Németh Csaba, a MATE Szőlészeti és Borászati Intézet kutatási munkatársa szerint nincs teljesen ellenálló fajta, a vektor elleni védekezés hiányában természetes szelekció döntheti el a következő években, mely tőkék maradnak életben. A szőlő aranyszínű sárgulása fitoplazma mindenütt jelen van az országban, Zalában már szó szerint tombol, egész szőlőültetvényeket veszélyeztet. Sokakat érdeklő kérdés mostanság, hogy lehetnek-e olyan szőlőfajták, amelyek ellenállóbbak a fitoplazmával szemben?

A szakember szerint a válasz nem egyértelmű, de vannak ígéretes példák. A szakirodalomban egy olasz fajta, a Friulano szerepel, amely különleges módon reagál a fertőzésre.
– Ez nem rezisztens és nem is egyszerűen toleráns, hanem ha megbetegszik, lokalizálja a kórokozót, nem engedi a gyökérig jutni, így túlélheti a betegséget – magyarázta.

szőlő

Fertőzött szőlő Zalában – Fotó: Horváth Attila

Magyar fajták: megbízhatatlan ellenállás

A hazánkban termesztett fajták esetében azonban más a helyzet.
– Sajnos azt kell mondanom, hogy a legtöbb fajta már áttörte a rezisztenciaküszöböt – fogalmazott. – Az olaszrizlinget sokáig ellenállónak tartottuk, de az utóbbi két év vizsgálatai ezt is megcáfolták. Olaszrizlingben is találtunk fitoplazmás tőkéket. Vannak ígéretes irányok, de megfelelő laborháttér nélkül korai még biztosat mondani – figyelmeztetett.

A szakember szerint a jelenlegi helyzet komoly természetes szelekcióhoz vezethet.

– Összefogott egységes védekezés hiányában egyes fajták egyszerűen el fognak tűnni, mint például a pinot-fajtakör vagy a rajnai rizling, mert rendkívül érzékenyek. Másokat viszont, ha a nemesítés időben lép, vissza lehet hozni a termesztésbe. Ezért a szelektálás most nem a borászati értékekre, hanem a fitoplazma ellenállóságra kell, hogy irányuljon – hangsúlyozta.

A kabóca ellen védekezni kell – mindenhol

A fitoplazmát terjesztő amerikai szőlőkabóca terjedését Németh Csaba a legnagyobb veszélynek tartja.
– Nincs az a szőlő, amit ne kellene kabóca ellen védeni – mondta.

A lugasokat és a néhány tőkés kiskerteket is kezelni kellene, mert ezek rezervoárként működnek, és onnan újrafertőzik az ültetvényeket.

Szerinte a védekezést országos szinten kellene összehangolni.

– Ha a kiskertekben nincs permetezés, akkor a nagyüzemi védekezés is hiábavaló. Itt tanulópénzt fizetünk: jövőre már egységes stratégiára lesz szükség – mondta, hozzátéve, hogy a védekezés kulcsa nem a lemosó permetezés, hanem a lárvák és imágók célzott irtása.

„Nem mindent kell kiirtani”

Felmerült az is, hogy a fertőzést terjesztő gazdanövényeket szintén ki kellene irtani. Németh Csaba ezzel nem teljesen értett egyet.
– Egy erdőbe senki nem fog bemenni, hogy minden gazdanövényt elpusztítson. Ezeket inkább megfigyelni, térképezni, és vegetációs időszakon kívül gyéríteni kell – magyarázta.

Szerinte elsődlegesen a vadszőlőt kell eltávolítani, különösen az ültetvények közeléből.
– Ez a fő fertőzési forrás, itt kell kezdeni a stratégiát – tette hozzá.

Kutatás, labor, pénz – ez a sorrend

A szakember szerint a védekezés mellett a kutatásra kellene a legnagyobb hangsúlyt fektetni.
– Nem dolgozhatunk a saját szakállunkra, laborháttér nélkül. Többet, sokkal többet kellene a kutatásra fordítani, nem csak a felderítésre és a védekezésre – mondta.
Jelenleg a kutatócsoport adatfelvételezéseket végez és mintákat gyűjt, de még nincs elegendő laboratóriumi kapacitás a részletes vizsgálatokhoz.
– Már most is sok tőkénél fitoplazmaszerű tüneteket látunk, de a biztos diagnózishoz korai nyári megfigyelések és gyorstesztek kellenek.

Ami 100%-osan fertőzött, azt könyörtelenül el kell távolítani

– fogalmazott.

A szakember szerint vannak ígéretes hatóanyagok, amelyek a gyógyítást szolgálhatnák, de erre egzakt kísérleteket kell beállítani ellenőrzött körülmények között.

Nemesítés: hosszú, de elkerülhetetlen út

Németh Csaba szerint a nemesítés elkerülhetetlen.

– A hazai fajták közül ki kell emelni azokat, amelyek részlegesen mutatják a fertőzés tüneteit, és meg kell keresni, miért. Ezt genetikai szinten is vizsgálni kellene, hogy később keresztezésekben alapfajtává válhassanak – mondta. A folyamat azonban hosszadalmas. – Öt-tíz év biztosan kell ahhoz, hogy megbízható eredmény szülessen. Csak laborháttérrel lehet kimondani, hogy egy fajta valóban rezisztens – hangsúlyozta.

Direkttermők és kisgazdák: új kockázat

A kutató figyelmeztetett, hogy a direkttermő szőlők (ezek betegség-ellenállóságban nagyon hisznek a gazdák) telepítése veszélyes lehet.
– Az igazság az, hogy a direkttermőket még jobban szereti az amerikai szőlőkabóca, és ha nem permetezik őket, mesterséges fertőzési gócponttá válhatnak – mondta. Hozzátette, hogy a kistermelők számára is elérhetők hatékony, szabadforgalmú készítmények, de ehhez megfelelő növényvédelmi ismeretek és tanácsadás szükséges.

– Kis kiszerelésben is kaphatók hatóanyagok, csak tudni kell, mikor és hogyan kell őket alkalmazni – szögezte le.

Szőlő volt, van és lesz

A végén mégis bizakodóan fogalmazott.
– Alapjában véve én egy pesszimista, "bogaras" ember vagyok, de optimista is – mondta mosolyogva. – Szőlő volt, van és lesz is, ez meggyőződésem. A kérdés "csak" az: mennyi...

És hogy mit jelent ez a gyakorlatban? A következő évek megmutatják, mely fajták képesek együtt élni a fitoplazmával – és melyek tűnnek el egy időre a magyar borvidékekről.

Indexkép: Pexels