Ezt Dr. Tóth Tamás kutatóprofesszor, a Széchenyi István Egyetem mosonmagyaróvári karának dékánja mondta az Agroinformnak adott interjújában annak apropóján, hogy a szakembert a Magyarországi Precíziós Állattartásért Egyesület új elnökévé választották. Az alapító elnök, Dr. Pajor Gábor leköszönését követő döntés a tagság teljes egyetértésével, ellenszavazat nélkül született, ami egyben a hazai szakmai közösség támogatását és elismerését is jelzi.
Az új elnököt az előttünk álló kihívásokról, lehetőségekről és terveiről kérdeztük.
– Professzor úr, ön mióta áll kapcsolatban a precíziós állattartási technológiákkal?
– Több mint tíz éve foglalkozom precíziós és digitális technológiákkal, főként a takarmányozás területén. Munkám kiterjed a NIR- (közeli infravörös) technikára, a nagy tejtermelésű tehenek precíziós takarmányozására, a robotfejéshez kapcsolódó kérdésekre és a takarmánykiosztás automatizálására. Korábban a Digitális Agrárakadémia (DAA) állattenyésztési modulját vezettem.
– Hol tart ma a világ és Magyarország ezen a területen?
– A precíziós megoldások az állattenyésztésben is dinamikusan terjednek, főként azért, mert az állatok egyedi megfigyelése és a termelési paraméterek valós idejű nyomon követése közvetlen, gyors és pontos visszajelzést ad az állattenyésztőknek. Világszinten egyre szélesebb körben terjednek a szenzorokra, automatizált etető-, itató- és fejőrendszerekre, valamint viselkedésmonitorozásra épülő technológiák. Európában pedig a fejlett állattenyésztési kultúrával rendelkező országok – például Hollandia, Dánia vagy Németország – élen járnak a bevezetésükben. Magyarországon is egyre több telepen alkalmazzák, főként nagyüzemi szarvasmarha-, baromfi- és sertéstartásban.
Dr. Tóth Tamást a PREGA előadójaként is köszönthettük már Fotó: Agroinform
A leggyakrabban a takarmányozás-optimalizálásban, az állategészségügyi monitorozásban, a termelési adatok elemzésében és az automatikus állatazonosításban használják. Ezek a rendszerek segítik az állattartókat a betegségek korai felismerésében, a termelékenység növelésében, a költségek csökkentésében és az állatjólléti feltételek javításában. A legnagyobb bővülési lehetőség a kis- és közepes méretű gazdaságokban van, ahol a technológiák bevezetése eddig főként költség- és tudáshiány miatt maradt el. Emellett a különböző adatforrások integrálása és a mesterséges intelligencia (MI) alkalmazása a következő évek egyik legfontosabb fejlődési iránya lehet.
– Milyen célokat tűzött ki az egyesület élén?
– Az egyesület szerepét szeretném erősíteni a fenntartható, állatjólléti szempontokat is figyelembe vevő megoldások képviseletében. Ennek érdekében kiemelt célom a digitális technológiák szélesebb körű bevezetése, a hazai jó gyakorlatok nemzetközi szintre emelése, valamint egy átfogó tudás- és adatbázis létrehozása.
Hiszem, hogy a precíziós állattartás nemcsak új technológiákat, hanem szemléletváltást is jelent: a gazdálkodás minden szintjén tudatosabb, adatvezérelt döntéshozatalt.
Középtávon az egyesület tagjaival közösen szeretnénk elérni, hogy a precíziós technológiákat alkalmazó állattartók által előállított termékek – hús, tojás, tej – olyan hozzáadott értéket képviseljenek a piacon, amely az átvételi árakban is megjelenik. Ez hasonló ahhoz, ahogyan az ökológiai (bio)állattartás termékei esetében már széles körben elfogadott. A precíziós állattartás ugyanis minden szempontból megfelel a modern fogyasztói elvárásoknak: kiváló minőségű, fenntarthatóbb, állatjólléti szempontokat figyelembe vevő, és gazdaságilag is hatékonyabb élelmiszer-alapanyagokat biztosít telepmérettől függetlenül.
– A technológia hazai népszerűsítésében élen járó SZE Mosonmagyari Kar dékánjaként hogy látja, a hazai agrároktatásban résztvevő fiatalok szemlélete mennyire képes kovászként működni a szakmában?
– A hazai agrár közép- és felsőfokú képzésben dolgozó kollégák minden intézményben azon munkálkodnak, hogy a jövő generációja már eleve precíziós és digitális szemlélettel lépjen be a szakmába. Az oktatási helyszínek intenzíven fejlesztik az ehhez szükséges infrastruktúrájukat, és egyre inkább projektalapú megközelítést alkalmaznak, hiszen a mezőgazdaság gyakorlati tapasztalat nélkül mindig is csak „félkarú óriásként” működhetett. A nagy kihívást ma az jelenti, hogy miként tudunk lépést tartani az erős nemzetközi mezőnyben zajló rendkívül gyors fejlődéssel, amelynek fő pillérei az automatizáció, a robotika és a mesterséges intelligencia, miközben a fenntarthatósági és állatjólléti szempontok is kiemelt jelentőséget kapnak.
Fontos feladatunk, hogy olyan tudást adjunk a hallgatóknak, amely a korábbi generációkhoz képest sokkal hangsúlyosabban épít például a műszaki, az informatikai, az energiahatékonysági, az állatjólléti és a környezetvédelmi ismeretekre. Miközben egyes európai országokban az automatizáció és az MI-alapú rendszerek a farmokon akár harmadára csökkentették a munkaerőigényt, nekünk arra kell felkészítenünk a fiatalokat, hogy ebben az új technológiai környezetben is versenyképesek maradjanak. Szerencsére ma már kiváló, nemzetközi kapcsolatokra épülő képzési formák és együttműködések működnek a hazai agrárkarokon és szakiskolákban, illetve az Állatorvostudományi Egyetemen, amelyek stabil alapot biztosítanak ehhez a szükséges szemléletváltáshoz.
– A precíziós technológia inkább pénz, vagy inkább szemlélet kérdése?
– A precíziós technológia alkalmazása nem pusztán pénzkérdés, hanem legalább annyira szemléletbeli is. A modern állattartásban – legyen szó tejelő szarvasmarha-, sertés- vagy baromfitartásról – a digitalizáció nemcsak hatékonyabbá és fenntarthatóbbá teheti a termelést, hanem alapvetően megváltoztatja a gazdálkodási gyakorlatot is. A valós idejű adatgyűjtés, a szenzorok, az IoT-eszközök és a mesterséges intelligencia alapú elemzőrendszerek alkalmazása új készségeket és technológiai jártasságot igényel a termelőktől.
A magas kezdeti beruházási költségek és a karbantartási igények kétségtelenül komoly akadályt jelenthetnek, ugyanakkor hosszú távon a termelési hatékonyság növekedése, a költségek csökkenése és az állatjóllét javulása jelentős versenyelőnyt hozhat. Ezért a kihívás nemcsak a finanszírozásban rejlik, hanem a tudatos, adatalapú döntéshozatalra való átállásban is.
A siker kulcsa, hogy a gazdálkodók ne csupán eszközöket vásároljanak, hanem a technológia mögött rejlő tudást is magukévá tegyék.
Ez a szemléletváltás teszi lehetővé, hogy a precíziós technológiák valóban kiaknázzák a bennük rejlő gazdasági és környezeti potenciált.
– Az egyesület működésében milyen lépéseket a tervez elnökségének „első száz napjában”?
– Hiszem, hogy bár már sokan dolgozunk közösen a precíziós állattartás jövőjén, még többen tehetnénk érte. Éppen ezért az első száz napban kiemelt célom, hogy minél több új tagot és támogatót vonjunk be az egyesület munkájába. Arra kérek mindenkit, hogy aki honlapunk (https://www.hunplf.hu/) és közösségi médiafelületeink megtekintése után egyetért céljainkkal, csatlakozzon hozzánk és támogassa az egyesület munkáját. Emellett szeretném növelni vállalati tagjaink, szakmai partnereink és együttműködéseink számát, hiszen ezen a területen számos szervezet, intézmény és egyesület dolgozik, akikkel kizárólag közös erővel érhetünk el valódi sikert.
Fontos feladat a szakcsoportok fejlesztése is, mert több terület – például a baromfi- és nyúltenyésztés, az akvakultúra, az üvegházhatású gázok csökkentése, a mesterséges intelligencia, a dróntechnológia és az ökológiai gazdálkodás – még nem rendelkezik külön szakcsoporttal. Ezek bevonása nélkül azonban nem tudunk igazán átfogó és hatékony eredményeket elérni. Erősíteni kívánjuk az állandó médiajelenlétet, új típusú szakmai programokat indítani (például jó gyakorlatok bemutatása), valamint szakmai ismeretterjesztő anyagokat készíteni a szakcsoportok tagjainak aktív bevonásával.
A legfontosabb feladatomnak azonban egy egységes, a közös célokért tenni akaró és elkötelezett szakmai közösség kialakítását tartom. Ha ez sikerül, minden további – akár hosszú távú – cél is elérhető közelségbe kerülhet – mondta végül Dr. Tóth Tamás.
Indexkép: Dr. Tóth Tamás
_fill_540x300_0.jpg)
