A közelmúltban jelent meg cikkünk Így készül egy aranyérmes pálinka címmel arról, hogy Beke Tibor, a Székelyföldi Pálinkák és Borok Facebook-csoport adminisztrátora nemrég aranyérmet nyert piros bélű körtepálinkájával a rangos Ákovita Nemzetközi Pálinka- és Párlatversenyen. Készítője a nedűt pálinkaként határozta meg, ezért mi is így fogalmaztunk írásunkban.
A minap azonban a magyarországi Pálinka Nemzeti Tanács helyreigazítási kérelemmel fordult hozzánk.
Levelükben arra hívták fel a figyelmet, hogy a cikkben bemutatott „körtepálinka” nem felel meg a pálinka névhasználat uniós és magyarországi szabályainak. Ugyanis – mint írták – a „pálinka” elnevezés az Európai Unió által bejegyzett földrajzi árujelző, amelyet kizárólag Magyarországon termett gyümölcsből, Magyarországon készített és palackozott gyümölcspárlatok esetében lehet használni. Egyedüli kivételként az osztrák barackpálinka használható meghatározott osztrák tartományokban.
Mindezek okán a Romániában készült ital megnevezése szabályosan csak „körtepárlat” lehet, a „pálinka” szó használata megtévesztő és jogsértő – hangsúlyozták.
A Tanács a levélben kiemelte: a pálinka kifejezés használata szigorúan szabályozott, ám – mint írták – sajnos előfordul, hogy a közszereplők is helytelenül használják a pálinka megnevezést, de a jogforrások egyértelműen szabályozzák a helyzetet. A levelet Mihályi László, a Pálinka Nemzeti Tanács elnöke írta alá.
A kérésnek eleget tettünk, a cikkben a 'pálinka' kifejezést mindenhol átírtuk 'párlatra'. Ugyanakkor szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy egyrészt maga a pálinka Erdély szülötte, másrészt a határon túli magyarság régi igénye, hogy az előírt technológia szerint készült alkoholtartalmú italokra használhassák Erdélyben, Székelyföldön, Kárpátalján, a Felvidéken, Burgenlandban, Muraköz megyében és Muravidéken a 'pálinka' megnevezést.
Becze István Forrás: Facebook
Az eset kapcsán kíváncsiak voltunk Becze István, a Székely Gazdaszervezetek Egyesülete elnöke, az Ákovita Nemzetközi Pálinka- és Párlatverseny főszervezője véleményére is. Megkeresésünkre előre bocsátotta: a 'pálinka' megnevezés használata körüli jogi és kommunikációs viták újra felszínre kerültek, különösen azután, hogy határon túli magyar főzdék is egyre jobb minőségű termékekkel jelennek meg a piacon.
– Ezért azt gondolom, ideje lenne új alapokra helyezni a kérdést, és a szakmai közösségnek egész Kárpát-medencére kiterjesztett gondolkodásmóddal megközelítenie a „pálinka” ügyét, ahelyett hogy egymást korlátozná – szögezte le.
Itt mindenki pálinkának hívja a pálinkát – és nem párlatnak.
– A mindennapi szóhasználat Erdélyben nem változott azóta sem, hogy az Európai Unió 2004-ben védett eredetmegjelöléssé nyilvánította a „pálinka” elnevezést, kizárólag Magyarország számára. Ez a döntés jogilag helyes, ugyanakkor a nyelvhasználati és kulturális gyakorlatot figyelmen kívül hagyja, különösen az olyan történelmileg magyar ajkú területeken, mint Székelyföld. Amikor a szomszédodat áthívod, azt mondod: gyere, kóstold meg a pálinkám – nem azt, hogy van egy kis körtepárlatom. Ez nálunk természetes, és fájdalmas, amikor ezt is megkérdőjelezik – mondta az elnök.
Hangsúlyozta, az erdélyi magyar közösségek nem kívánják megsérteni a magyarországi pálinkaszabályozást – kereskedelmi szinten nem használják a nevet, a jogot tiszteletben tartják. A probléma nem a forgalmazással van, hanem azzal, hogy a szakmai közösség egyes tagjai még a szó leírását, kimondását is megkérdőjelezik nyilvános kommunikációban.
– Az, hogy egy termelő elmondja egy interjúban, hogy az ő pálinkája nyert díjat, az nem kereskedelmi jogsértés – hanem természetes büszkeség. Nem lenne szabad ezért pellengérre állítani senkit – fogalmazott az elnök.
