Hatóanyag-kivonások után: mi marad a burgonyatermesztő kezében?

A burgonyatermesztés növényvédelme az elmúlt években látványosan átrendeződött: miközben a hatóanyagkivonások tovább szűkítik a klasszikus eszköztárat, a termelők egyre gyakrabban nyúlnak növénykondicionálókhoz, biostimulátorokhoz és mikrobiológiai készítményekhez, hogy kezelhető szinten tartsák a stresszhelyzeteket és a minőségi veszteségeket. Márki Anita burgonyatermesztő, növényorvos szerint a valódi kérdés ma az, hogy üzemi körülmények között – aszályban, forróságban, változó talajállapot mellett – mi teljesít ténylegesen, és mi marad meg a katalógusok szintjén a piacon lévő termékek közül.

A növényorvos szerint a termelőknek ma létkérdés a naprakész információ, mert olyan gyorsan nő az új készítmények köre, hogy pusztán katalógusokból és szép fotókból nehéz felelősen dönteni. A „szenteltvíz-kategória” – ahogy sokan korábban nevezték a kondicionálókat – szerinte kezd kikopni, de csak ott, ahol a gazdák képesek a saját viszonyaik között kipróbálni és összehasonlítani a megoldásokat.

– A termelőknek az a fontos, hogy a jobb terméshez és stabilabb minőséghez naprakész információt kapjanak. Sokáig sokan "szenteltvíz" kategóriába sorolták a növénykondicionálókat, a vízben oldható lombtrágyákat is, de az innovatív gazdák ma már ezeket elismerik és használják. Ám ehhez az kell, hogy ne csak prospektus alapján döntsünk – bocsátotta előre. – Ennek a szemléletnek a gyakorlati terepe Zákányszéken, a mi gazdaságunkban az üzemi burgonyabemutató, amelyet minden évben június első hetében rendezünk meg.

Gyönyörű, egészséges állomány Márki Anitáék gazdaságában. Ehhez egyre nagyobb odafigyelésre van szükség – Fotó: Márki Anita

A rendezvény egyszerre szakmai találkozó és „élő technológiai labor”: a termelők ténylegesen kint a táblán kapnak választ arra, mit tud egy-egy technológiai csomag. Évről évre négy területet alakítunk ki különböző technológiákkal: nem csak növényvédőszerekkel, hanem műtrágyákkal, biostimulátorokkal, kondicionálókkal, mikroorganizmusokkal, gombákkal.

A bemutató menetrendje – ahogy meséli – kifejezetten „termelő-kompatibilis”: nem a táblázatok, hanem a tábla a kiindulópont. Kivonulnak a területre, bokrokat szednek fel, elemzik a növényállapotot, a területi képviselők pedig pontosan elmondják, melyik kezelés mikor és hogyan történt.

A rendezvény mérete is jelzi, hogy valós igényre válaszol: 160–180 fő közötti résztvevőszámot tapasztalnak, idén pedig külföldi vendégek is érkeztek. Márki Anita szerint az útkeresésben benne van az időjárás „kényszere”:

a termelők a klímastressz miatt olyan technológiákat keresnek, amelyekkel a burgonya hozama és minősége egyre szélsőségesebb körülmények között is stabilizálható.

– A klímaváltozás miatt a termelőknek fontos, hogy megfelelő minőségben és mennyiségben tudjanak termelni. Abiotikus tényezőkkel van a gond: légköri aszály, kevés csapadék, meleg. Vannak már stimulátorok, melyek segítenek átvészelni a stresszhelyzeteket, de a termelők nem biztos, hogy ebben az útvesztőben egyedül eligazodnak. Ha a gazda kezébe adunk egy új katalógust, attól még nem fogja tudni, mi a legjobb neki. Viszont egy, a miénkhez hasonló bemutatón össze tudja hasonlítani a készítményeket – fogalmazott.

Márki Anita minden kezelt területről 10 burgonyabokrot szedett fel és frakciós bontásban – darabszám és tömeg szerint – mutatta meg a különbségeket.

– Huszonöt hektáron gazdálkodunk. A burgonya 6–8 hektár között van tavasszal. Egy szezonban több mint 30 terméket is tesztelünk, olyan szereplők is vannak a piacon, akik kifejezetten erre a termékcsoportra építenek portfóliót. Idén 15-féle terméket próbáltunk ki – magyarázta.

A gumók épségére egyre nagyobb veszélyt jelentenek a klímaváltozás miatt erősödő talajlakó kártevők – Fotó: Márki Anita

Felmerül a kényes, de szakmailag megkerülhetetlen kérdés: mennyire megbízhatóak ezek az új készítmények? Márki Anita válasza óvatos, mégis határozott: a tapasztalataik alapján a kipróbált technológiák jól működtek – de a fő korlát ma sokszor nem a szakmai, hanem a pénzügyi oldal, különösen a burgonya értékesítési bizonytalanságai miatt.

– Azt kell mondjam, hogy mindegyik jól teljesített. Olyan technológia nem volt, amire azt mondanám, hogy biztosan nem fogom alkalmazni, mert nem jó. Ezek kombinálhatók is. Itt már csak a pénztárca szab határt – és a burgonyánál most az egyik nagy gond, hogy nincs ára. Nagy kérdés, ez mennyire veszi el a termelők kedvét a következő szezonra – vélekedett a termelő.

A stimulátorok szerepét a növényorvos elsősorban a vízstressz és a tápanyagfelvételi zavarok oldaláról fogja meg.

