemesítése és géntechnológia

A növénynemesítés és a modern biotechnológia kulcsszerepet játszik az alkalmazkodásban. Olyan új fajták kifejlesztése van folyamatban, amelyek jobban tűrik a hőséget, az aszályt vagy éppen az árvizeket, illetve ellenállóbbak az új kártevőkkel és betegségekkel szemben. Például létrehoztak szárazságtűrő kukoricahibrideket, hőstresszt jobban elviselő búzafajtákat, sőt olyan rizst is, ami bizonyos mértékig túléli a vízborítást (árvízi rezisztencia). A génszerkesztés (pl. CRISPR) és a GMO-technológia is hozzájárulhat a folyamat felgyorsításához, bár ezek elfogadottsága régiónként változik. Az ellenállóbb fajták elterjesztésével a gazdák mérsékelhetik a klímaváltozás miatti hozamkiesést, hiszen ezek a növények szélsőséges körülmények között is jobban produkálnak.

Precíziós mezőgazdaság és digitális technológiák

Az új technológiák segítik a gazdálkodókat abban, hogy alkalmazkodjanak az éghajlat bizonytalanságaihoz és hatékonyabban gazdálkodjanak az erőforrásaikkal. A precíziós gazdálkodás eszközei – például GPS-vezérlésű traktorok, drónok, szenzorok – lehetővé teszik a térben és időben pontosabb művelést, a víz, műtrágya és energia optimális adagolását. Emellett a megbízható időjárás-előrejelzések és korai figyelmeztető rendszerek használata is elterjedőben van. Ma már okostelefonos applikációk és SMS-alapú szolgáltatások segítik sok fejlődő országban is a gazdákat, hogy időben értesüljenek a közelgő hőhullámokról, fagyokról vagy tájfunokról, így előre tudnak lépéseket tenni (például öntözni, betakarítani vagy védekezni) a várható esemény előtt.

Ökoszisztéma-alapú adaptáció (agroökológia, agroerdészet)

A gazdálkodás ökoszisztéma-szemléletű átalakítása hosszú távon növelheti a rendszer éghajlati ellenálló képességét. Ide tartozik a fás szárú növények integrálása a mezőgazdasági rendszerekbe (agroerdészet), a tájrehabilitáció (pl. erdőtelepítés, gyepesítés eróziónak kitett területeken), valamint az olyan agroökológiai gyakorlatok, mint a hasznos rovarok élőhelyeinek biztosítása, a beporzók védelme, vagy a nedves élőhelyek (pl. vizesárkok) fenntartása.

Ezek az intézkedések erősítik a mezőgazdasági ökoszisztéma szolgáltatásait – például javítják a talaj egészségét, növelik a biológiai sokféleséget, elősegítik a beporzást és természetes kártevő-szabályozást, valamint mérséklik a mikroklímát (pl. a fasorok védelmet nyújtanak a szél és túlzott napsugárzás ellen). Mindezek a módszerek együtt javítják a termelés stabilitását a változó klímában, miközben környezeti haszonnal is járnak.

Az alkalmazkodási stratégiák kombinációja adja a leghatékonyabb védelmet. Gyakran a helyi tudás és innováció legalább annyira fontos, mint a csúcstechnológia: a gazdák sokszor maguk kísérleteznek ki új módszereket a változó időjárás kezelésére, és a sikeres gyakorlatokat érdemes megosztani és támogatni.

Fontos kiemelni, hogy a jelenleg rendelkezésre álló adaptációs intézkedések csak egy bizonyos mértékig képesek ellensúlyozni a klímaváltozás negatív hatásait. A kutatások szerint a meglévő gazdálkodási és technológiai lehetőségek segítségével nagyjából ~2°C globális felmelegedésig lehet nagyrészt ellensúlyozni a hozamcsökkenéseket, afölött azonban egyre jelentősebb negatív hatások jelentkeznek még alkalmazkodás mellett is. Ezért az adaptáció mellett a mérséklés (a kibocsátások csökkentése) is lényeges.

3. Regionális különbségek: fejlődő vs. fejlett országok

A klímaváltozás mezőgazdasági hatásai nem egyformán oszlanak meg a világ országaiban – markáns különbségek vannak a fejlett és a fejlődő régiók között.

