A magyar szőlő- és borkultúra több mint ezeréves múltra tekint vissza. Már a rómaiak idején is termeltek szőlőt a Pannónia tartomány területén, a honfoglalás után pedig a Kárpát-medence változatos klímája és termékeny talajai kiváló feltételeket teremtettek a szőlőtermesztéshez. Az idők során a különböző tájegységek sajátos fajtákat honosítottak meg, amelyek alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz, ízléshez és művelési hagyományokhoz. Ezek a régi magyar szőlőfajták nemcsak mezőgazdasági, hanem kulturális értéket is képviselnek – ma pedig egyre nagyobb figyelmet kapnak, mint a klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó, őshonos genetikai kincsek.

Történelmi háttér

A középkorban a szőlőtermesztés a kolostorok és nemesi birtokok egyik legfontosabb tevékenysége volt. Az akkori fajták között sok olyan volt, amelyet ma már alig ismerünk név szerint – ilyen például a bakator, a fekete járdovány vagy a törkölyszőlő. A 18–19. századra a magyar borok nemzetközi hírnévre tettek szert, ám a filoxéravész a 19. század végén óriási pusztítást végzett. A szőlőgyökértetű szinte teljesen kipusztította a hagyományos ültetvényeket, így a legtöbb ősi fajta eltűnt vagy amerikai alanyokra oltva maradt csak fenn.

A 20. század közepén a nagyüzemi termelés és az egységesítés tovább szorította háttérbe a régi fajtákat. Azonban az utóbbi évtizedekben, a terroir-borászat térnyerésével és az autentikus ízek iránti érdeklődés növekedésével újra reflektorfénybe kerültek ezek a különleges, ősi magyar szőlők.

A legjelentősebb régi magyar szőlőfajták

Furmint

A legismertebb őshonos magyar fehér szőlő, amely Tokaj jelképe is. Vastag héjú, magas savtartalmú, jól aszúsodó fajta. Kiválóan tükrözi a termőhely adottságait, és száraz, édes vagy pezsgőbor formájában is világszínvonalú italokat ad.

Hárslevelű

Nevét hársfavirágra emlékeztető illatáról kapta. A furmint mellett Tokaj másik meghatározó fajtája, de a Balaton-felvidéken és Eger környékén is elterjedt. Lágyabb, kerekebb savak és virágos, mézes aromák jellemzik.

Juhfark

A Somlói Borvidék ikonikus fajtája. Nevét a hosszú, juh farkára emlékeztető fürtjeiről kapta. Karakteres, tüzes, ásványos bort ad, amely kiválóan érlelhető. A hagyomány szerint „nászéjszakák bora” volt – fogyasztását a termékenységhez kötötték.

Kéknyelű

A Badacsonyi Borvidék különlegessége. Kizárólag nővirágú fajta, ezért porzót – többnyire budai zöldet – igényel. Finom, elegáns, szinte „nemes” karakterű bort ad, amely egyre inkább visszatér a modern borlapokra.

Bakator

Valaha az Alföld és a Dél-Dunántúl kedvelt fajtája volt. Két színváltozata – fehér és piros, indexképünkön ez utóbbi látható – is ismert. Középerős növekedésű, jó termőképességű, kellemes, könnyed bort ad, amely frissítő savakkal bír.

Csókaszőlő

Ősi kékszőlő-fajta, amelyet már a 16. században is említettek források. Fűszeres, mély színű bort ad, és sok kutató szerint ez lehetett több mai nemes fajta őse. Ma újra telepítik kísérleti jelleggel a Kárpát-medencében.

Sárfehér

Régi, illatos fehér fajta, amely főként a Dunántúl déli részén terjedt el. Kellemes, harmonikus bort ad, amely régen házasításokban kapott szerepet, de ma egyre több borász tisztán is palackozza.

A régi fajták jelentősége napjainkban

A modern szőlőtermesztésben a régi fajták szerepe újra felértékelődik. Ennek három fő oka van:

Alkalmazkodóképesség és genetikai érték

A hagyományos magyar fajták évszázadok alatt alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz, így sok közülük jobban viseli a szárazságot, a fagyot vagy a betegségeket, mint a nemzetközi fajták.

Kulturális és turisztikai érték

A bor nemcsak ital, hanem identitás. Egy-egy borvidék saját, ősi fajtája – mint a juhfark Somlón vagy a kéknyelű Badacsonyban – turisztikai vonzerőt és egyedi karaktert ad a régiónak.

Egyediség a piacon

A világ borpiacán a különlegesség számít. Az őshonos magyar fajták olyan aromavilágot kínálnak, amit semmilyen chardonnay vagy cabernet sauvignon nem tud helyettesíteni.

Kihívások és lehetőségek

A régi fajták újjáélesztése azonban nem könnyű feladat. Sok esetben kevés az eredeti szaporítóanyag, a termelés bizonytalanabb, a borok piaci ismertsége pedig gyenge. Ugyanakkor a modern technológia, a kíméletes feldolgozás és a minőségi szemlélet új lehetőséget kínál. Ma már több kutatóintézet és borász dolgozik azon, hogy ezek a fajták ismét méltó helyet kapjanak a hazai és nemzetközi borvilágban.

Indexkép: Wikipedia