Dinamikusan változik a gyomflóra – erre fel kell készülni

A repce az egyik legfontosabb olajos növény Európában és Magyarországon is, jelentős szerepet játszik a növényi olaj- és fehérjeellátásban, valamint a bioüzemanyagok előállításában. Míg a globális kereslet tovább növekszik, addig a termeléshez kapcsolódó növényvédelmi kihívások évről évre súlyosbodnak. Szabó Roland növényorvos, gyombiológus, címzetes egyetemi docens az Agroinform „Viharban is talpon" című repce webináriumán tartott előadásában részletesen bemutatta, milyen új kihívásokkal kell szembenézniük a termelőknek a gyomnövények elleni küzdelem terén.

 Szabó Roland növényorvos, gyombiológus, címzetes egyetemi docens – fotó: Agroinform.hu

Kritikus kártevők és korlátozott védekezési lehetőségek

A rovarkártevők és a talajlakó kártevők (például a mezei pocok) jelenléte olyan mértéket öltött, hogy az már a termesztési kedvet is erősen visszavetheti. A védekezési lehetőségek a hatóanyag-korlátozások miatt szűkülnek, így az eredményességhez már nemcsak jó szerre, hanem komoly szaktudásra és pontos időzítésre is szükség van.

A gyomok változó arca – új ellenségek a repcetáblákon

Szabó Roland hangsúlyozta: bár a korábban közellenségként számontartott sebforrasztófű (Descurainia sophia) mára többé-kevésbé kontroll alá került, helyét átvette a hamvas zsombor (Sisymbrium orientale), amely ellen már jóval kevesebb hatékony hatóanyag áll rendelkezésre. Hazánkban a szulfonilureák és ALS-gátlók közül csak egy hatóanyag használható bizonyos modifikált hibridek esetén – ezek közé tartoznak a Clearfield technológiába illeszkedő hibridek. Azoknak, akik nem ilyenekkel dolgoznak, az új hatóanyagok, mint például a halauxifen-metil és kombinációi nyújthatnak elégséges megoldást, de ezek hatékonysága is csak precíz kijuttatással biztosítható.

 Sebforrasztófű (Descurainia sophia) – fotó: Agroinform.hu

Hazai gyomnövények és újonnan betelepülő fajok

A gyombiológus felhívta a figyelmet arra is, hogy a magyar zsombor (Sisymbrium altissimum) és a parlagi zsombor (S. loeselii) jelenléte már nemcsak elszórtan, hanem tömegesen is megfigyelhető a Duna-Tisza közén termesztett repcéink egyikében-másikában. Emellett új fajok, például a S. irio (Balogh et al 2004) is megjelent hazánkban, és már a Szlovák Köztársaságban a S. volgense is jelen van. Ezek gyomosító hatása még kevéssé ismert, de hosszabb távon komoly problémává válhatnak.

Parlagi zsombor (S. loeselii) – fotó: Agroinform.hu

Magas termetű gyomok – új domináns fajok a táblákon

Az utóbbi 5–10 évben jelentősen nőtt azon magas termetű gyomfajok aránya, amelyek korábban csak a forgókra voltak jellemzőek, ma már viszont táblaszinten is dominálnak. Ilyenek például a különböző bogáncsfajok (Carduus sp) és a szamárbógáncs (Onopordum acanthium), illetve az ernyősvirágzatúak több faja, különösen a foltos bürök (Conium maculatum). Ezek terjedéséhez hozzájárult a klopiralid hatóanyag háttérbeszorulása is, amely korábban a fent említett fészkes gyomok ellen volt nagyon hatékony.

Szamárbógáncs (Onopordum acanthium) – fotó: Agroinform.hu

Foltos bürök (Conium maculatum) – fotó: Agroinform.hu

A nehezen észlelhető, de veszélyes fajok

A repce bokrosodása után már csak kevesen járják be a táblákat, így a kisebb termetű, nehezebben észlelhető gyomok gyakran rejtve maradnak. Ezek közé tartoznak az oroszlánfog (Leontodon sp.) fajok, a füstikefélék (Fumaria sp.) és az árvácskafajok (Viola sp.). Bár ezek vizuálisan nem feltűnőek, az őszi fejlődési időszakban komoly versenytársai lehetnek a repcének, különösen gyengébb termőhelyeken.

Egyszikűek: árvakelés és új problémák

Szabó Roland szerint az árvakelések is komoly fejfájást okozhatnak – különösen, ha az időzítés vagy a dózis nem megfelelő. Az olyan fajok, mint az olaszperje (Lolium multiflorum) vagy az újabban agresszívebb terjedő vékony egércsenkesz (Vulpia myuros) mellett megjelent szántóinkon (Szabó et al 2024) a déli egércsenkesz (Vulpia bromoides) is. Ezek gabonafélékben preemergensen jól kezelhetők, de a posztemergens hatóanyagokra – más kultúrákban is, így a repcében is – kevésbé jól reagálnak.

Vékony egércsenkesz (Vulpia myuros) – fotó: Agroinform.hu

Összegzés

A repce gyomirtása 2025-ben minden eddiginél nagyobb körültekintést, naprakész szakmai ismeretet és technológiai precizitást igényel. Bár a repce gyomirtásában történt előrelépések örömteliek, a természet dinamikusan változó gyomflórája és a hatóanyag-korlátozások állandó alkalmazkodást követelnek meg.

A szakértők szerint a siker kulcsa a fajismeret, az időzítés és a megfelelő technológiai háttér. Akik mindezt megfelelően alkalmazzák, azok továbbra is jó esélyekkel indulhatnak a repcetermesztésben – de nyugvópontra senki se számítson, mert a természet mindig új kihívókat küld a táblákra.

Horváth Attila

Agroinform