• Földrajzi elhelyezkedés: A legtöbb fejlődő ország a trópusi vagy szubtrópusi övezetben található, ahol az alapklíma már eleve melegebb és gyakran szárazabb. Ezeken az alacsonyabb szélességeken a hőmérséklet további emelkedése aránytalanul nagy károkat okoz a növényeknek, ráadásul sok helyen az időjárási szélsőségek (pl. aszályok) gyakoribbak. Ezzel szemben számos fejlett ország a mérsékelt övben vagy magasabb szélességeken fekszik, ahol a mérsékelt melegedés kezdetben akár növelhette is kissé a hozamokat (pl. hosszabb tenyészidő, kevesebb fagy). Azonban ez az előny csak átmeneti és korlátozott, nagyobb felmelegedésnél már a mérsékelt övben is negatívba fordulnak a hatások.

• Adaptációs kapacitás: A fejlett országok általában sokkal jobban fel vannak vértezve az alkalmazkodás eszközeivel. Több pénzügyi erőforrás, fejlett infrastruktúra, kutatás-fejlesztés, biztosítási piac és kormányzati támogatás áll rendelkezésre a klimatikus stresszek kezelésére. Például az USA-ban vagy Európában elterjedtebb az öntözés, a gazdák hozzáférnek korszerű gépekhez, vetőmagokhoz, időjárás-előrejelzésekhez és biztosításokhoz, így részben ki tudják védeni a rossz időjárás hatásait. Ezzel szemben sok fejlődő országban a kistermelők dominálnak, akik eszköztára korlátozott: gyakran az esőre hagyatkozó (öntözés nélküli) földművelést folytatnak, tőkehiánnyal és gyenge infrastruktúrával küzdenek. A szegényebb gazdálkodók kevésbé tudnak beruházni az adaptációba vagy diverzifikációba, így ők sokkal sebezhetőbbek a klímaváltozással szemben. Ahogy az ENSZ egy jelentése is megfogalmazta, a klímaváltozás leginkább az alacsony jövedelmű termelőket és fogyasztókat sújtja, mert nekik van legkevesebb erőforrásuk az alkalmazkodáshoz.

• Gazdasági függőség és munkaerő: A fejlődő országok gazdasága gyakran erősen függ a mezőgazdaságtól, mind a GDP, mind a foglalkoztatás tekintetében. Például Afrikában, Dél-Ázsiában sok országban a lakosság 40% feletti hányada dolgozik a mezőgazdaságban, így egy terméskiesés közvetlenül rengeteg család megélhetését és az ország gazdaságát veszélyezteti. Ezzel szemben a fejlett országokban (pl. Észak-Amerikában, Nyugat-Európában) a mezőgazdasági munkaerő aránya már csak néhány százalék – ha rossz év van a földeken, az ottani gazdaságok és társadalom könnyebben elnyeli a hatást, és az állami tartalékok, importlehetőségek is rendelkezésre állnak az élelmiszer-ellátás biztosítására. Ugyanakkor a nagyipari gazdálkodásra berendezkedett fejlett országoknak is megvannak a sérülékenységei: a monokultúrák és intenzív rendszerek optimalizálva vannak a magas hozamra a jelenlegi klímában, de kevésbé rugalmasak a változásra. Egy friss kutatás rámutatott, hogy a világ „kenyérkosarai” (mint az USA prériövezete vagy Európa nagy síkságai) a jövőben nehezebben tudnak alkalmazkodni a változó körülményekhez, mert a termelési rendszerük kevésbé sokoldalú, szemben a szegényebb régiókkal, ahol a kisgazdaságok már most is gyakran kénytelenek rugalmasan reagálni a klimatikus kihívásokra. Ez nem jelenti azt, hogy a fejlett országok ne tudnának adaptálódni, csupán azt, hogy adott esetben nehezebb átalakítani egy magas inputra és homogén termelésre épülő rendszert, mint amilyen például egy afrikai vegyes gazdaság.

• Különbségek a klímahatásokban: Az eddigi megfigyelések alapján a fejlődő régiókban már hamarabban és erősebben jelentkeztek a klímaváltozás negatív hatásai a terméshozamokra nézve. Afrikában és Dél-Ázsiában az emelkedő hőmérséklet és változékony csapadék miatt több helyen csökkent a növények termése, sőt néhol megtorpant a korábbi hozamgyarapodás. Például Afrika nyugati felében 1°C melegedés hatására jelentős visszaesést mértek a helyi alapélelmiszerekben (köles, cirok). Ezzel szemben a fejlett országok némelyikében (pl. Észak-Európában, Kanadában vagy Oroszország egyes részein) eddig csekély pozitív változás is előfordult – ilyen volt a hosszabb nyarak miatt növekvő búzatermés vagy új növényfajok termesztésének lehetősége magasabb szélességeken. Ezek a potenciális hasznok azonban valószínűleg átmenetiek: a magasabb szélességi területeken is megjelentek már a szélsőséges időjárási károk (például rekord hőhullámok Észak-Amerikában és Európában, súlyos aszályok a mediterrán térségben), amelyek lerontják a hozamokat. Európában az utóbbi 50 évben megháromszorozódott a hőség és szárazság miatti termésveszteség, és Dél-Európában mára stagnálnak a gabonahozamok a klíma miatt – vagyis a fejlett országok sincsenek biztonságban a trend folytatódásától.

Összességében a fejlődő országokat súlyosabban érinti a klímaváltozás mezőgazdasági hatása, mert földrajzi fekvésük miatt erősebb klimatikus stressznek vannak kitéve, miközben gazdasági-társadalmi sebezhetőségük magasabb. Az adaptáció terén is elmaradásban vannak: noha számos helyi kezdeményezés és nemzetközi segélyprogram igyekszik támogatni őket (például aszálybiztos vetőmagokkal, mikrohitelekkel, oktatással), a finanszírozási és technológiai hiányosságok gátat szabnak a hatékony alkalmazkodásnak.

Mindez azt eredményezi, hogy a klímaváltozás növeli a szakadékot a gazdag és szegény országok között az élelmiszer-termelés terén, tovább fenyegetve a globális egyenlőtlenségeket és az igazságosság kérdését. Fontos megjegyezni, hogy a fejlett és fejlődő világ sorsa összefügg: a jelentős terméskiesések a fejlődő régiókban globális élelmiszerpiaci zavarokat, migrációs nyomást és geopolitikai feszültségeket is okozhatnak, amelyek a fejlett országokra is kihatnak – ezért is létfontosságú a nemzetközi együttműködés a mezőgazdasági adaptáció és élelmiszerbiztonság terén.

4. Gazdasági és társadalmi következmények (élelmiszerbiztonság, migráció, munkaerő)

A klímaváltozás mezőgazdaságra gyakorolt hatásai messze túlmutatnak magán a termelésen, és súlyos gazdasági-társadalmi következményekkel járnak világszerte. Ezek a következmények az élelmiszer-ellátás biztonságától kezdve a vidéki megélhetésen át a migrációig és munkaerőhelyzetig számos területet érintenek.

Élelmiszerbiztonság és éhezés

Az élelmiszerbiztonság négy pillére – a rendelkezésre állás, a hozzáférés, a felhasználhatóság (felhasználás, táplálkozás) és a stabilitás – közül mindegyiket veszélyezteti a klímaváltozás. A hozamok csökkenése és az egyre gyakoribb hirtelen terméskiesések közvetlenül fenyegetik az élelmiszer fizikai rendelkezésre állását. Ha kevesebb élelmiszer terem meg, az árak emelkedni kezdenek a piacokon, ami a szegényebb rétegeket sújtja leginkább, mivel ők jövedelmük nagyobb részét kénytelenek élelemre költeni. A szélsőséges időjárás – például a tartós aszályok, árvizek – egyre sűrűbben okoznak hirtelen, nagy volumenű termeléskiesést, ami áruhiányt és ársokkot idézhet elő. Már most is megfigyelhető, hogy az ilyen klímaesemények nyomán regionális élelmiszerválságok alakulnak ki: a 2015–2016-os erős El Niño okozta aszály például milliókat taszított akut élelmiszerhiányba Kelet- és Dél-Afrikában. Mivel a klímaváltozás felerősíti az El Niño jelenséget (emberi hatás közvetett módon is szerepet játszott ebben a konkrét eseményben), a jövőben gyakoribbá válhatnak az ilyen krízisek.

