No-till, strip-till, min-till: váltsunk vagy ne váltsunk? – Augusztusi Agroinform webinárium

Az egyre kiszámíthatatlanabb időjárás, a szűkülő nyereséghatárok és a termőtalaj pusztulása komoly kihívások elé állítják a hazai gazdákat. Egyre többen keresik a válaszokat a minimum művelés és a regeneratív gazdálkodás irányzataiban – no-till, strip-till, min-till. Augusztus 6-án az Agroinform webináriuma egyebek mellett ezek gyakorlati megvalósítását járja körül.

A webinárra itt jelentkezhetsz már most:

Kevesebb bolygatás, több élet a talajban

A minimum tillage (vagy más néven megőrző talajművelés) gyűjtőfogalomként foglalja magába azokat az eljárásokat – no-till, strip-till, min-till –, amelyek célja a talaj szerkezetének és élővilágának megőrzése, sőt: helyreállítása. Ezek a technológiák legalább 30% növényi maradványt hagynak a felszínen, csökkentik az eróziót, mérséklik a párolgási veszteségeket, és hosszú távon gazdasági előnyt is biztosítanak a költségcsökkentés révén. A talajfelszínen maradt szármaradványok védőréteget alkotnak, amely mérsékli a csapadék (már ha van...) talajtömörítő hatását, javítja a vízmegtartást, és elősegíti a szerves széntartalom gyarapodását.

A biológiai aktivitás kulcsszerepe

A túlzott talajművelés csökkenti a szervesanyag-tartalmat, rontja a talajszerkezetet, növeli a térfogatsűrűséget és csökkenti a porozitást – ezzel gyakorlatilag élettelenné teszi a talajt. A minimum művelés viszont serkenti a talajbaktériumok, gombák és egyéb mikroorganizmusok működését, amelyek kulcsszerepet játszanak a növényi maradványok lebontásában és a tápanyagok feltárásában.

Kiemelten fontos például a foszfatáz enzim szerepe, amely segíti a szerves foszfor felvehető formába történő átalakítását. Hiába van jelen nagy mennyiségű foszfor a talajban – mineralizáció nélkül a növény számára hasznosíthatatlan. A megújító rendszerek nemcsak kímélik, hanem „etetik”, táplálják is a talajt.

Azok a gazdák, akik sikeresen alkalmazzák a no-till vagy strip-till rendszert, kiemelten figyelnek a szárkezelésre – akár biológiai szárbontó készítményekkel, akár az aprítás és eloszlás optimalizálásával. Fontos továbbá a megfelelő C/N arányú szármaradvány, és sokan zöldtrágyázással próbálják beindítani a lebontást.

A jól kezelt szármaradvány nem akadály, hanem a termékenység egyik motorja.

Gazdák a terepről: "Nincsenek sablonok"

Berend Ferenc, a no-till hazai úttörője a saját tapasztalatairól mesélt: az átállás idején nem volt kitől tanácsot kérnie, így mindent saját bőrén tapasztalt meg – olykor hibák árán. „Nem volt, aki megmondja, mire kell figyelni. A hibáinkból tanultunk, így három és fél tonna búzánál már rentábilisak tudunk lenni” – mondta.

Berend Ferenc Fotó: Facebook

Ma már könnyebb szerinte a helyzet, hiszen vannak előrébb járó gazdák, akik tapasztalataiból lehet meríteni. Ő maga is pontosan tudja, melyik táblát lehet azonnal átállítani, és melyiket nem. Ugyanakkor hangsúlyozta: a no-till költségcsökkentési előnyei mit sem érnek, ha a gazdaság működési költségei közben az egekbe szöknek. A klímaváltozás hozza el a kötelező váltást, de szerinte a tudatlanság megnehezíti az átállást: „Ha valaki kimegy a földjére és a terület szélén megszemléli az árkot, ott nincsenek repedések a talajban, ami jól példázza azt, hogy milyen lenne a termőföld, ha nem használnánk feleslegesen gépeket.”

Berend szerint a legfontosabb, hogy minden gazda tájékozódjon, mielőtt belevág: olvasson szakirodalmat, figyelje a videókat, beszéljen más gazdákkal. A legjobb kísérleti terület szerinte az, ami minden nap szem előtt van. És a türelem is elengedhetetlen: „Augusztus nálunk mindig fordulópont. Addig ugyanis úgy néz ki, hogy tönkremegy a növényállomány és odaveszik a termés – aztán valahogy mégiscsak mindig kibírja.”