Becze István elismeri, hogy az erdélyi főzdék és gazdák sokat tanultak a magyarországi pálinkás világtól. Ezt az együttműködést nagyra értékelik, a kapcsolat példás: „A Pálinka Nemzeti Tanáccsal jó a szakmai viszony, rendszeres egyeztetések vannak.” Az együttműködés egyik legfontosabb fóruma épp a székelyföldi Ákovita, ahol a magyarországi szakemberek vendégként, zsűritagként rendszeresen megfordulnak.
Az elnök szerint a cél az, hogy ne versenyezzenek egymással, hanem együtt építsenek fel egy közös minőségi márkát:
– Nem egymás elől vesszük el a piacot, 10 milliárd embert kellene megitatni ezzel az értékes hungarikummal – ez nem verseny, ez lehetőség – hívta fel a figyelmet. Becze utalt arra is, hogy más, nem magyarországi területeknek sikerült regionális párlatokkal levédetniük hagyományaikat. Példaként a burgenlandi barackpálinkát említette, de ugyanígy ott van az oroszhegyi vagy kászoni szilvapálinka is, amelyek komoly múltat és szakmai alapokat képviselnek.
– Miért ne lehetne ezeket hivatalosan is elismerni – legalább szóhasználat szintjén?
Mi csak azt szeretnénk, hogy a székely termelő elmondhassa, mit készített, anélkül hogy azt kifogásolná a szakma! Mert ez semmilyen közösségi célt nem szolgál, csak elidegeníti az erdélyi magyar termelőket a „hivatalos magyar” pálinkavilágtól.
A beszélgetés végén Becze István rávilágított:
- Az eredetvédelem nem lehet kizáró, hanem integráló eszköz,
- Regionális alapon, például Székelyföld megnevezéssel, akár külön kategóriák is kialakíthatók,
- Az esetleges visszaélések (pl. nem magyar gyártók használata) pedig szabályozható lennének engedélyezéssel, minőségi követelményekkel.
– A cél nem az, hogy a „pálinka” szó kereskedelmi védjegyként megszűnjön, hanem hogy ne legyen a határon túli magyarokkal szembeni kulturális gát, különösen a szó mindennapi használatában, sajtómegjelenésekben vagy szakmai versenyeken. Annál is inkább, mert a pálinka nem csak jogi, hanem identitásformáló elem is a magyar kultúrában – akárhol is főzik. Ha pedig valaki Erdélyben minőséget állít elő, az úgyis ott lesz a piacon. De sokkal szebb lenne, ha ezt a saját nyelvén, a sajátosan magyar elnevezést használva is elmondhatná. Meggyőződésem, a jövő kulcsa a Kárpát-medencei összefogás, és az, hogy a szakma a közösségi erősödés irányába mozduljon, ne pedig a belső határhúzás felé – zárta végül.
A “pálinka” szó első ismert írásos előfordulása Erdélyből származik, és a 16. századra tehető.
Történeti háttér:
• A „pálinka” szó eredete a szláv „paliti” (égetni) igére vezethető vissza. A szó jelentése eredetileg: égetett szesz.
• A magyar nyelvben ez a kifejezés a 14–15. század folyamán kerülhetett, de írásos formában később jelenik meg.
Első feljegyzett említés:
• A legkorábbi ismert írásos említés Erdélyből, 1572-ből való, amikor egy függelékes orvosi könyv említi a pálinkát, mint gyógyászati célra használt szeszes italt.
Források:
Szendrey Ákos: A magyar pálinka története. Budapest, Mezőgazdasági Kiadó, 1970.
Ebben a műben Szendrey említi, hogy a „pálinka” szó első ismert előfordulása egy 1572-es erdélyi orvosi feljegyzésben található, ahol a pálinkát „medicinae aqua vitae”, azaz gyógyászati célú égetett szeszként említik. Bár a konkrét dokumentum nem mindig maradt fenn, Szendrey kutatásaira több későbbi történeti és nyelvészeti munka is hivatkozik.
Tóth Sándor: A magyar szeszipar története. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1965.
Tóth is foglalkozik a pálinka szó kialakulásával és használatának elterjedésével a történeti Magyarországon, külön kiemelve Erdély szerepét.