A kevesebb termés és kínálat miatt emelkedő élelmiszerárak világszerte nehezítik az élelmiszerhez való hozzáférést, főleg a sérülékeny csoportok számára. Ez súlyosbíthatja az alultápláltságot és az éhínséget egyes térségekben. Az ENSZ Élelmezésügyi Szervezete (FAO) adatai szerint az utóbbi években sajnos újra növekedésnek indult az alultáplált emberek száma, részben a konfliktusok és gazdasági problémák, de egyre inkább a szélsőséges időjárás és klímakockázatok miatt is. A klímaváltozás ráadásul nem csak a mennyiségre, hanem a minőségre is hat: a hő- és vízstressz csökkentheti a termények tápanyag-tartalmát, felgyorsíthatja a romlást (pl. több toxint termelő gombák jelenhetnek meg), és kihívást jelent az élelmiszer tárolásában, szállításában. Mindez a táplálkozás minőségét rontja, növelve a mikrotápanyag-hiányok kockázatát a sérülékeny populációkban.

Megélhetés és vidéki szegénység

A gazdálkodók és a farmmunkások jövedelme közvetlenül függ a terméstől. Amikor a klímaváltozás miatt rosszabb a termés (legyen szó kis családi gazdaságról vagy nagyüzemről), a gazdák bevétele visszaesik, sokaknak elúszik a befektetett munkája, tőkéje. Ez különösen a kisléptékű, esőre támaszkodó mezőgazdaságból élő családokat sodorhatja bizonytalanságba. Egy-egy aszály vagy ciklon akár évek fejlődését törölheti el, mivel a gazdák kénytelenek lehetnek eladni jószágaikat vagy eladósodni a kieső termés miatt. A vidéki szegénység csapdája így tovább mélyülhet a klímaválság hatására. Ráadásul, ha a termelés kockázatosabbá válik, a fiatalabb generációk kevésbé akarnak majd a mezőgazdaságban maradni, ami felgyorsíthatja a vidéki elnéptelenedést. A vidéki-urbánus jövedelemkülönbségek nőhetnek, és társadalmi feszültségeket szíthat, ha a gazdálkodó közösségek támogatás nélkül maradnak.

Migráció és elvándorlás

Amikor a megélhetés alapjai megrendülnek, sokan kényszerülhetnek lakóhelyük elhagyására. A mezőgazdasági térségekben a klímaváltozás okozta ismétlődő terméskiesések és a krónikus aszály arra késztethetik a családokat, hogy új lehetőségeket keressenek máshol. Ez gyakran belső migráció formájában jelentkezik: vidéki lakosok költöznek városokba jobb munkát keresve, vagy kevésbé sújtott régiókba vándorolnak az országon belül. A Világbank előrejelzése szerint 2050-re mintegy 216 millió ember válhat belső “klímamigránssá” hat világregiót tekintve, ha nem sikerül mérsékelni a klímaváltozás ütemét. Ezek az emberek azért kényszerülnek majd elhagyni otthonukat, mert lakóhelyük élhetetlenné válik az éghajlat miatt – például a vízhiány, a termésösszeomlás vagy a tengerszint-emelkedés következtében.

A leginkább érintett lehet Szubszaharai Afrika (~86 millió belső migráns), Dél-Ázsia (~40 millió), Kelet-Ázsia és a csendes-óceáni térség (~49 millió) a következő néhány évtizedben. A migráció persze nem csak belső lehet: ha egy egész régióban ellehetetlenül a mezőgazdaság (például elsivatagosodás vagy több évnyi katasztrofális aszály miatt), az határokon átnyúló menekülthullámokat is kiválthat. Fontos hangsúlyozni, hogy a migráció mögött ritkán áll egyetlen ok; a klímaváltozás azonban egyre potensebb „szorzótényező”, ami súlyosbítja a meglévő gazdasági, politikai, demográfiai feszültségeket és konfliktusokat, ezáltal közvetve növeli a migrációs nyomást.