Berend Ferenc lépten-nyomon hangsúlyozza: sokakkal ellentétben nem gondolja azt, hogy ez a látvány nem szép, éppen ellenkezőleg. Számos gazdálkodót épp a sztereotípiákra épülő gondolkodás és a tudatlanság tart vissza a váltástól Fotó: Facebook

A nagykanizsai Ács Norbert tapasztalt, technológiai szempontból nyitott gazdálkodóként több művelési rendszert alkalmaz párhuzamosan. Mint mondja:

Nálunk minden technológia jelen van – no-till egyelőre nem, de a strip-till, min-till és konvencionális is. Mindig az aktuális talajállapot, gyomhelyzet és időjárás dönti el, mit használunk.

A szaktudás hiánya és a sablonos gondolkodás a legnagyobb problémák közé tartozik szerinte. A technológiai fanatizmust elutasítja:

„Semminek nem vagyok a híve szemellenzős módon. A talaj túl komplex ahhoz, hogy egyetlen művelési mód mindig és mindenhol jó legyen.”

A klímaváltozás és a gazdasági kiszolgáltatottság dilemmája

Ács Norbert hangsúlyozza, hogy a klímaváltozás egyszerre sürgeti és akadályozza az átállást:

„A szárazság minden módszert próbára tesz. A repedések nem a no-till vagy a szántás miatt vannak, hanem mert nincs csapadék.”

Ugyanakkor a globális kereskedelmi környezet bizonytalansága – például a terményárak árutőzsdei meghatározottsága – olyan gazdasági nyomást helyez a termelőkre, amely gyakran lehetetlenné teszi az elhúzódó technológiaváltások finanszírozását:

„Hiába csökkented a gépi költségeid, ha a segédüzemi kiadásaid megötszöröződnek.”

Ács Norbert Fotó: Facebook

A szárbontás: előny vagy probléma?

A direktvetésnél hátrahagyott szármaradványok a talaj védelmét szolgálják, de nem minden esetben problémamentesek. A szármaradványok ugyanis menedéket nyújthatnak rovarkártevőknek és kórokozóknak – gombáknak, baktériumoknak –, amelyek a következő növényállományt károsíthatják:

„A gombák és rovarok áttelelését is segítik a szármaradványok. Ez egy újabb kompromisszum: védelem a víz és szél ellen, de fokozott növényvédelmi kockázat.”

Ács szerint ez nem ördögtől való, de szükség van ésszerű döntéshozatalra:

„Szántani is szoktam, a területek 10-15 százalékán, talajállapot, illetve az elő- és utóvetemény függvényében. Repce alá például nem tartom szükségesnek a forgatást és ezt a gyakorlat bizonyítja is évről évre" – magyarázza.

Gazdaságos, de nem csodafegyver

A humusztartalom növelésében, hosszú távú termőképesség-fokozásban nem vár csodát:

„2008 óta művelek forgatás nélkül területeket. Romlást nem látok, de akkora javulást sem, mint amit sokan hangoztatnak. A csoda nálunk elmaradt” – fogalmazott.

A gépparkját is hibridként jellemzi: a vetőgép legyen olyan, amit bármilyen művelési rendszerrel kombinálni lehet. A jó magágy és a megfelelő kelés szerinte a siker kulcsa – és ez nem minden esetben érhető el no-till technológiával.

Végkövetkeztetés: rugalmas szemlélet, józan kompromisszumok

Ács Norbert gyakorlata világos üzenetet közvetít: nincs egyetlen mindenre jó válasz. A technológiai fundamentalizmus helyett a helyzethez való alkalmazkodás, a józan döntéshozatal és a folyamatos tanulás vezet eredményhez:

„Ha jó a magágy, jó lesz a kelés. Ez az alap. Onnantól pedig minden a termelésen és az időjáráson múlik – no meg azon, hogy mennyi pénzünk marad még a végén.”

Ács Norbert szerint vanna helyzetek, amikor nem mellőzhető a forgatás. Ilyen például a zöldtrágyanövények talajba munkálása Fotó: Facebook

Az Agroinform augusztus 6-ai webináriuma

Az Agroinform augusztus 6-ai online szakmai webináriuma azokat a kérdéseket járja körül, amelyek a gazdákat a mindennapokban foglalkoztatja a talajmegújító technológiák alkalmazásával, a klímaváltozás elleni hatékony stratégiákkal, a gépesítés lehetőségeivel, valamint a témába vágó támogatási lehetőségekkel kapcsolatban. A szakmai program célja, hogy gyakorlati segítséget nyújtson – gazdáktól gazdáknak, valódi tapasztalatokra és adatalapú ismeretekre támaszkodva.

Indexkép: Shutterstock

A webináriumra itt jelentkezhetsz már most is: