Milyen volt az Alföld, mielőtt a 19. századi vízrendezések megváltoztatták volna a tájat? Erre ad látványos választ az ELTE Természettudományi Karának új kutatása, amely mesterséges intelligenciát, drónfelvételeket és történelmi térképeket egyesítve rekonstruálta a szabályozások előtti magyar síkságot. A kutatás eredményeit a Land tudományos folyóiratban publikálták.


Történelmi és ökológiai háttér

Az Alföld vízrendszerének szabályozása a 19. században három célt szolgált:

  • az árvizek megfékezését,
  • a folyók hajózhatóságának javítását,
  • és a mocsaras, időszakosan víz borította területek lecsapolását, mezőgazdasági termelés céljára.

Ez a beavatkozás gyökeresen átalakította a térséget:

  • a Tisza hossza 1211-ről 758 kilométerre csökkent,
  • az árterek 35–40 ezer négyzetkilométere eltűnt,
  • az erdősültség 37%-ról 1%-ra esett vissza,
  • a vizes élőhelyek aránya pedig 44%-ról mindössze 3–6%-ra zsugorodott.

A szabályozások előtt az Alföldön komplex ártéri gazdálkodás működött: fokgazdálkodás, lápgazdálkodás, természetes öntözés és változatos élőhelyek jellemezték a tájat.

AI-alapú tájrekonstrukció

A kutatócsoport – Jakab Gusztáv, Magyari Enikő, Jakab Benedek és Timár Gábor – új módszert dolgozott ki a történeti tájak fotórealisztikus visszaállítására. A munka négy digitális eszközön alapul:

  • ChatGPT: a képgeneráló promptok megalkotásához,
  • Adobe Firefly: a vizuális rekonstrukcióhoz,
  • Krea AI: a képek feljavításához,
  • Adobe Lightroom: az utófeldolgozáshoz.

Az egyes tájelemeket régi katonai felmérések, például az 1782–1785 közötti Első Katonai Felmérés adatai alapján modellezték újra. A módszer lehetővé teszi, hogy a modern tájképekből mesterséges intelligenciával rekonstruálják az egykori lápokat, vízállásokat, legelőket, és visszahelyezzék a korabeli élővilágot – például a kihalt őstulok megjelenésével.

Alföld

Mai kép fent (Dr. Jakab Gusztáv Nature Photography felvétele a Büs-érről), rekonstruált régi alul. Fotó: Qubit

Tudományos és oktatási szerep

Jakab Gusztáv szerint a mesterséges intelligencia eszköztára kiválóan használható ismeretterjesztő, oktatási és kutatási célokra. A technikát már tanítják az ELTE hallgatóinak, és várhatóan egyre szélesebb körben alkalmazzák majd az ökológiai, tájtörténeti és környezetrégészeti munkákban.

A módszer nemcsak szemléletes betekintést nyújt a múltba, hanem segíthet jobban érteni azt is, milyen ökológiai károk árán jött létre a mai mezőgazdasági struktúra – és milyen lehetőségek rejlenek a természetes vízmegtartó megoldások visszatelepítésében.

Forrás és indexkép: Qubit