A klíma miatti migráció megnehezíti a városok helyzetét is: a gyors urbanizáció kihívás a lakhatásban, munkahelyteremtésben, infrastruktúrában. Ugyanakkor a migráció bizonyos mértékig adaptációs stratégia is lehet – a “migráció mint alkalmazkodás” elve szerint, ha jól kezelik, a belső vándorlás enyhítheti a klímakárok humanitárius következményeit (pl. a kormányok elősegíthetik az érintettek áttelepülését biztonságosabb területekre). Ez azonban komoly tervezést és erőforrásokat igényel.

Munkaerő és egészség

A mezőgazdasági munkaerő számára a klímaváltozás nemcsak megélhetési kérdés, hanem egészségügyi kockázat is. A növekvő hőmérséklet és gyakoribb hőhullámok különösen keményen érintik a szabadban, fizikai munkát végző mezőgazdasági dolgozókat. A hőstressz csökkenti a munkateljesítményt és növeli a balesetek kockázatát a földeken. Egy friss tanulmány becslése szerint, ha a jelenlegi felmelegedési trend folytatódik, az évszázad végére a globális agrármunkaerő termelékenysége akár 18%-kal is visszaeshet a hőstressz miatt (magas kibocsátási forgatókönyv esetén).

A legérintettebb régiók éppen azok lesznek, ahol sok ember dolgozik a mezőgazdaságban: Afrika, Dél-Ázsia, Délkelet-Ázsia – ezekben a térségekben a hőség miatti munkakiesés a legnagyobb mértékű.

Már napjainkban is tetten érhető a tendencia: 2020-ban világszerte több százmilliárd munkaóra esett ki a hőség következtében, és ennek közel fele a mezőgazdasági szektorban, főleg az alacsony és közepes jövedelmű országokban következett be. Ez kettős problémát jelent: egyrészt a kevesebb ledolgozott munkaóra miatt még tovább csökkenhet a termelés, másrészt a dolgozók bevétele is kisebb lesz, csapdába zárva a szegénység és csökkenő munkaképesség ördögi körében. Emellett a szélsőséges időjárás közvetlen veszélyt jelent a mezőgazdasági dolgozókra (pl. hőguta, kiszáradás, viharok és árvizek veszélye munka közben), ami miatt a mezőgazdasági munkahelyek biztonsága is romlik.

Mindez kihat a mezőgazdasági munkaerőpiacra: bizonyos térségekben munkaerőhiány léphet fel, mert az emberek más, kevésbé megterhelő megélhetést keresnek, vagy egész egyszerűen munkaképtelenné válnak a hőség miatt.

Szélesebb gazdasági hatások

A mezőgazdaság visszaesése lassíthatja a gazdasági növekedést, főleg agrárorientált országokban. Több import élelmiszerre lehet szükség, ami rontja a külkereskedelmi mérleget és függőséget okoz. Az élelmiszerár-emelkedés inflációs nyomást eredményezhet, ami a teljes gazdaságra kihat. Szélsőséges esetben az élelmiszerhiány társadalmi zavargásokhoz vezethet – történelmi példák mutatják, hogy a hirtelen dráguló kenyér vagy rizs tömegtüntetéseket, politikai instabilitást válthat ki. A klímakonfliktusok sem zárhatók ki: amikor a természeti erőforrások szűkülnek (legyen az termőföld vagy víz), az különböző csoportok között feszültséget szíthat, akár erőszakos konfliktusok formájában is. Ilyen összefüggéseket figyeltek meg például a Száhel-övezetben, ahol a pásztorok és földművesek közötti feszültség egyik gyökere a változó klíma miatti legelő- és vízszűkösség. A migráció és menekülthullámok pedig tovagyűrűző hatásként nemzetközi válságokat is előidézhetnek, ha sokan kényszerülnek elhagyni hazájukat az éhínség vagy a megélhetés hiánya miatt.

Összességében a klímaváltozás mezőgazdasági hatásai komplex gazdasági és társadalmi krízist eredményezhetnek, ha nem kezelik őket. Az élelmiszerbiztonság megingása, a vidéki térségek elszegényedése, a kényszermigráció és a munkaerő egészségügyi válsága együttesen fenyegeti a fenntartható fejlődés céljait és kihívás elé állítja a kormányokat világszerte. A problémák ugyanakkor kezelhetők megfelelő politikákkal: az adaptáció finanszírozása, a szociális védőhálók erősítése (pl. indexált időjárási biztosítás a gazdáknak, vészhelyzeti élelmiszer-tartalékok), a mezőgazdasági innováció támogatása és a vidékfejlesztés mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a klímaváltozás emberi következményeit mérsékeljük.

5. Múltbeli trendek és jövőbeli előrejelzések

Múltbeli trendek

Az iparosodás kezdete óta a Föld átlaghőmérséklete már bő 1°C-kal emelkedett, ennek hatásai pedig egyre egyértelműbben kirajzolódnak a mezőgazdasági termelésben. Az elmúlt évtizedekben a globális mezőgazdaság ugyan összességében növelni tudta a kibocsátását (köszönhetően a zöld forradalomnak, új technológiáknak és területek bevonásának), de a klímaváltozás fékező erőként volt jelen ebben a növekedésben. A statisztikai attribúciós vizsgálatok kimutatták, hogy ha nem történt volna felmelegedés, a világ élelmiszer-termelése ma magasabb lenne, mint a valóságban. Az IPCC már említett tanulmánya szerint 1960 óta kb. 21%-kal kisebb volt a mezőgazdasági termelékenység növekedése a klímaváltozás miatt. Egyes alapvető termények globális trendjében is tetten érhető a klíma hatása: a kukorica és a búza hozamnövekedése lelassult a 1980 utáni időszakban, részben a gyakoribb hőhullámok és aszályok miatt.

Több helyen stagnálás jelei mutatkoznak a hozamokban, például Dél-Ázsia öntözött zöldforradalom-övezeteiben vagy Dél-Európában, amit a szakemberek részben a klíma okozta stressznek tulajdonítanak. Az időjárási szélsőségek gyakoriságának növekedése (gyakori aszályok, soha nem látott hőhullámok, rekord árvizek) már a 20. század közepe óta növeli a mezőgazdasági termelés ingadozását.

Összefoglalva: a múltbeli trendek azt mutatják, hogy a klímaváltozás hatása a mezőgazdaságban nem jövőbeli fenyegetés, hanem jelen idejű realitás, ami az utóbbi évtizedekben mérhetően lassította a hozamnövekedést és sok régióban negatív hatású volt a termésbiztonságra.

Ugyanakkor a múltbeli alkalmazkodás példái is biztatóak: a gazdálkodók világszerte részben már reagáltak a változó klímára. Például északi vidékeken előrébb hozták a vetés időpontját és hosszabb tenyészidejű fajtákat kezdtek el használni a melegedés miatt, míg a trópusokon sok helyen inkább korábban érő fajtákra váltottak, hogy elkerüljék a szezon végi hőséget vagy monszunesőket. Ezek a spontán adaptációk azt mutatják, hogy a mezőgazdasági szektor képes bizonyos mértékig lépést tartani a változásokkal – de kérdés, hogy ez elég lesz-e a jövőbeli nagyobb kihívásokhoz.

Jövőbeli előrejelzések

A tudományos konszenzus szerint a következő évtizedekben a klímaváltozás hatásai egyre erőteljesebbé válnak a mezőgazdaságban, különösen, ha az üvegházhatású gázok kibocsátása magas szinten marad. A jövőbeli hatásokat forgatókönyvek szerint modellezik. Szélsőséges esetben (pl. ha a 21. század végéig elérjük a +4°C-ot a preindusztriális szinthez képest) a mezőgazdaság számos jelenlegi formája fenntarthatatlanná válhat azon a módon, ahogy ma ismerjük. Mérsékeltebb, de még mindig jelentős felmelegedés (+2°C körül) esetén is várhatóan globális szinten csökkennek a legtöbb alapvető élelmiszernövény hozamai a jelenlegi fajtákkal és technológiákkal.

A projektált hatásokra vonatkozóan néhány kulcspont:

Csökkenő hozamok világszerte

A modellek szerint a klíma hatása a legtöbb fontos növénynél negatív lesz, de mértéke régiónként és növényenként változik. Egy közepes kibocsátási forgatókönyv (RCP4.5, ami kb. 2-3°C melegedést jelent 2100-ra) esetén egy új kutatás azt találta, hogy 2050-re globálisan ~8%-kal csökkenhetnek az összesített alapélelmiszer-hozamok adaptáció nélkül. Ha figyelembe vesszük, hogy a termelők bizonyos mértékig alkalmazkodnak (pl. fajtaváltás, öntözés), ez a veszteség mérséklődhet ~7,8%-os csökkenésre 2050-re – vagyis az adaptáció csupán kb. 0,5 százalékponttal javít a globális mérlegen ebben a forgatókönyvben. 

A század végére (2090-es évekre) ugyanebben a mérsékelt forgatókönyvben ~11-12% globális hozamcsökkenést vetítenek előre a főbb növényeknél, még az adaptációs intézkedések hatásának beszámításával is.

Magas kibocsátási pálya (RCP8.5, >4°C melegedés) esetén a veszteségek ennél is nagyobbak lehetnek – több tanulmány 15-25% közötti globális hozamcsökkenést jelez előre 2100-ig, ha nem történik érdemi alkalmazkodás és marad a gyors melegedés. A különböző növények közül a kukorica, cirok, búza, szója hozama várhatóan jelentősen csökken a trópusokon és szubtrópusokon, míg a rizs esetében kisebb, akár nullszaldós változást is lehetségesnek tartanak bizonyos régiókban (mivel a rizs profitálhat a CO₂-ből és a csapadék egy része is növekedhet néhol). Ugyanakkor e kis előnyöket ellensúlyozhatják más faktorok, mint például az ózon-szennyezés és a szélsőséges események.

Szélsőséges időjárás és terméskockázat

A jövőben nem csak az átlaghőmérséklet emelkedése, hanem a szélsőségek gyakoribbá válása jelenti az egyik legnagyobb fenyegetést.

A kutatók figyelmeztetnek, hogy megnő a több régiót egyszerre sújtó terméskiesések valószínűsége (például ha egyidejűleg Észak-Amerikában és a Fekete-tengeri gabonaövezetben is aszály/hőhullám lép fel). Egy modellszimuláció szerint 2050-re egy tipikus évben akár ötször gyakoribbak lehetnek a nagy területeken fellépő gabonahiányok a jelenlegihez képest, ami komoly zavarokat okozhat a globális kereskedelemben és élelmiszer-ellátásban. Az időjárási bizonytalanság növekedése miatt nehezebb lesz tervezni, ami a gazdákat és az árupiacokat egyaránt stresszeli.

A jövőben várható, hogy bizonyos évek – amikor extrém El Niño vagy erőteljes hőhullámok jelentkeznek – drámai termésingadozásokat hoznak, ami kihathat a piaci árak volatilitására is. Ehhez jönnek még az olyan fokozódó kockázatok, mint az új kártevők és betegségek elterjedése melegebb éghajlaton (pl. sáskajárások, gabonarozsda-járványok), melyek további kihívást jelentenek majd a jövő agrárgazdaságának.

Regionális kitekintés (nyertesek és vesztesek)

Általánosságban a magasabb szélességi (hűvösebb) régiók a 21. század közepéig relatíve kevésbé rosszul, sőt eleinte akár jobban is járhatnak, mivel a melegedés kitolja észak felé a termesztés határát. Például Kanadában, Oroszországban új területek válhatnak művelhetővé, vagy nőhet a potenciális betakarítások száma. Ezek a nyereségek azonban nem egyenletesek: az újonnan művelhető területek talaja gyakran gyenge minőségű, a vegetációs időszak bővülése pedig bizonyos ponton túl már vízhiánnyal és tápanyag-korlátokkal ütközik.