A levéltrágyák, levélre kijuttatható stimulátorok szerinte nem „varázsszerek”, de olyan helyzetekben adhatnak kapaszkodót, amikor a gyökéren keresztüli felvétel a hőség és a száraz talaj miatt akadozik.

– Vannak olyan stimulátorok, amiket permetezővel juttatunk ki levélre. A levélen keresztül bejutnak, és ami lecsöpög, azt a talajon keresztül is fel tudja venni a növény. Ilyenkor az a lényeg, hogy amit a növény a melegben, a vízhiányos időszakban nem tud a talajból felvenni, azt gyorsabban megkaphatja a lombozaton keresztül: makro- és mikroelemeket is – közölte.

A klímastressz mellett azonban Márki Anita szerint a burgonyában egyre több a „klasszikus, talajból jövő” probléma is, amelyeknél a technológiai mozgástér a legszűkebb – különösen a hatóanyagkivonásokkal párhuzamosan. A fonálférgek problematikáját a melegedő klíma felerősíti, miközben a védekezés időablaka szűk.

– Az aszály és a meleg mellett nagy gond a fonálféreg. Ahhoz, hogy természetesen gyérüljön, mínusz 20 fok kéne legalább két hétig – ilyen enyhe telek mellett ez nem reális. Talajfertőtlenítőt ültetés vagy vetés előtt tudunk használni, közben nem. Korai burgonyánál, ha nagyon időben felszedjük, még el lehet kerülni, de a melegben ültetett burgonyánál akkorra a fonálférgek már fenn vannak abban a zónában, ahol a gumók növekednek. Károsítják, a gumó eladhatatlan, és ráadásul tovább fertőzi a területet.

Az üzemi bemutatókon a termelők első kézből láthatják a készítmények hatékonyságát – Fotó: Márki Anita

A pajor (cserebogárlárva) hasonlóan „minőségrontó” kártevő: ha bekerül a fészekbe, nem egy gumót rág meg, hanem jellemzően mindegyiket, így a tétel gyakorlatilag piacképtelen. A burgonyamoly újdonság: a hernyó kártételével nemcsak a lombozat sérül, hanem a virágzat is, ami visszavetheti a fejlődést – magyarázta Márki Anita, aki beszélt tripszgyanús nyomokról is, mint potenciálisan „feljövő” problémáról, és egy óvatos, de szakmailag érdekes kitekintést is tett: a kabócák szerepét fitoplazmák terjesztésében a szőlőben már látjuk, de szerinte érdemes szemmel tartani, hogy a burgonyában megjelenhet-e hasonló kockázat.

– Fel kell készülnünk arra, hogy mi lesz, ha esetleg a burgonyában is lesznek ilyen fitoplazmás vagy vírusos gondok? Mert a kabóca a burgonyanövényeken is jelen van. Hangsúlyozom, ezek most inkább félelmek, előrejelzések. De ha a szőlőben már óriási a probléma, akkor előfordulhat, hogy itt is baj lesz. És közben a levéltetvek is óriási és egyre növekvő gondot okoznak a jelenlegi klimatikus viszonyok között: vírusokat terjesztenek.

Amit látok, hogy sok kisebb termelő – tisztelet a kivételnek, a naprakészeknek – sajnos csak a burgonyabogár ellen védekezik. Levéltetvet vagy nem lát meg, vagy nem akar meglátni. A molynál is ugyanez lehet. Pedig már ezek ellen is lehet és kell is védekezni, a szükséges eszköztár rendelkezésre áll.

Amikor a talajkártevők felé fordul a beszélgetés, visszakanyarodunk a hatóanyagok kérdéséhez:

a talajfertőtlenítők köre szűkül, vagy a megmaradók hatásossága nem mindig hozza azt a szintet, amire a termelőknek szükségük lenne. Ezért kerülnek képbe biológiai megoldások – gombák, mikroorganizmusok –, de Márki Anita itt kifejezetten szakmai fenntartásokat fogalmaz meg: a laboratóriumi és az üzemi valóság nem ugyanaz, különösen forró, aszályos környezetben.

– Igen, egyre több talajfertőtlenítőt vesznek ki sajnos a sorból, vagy nem olyan hatékony, mint amennyire kellene. Ezek helyett próbálunk bevetni biológiai készítményeket is: gombákat, mikrobiológiát. Nekem ezekkel vannak fenntartásaim. Laborban szépen szaporodnak és működnek, de ha kijuttatjuk őket egy nagyon meleg, aszályos területre, nem biztos, hogy fel tudnak szaporodni, be tudnak jutni abba a zónába, ahol kellene, és ki tudják fejteni a hatását. Számomra ezek nem automatikusan „jók” – szögezte le.

A növényorvos összegzése alapján a burgonyatermesztés növényvédelmi és technológiai „súlypontja” eltolódott: a klímastressz, a talajkártevők és a minőségmegőrzés ma legalább akkora kihívás, mint a klasszikus, lombozati kórokozók elleni védekezés. A megoldások között egyre több a biostimulátor és kondicionáló, de Márki Anita szerint az iparágnak – és a termelőknek – akkor van esélye jó döntésekre, ha a termékek valóban üzemi viszonyok között, összehasonlítható módon kerülnek „mérlegre”.

– Ma már a burgonyában már nem elég egyetlen kártevőre fókuszálni, és nem elég egy katalógus alapján dönteni. A stressz, a talajkártevők és a piac együtt kényszeríti ki, hogy technológiában gondolkodjunk – és abban is, hogy mit bír el a gazdaság pénzügyileg – mondta végül.

Indexkép: ChatGPT