Az igazán nagy vesztesei a prognózisoknak a trópusi övezet fejlődő országai. Szubszaharai Afrikában, Dél-Ázsiában, Közép-Amerikában a modellek meredek hozamcsökkenéseket jeleznek: e térségek nagy részén már +2°C globális melegedés esetén is 10-30%-kal eshet vissza a főbb termények átlaghozama, ha nincs jelentős adaptáció. Afrikában például 2°C-os melegedésnél az alkalmazkodás nélküli forgatókönyvek medián értékei szerint ~33%-os terméskiesés is előfordulhat az alapvető gabonákban az évszázad közepére; míg ugyanezt adaptációs lépésekkel ~10%-ra lehetne mérsékelni (pl. jobb fajták és öntözés bevezetésével). Ha azonban a felmelegedés 4°C körüli értéket érne el a század végére, akkor Afrikában adaptáció nélkül közel a felére (-46%) eshetnek vissza a gabonahozamok, és még intenzív alkalmazkodással is ~23%-os csökkenés maradna a 2005-ös szinthez képest. Ezek a számok jól mutatják, hogy az adaptációnak vannak korlátai – magas szintű melegedésnél a negatív hatások egy részét már nem lehet kivédeni csupán agronómiai-technológiai eszközökkel.

Hatás az élelmiszerbiztonságra és társadalomra

A jövőbeli előrejelzések szerint, ha a jelenlegi trend folytatódik, a klímaváltozás egyre nagyobb mértékben veszélyezteti az élelmiszerbiztonságot és a vidéki megélhetést (ezt az IPCC is magas biztonsággal állítja). 1,5°C globális melegedés esetén is már nő az éhezők száma és a táplálkozási kockázatok, 2°C-nál pedig még tovább romlik a helyzet – több tízmillióval többen lehetnek kitéve krónikus alultápláltságnak a század közepére a klíma miatt. A gyakori extrém események okozta akut élelmiszerhiány esetek (pl. éhínségek) is várhatóan gyakoribbak lesznek.

A migrációs nyomás tartósan magas maradhat, sőt nőhet, különösen azokon a területeken, ahol más kitörési lehetőség nincs az agráriumból. A fiatal generáció aránya a mezőgazdaságban csökkenhet, mivel a bizonytalan klíma miatti kilátástalanság elüldözi őket a városokba, vagy külföldre. A munkaerő oldalon a hőség tovább növeli a munkakiesést, ami külön tervezést igényel (pl. munkavégzés átszervezése a hűvösebb napszakokra, árnyékolás, pihenőidők növelése), különben a termelés hatékonysága esik vissza jelentősen a nyári időszakban.

Összegzésként, a múltbeli trendek és a jövőbeli előrejelzések egyaránt arra utalnak, hogy a globális mezőgazdaság előtt példátlan kihívás áll a klímaváltozás miatt. A múltbéli tapasztalatok egyértelművé teszik, hogy a folyamat már javában zajlik – a klímahatások nem nulláról indulnak, hanem évtizedek óta befolyásolják a hozamokat. A jövő pedig azt vetíti előre, hogy e hatások erősödni fognak, és jelentős alkalmazkodás nélkül komoly veszteségek érhetik a mezőgazdasági termelést világszerte.

Ugyanakkor a kutatások hangsúlyozzák, hogy az adaptációnak van potenciálja a hatások mérséklésére: ha megfelelő erőforrásokat fordítanak az öntözés fejlesztésére, a nemesítésre, az új technológiákra és a gazdák oktatására, akkor a hozamcsökkenések jó része ellensúlyozható legalábbis mérsékelt felmelegedés mellett. Fontos üzenet, hogy minden egyes többlet melegedés fokozza a kockázatokat, és bizonyos határ (kb. 2°C) felett rohamosan nő az esélye annak, hogy az adaptációs kapacitásunk kimerül.

Éppen ezért a tudományos közösség szerint a jövő mezőgazdaságának sikere két fronton dől el: egyrészt mennyire tudjuk csökkenteni a felmelegedés mértékét, másrészt mennyire leszünk proaktívak és innovatívak az alkalmazkodásban minden szinten (fajtaváltástól a nemzetközi politika szintjéig). A megfelelő lépésekkel elérhető, hogy a globális élelmiszertermelés a nehezebb körülmények között is fenntartható legyen, és elkerülhetők legyenek a legsúlyosabb gazdasági-társadalmi következmények.

A cikk AI segítségével készült el.