Az elsivatagosodás küszöbén – mit tehet a mezőgazdaság?

Miközben ezen ágazat üvegházhatásúgáz-kibocsátása csökkent, a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás terén elég kedvezőtlen képet láthatunk. A hazai fejleményeket az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) friss, az EU környezeti állapotáról szóló jelentése is új megvilágításba helyezi.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „Európa környezete 2025” című jelentése új megvilágításba helyezi a magyar mezőgazdaság helyzetét, amelyben bár az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentek, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás terén kedvezőtlen kép mutatkozik.

Az EEA jelentése hangsúlyozza, hogy Magyarország éghajlata a globális átlagnál gyorsabban melegszik, és ezzel párhuzamosan nő az extrém időjárási jelenségek gyakorisága. Ennek eredményeként a klímaalkalmazkodás különösen fontos kell legyen az ország számára.

A mezőgazdaságra vonatkozó indikátorok kapcsán a jelentés kiemeli, hogy Magyarországon 2022-ben a biogazdálkodás mindössze a termőterület 6,3%-án volt jellemző. Ez az arány jelentősen elmarad az EU átlagától, amely 9,1% volt, miközben az Unió 2030-ra 25%-os célt tűzött ki.

A KSH adataival kiegészítve a jelentést, kiderül, hogy a 2021 és 2024 közötti négy évből háromban az ország területének legalább 70%-át sújtotta az aszály. Összehasonlításképpen, a 2000 és 2020 közötti 20 évben ez az aszályszint összesen 7 alkalommal fordult elő. A súlyos aszálykárok komoly szerepet játszottak abban, hogy az időjárási események okozta gazdasági károk ismét megugrottak a 2022–2023-as években, bár korábban (1990–2021 között) csökkenő trendet mutattak. A Green Policy Center is megerősítette, hogy a mezőgazdasági ágazat egyelőre kifejezetten rosszul áll az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásban.

A Green Policy Center Magyarország Negyedik Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentésében megállapítja, hogy 2023-ban Magyarországon összességében jelentős, 9% körüli ÜHG-kibocsátás-csökkenés történt 2022-höz képest. A mezőgazdaság ÜHG-kibocsátása 2023-ban az országos bruttó emisszió 13,4%-át tette ki. Ebben a szektorban tovább folytatódott mind a közvetlen termelés során felszabaduló, mind az energiafogyasztáshoz kapcsolódó ÜHG-kibocsátások csökkenése.

A klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás terén elég kedvezőtlen képet láthatunk – Fotó: Shutterstock

Az egyik fontos kibocsátó forrásnak számító műtrágyahasználat tovább csökkent 2023-ban, elérve a 2021-es érték közel felét. Ez a csökkenés valószínűleg a magas műtrágyaárakkal van összefüggésben, ami pedig a magas földgázárakra volt visszavezethető.

A földhasználat, földhasználat-váltás és erdészet (LULUCF) ágazat által elnyelt szén-dioxid mennyisége kedvezőtlenül változott 2022-ről 2023-ra. Ugyanakkor a szén-dioxid-elnyelés szintje még mindig megfelelt a 2030-ra vonatkozó uniós elvárásoknak.

A mezőgazdasági ÜHG kibocsátások és a LULUCF általi ÜHG elnyelés alakulása, 2019-2023 – Forrás: Hungaromet és azon alapuló GPC számítás – Magyarország Negyedik Klímasemlegességi Előrehaladási Jelentése

Összefoglalva, bár a kibocsátások terén, beleértve a mezőgazdaságot is, csökkenés tapasztalható, az EEA-jelentés megerősíti, hogy a vízhiány és a gyorsuló felmelegedés miatt a klímaalkalmazkodás terén a helyzet kedvezőtlen képet mutat. A jelentés ennek fényében javasolja a cselekvés felgyorsítását a 2030-as célok eléréséhez, különösen a vízgazdálkodás és a biodiverzitás fenntartása terén.

Magyarország tükre: kiszáradó táj, elmaradt alkalmazkodás

A klímaalkalmazkodás hiányosságai elsősorban a vízgazdálkodásban mutatkoznak meg. Az ország hidrológiai szempontból kettészakadt: a Dunántúlon kevésbé súlyos a helyzet, de a Dél- és Közép-Alföld különösen sérülékeny.

A vízháztartás drámai számai:

• V. Németh Zsolt vízgazdálkodásért felelős államtitkár beszédét idézve, mára a 15 évvel ezelőtti állapothoz képest 15%-kal kevesebb víz érkezik a hazánkba belépő folyókon.
• A kipárolgás mértéke a 30 évvel ezelőtti szinthez képest duplájára nőtt. Ezzel párhuzamosan az elmaradt csapadék mennyisége az elmúlt évek alatt körülbelül egy félévnyi mennyiséget tett ki.
• A felszín alatti vízkészlet radikálisan csökkent: a Tisza vízgyűjtőjén 3,5 Balatonnak megfelelő mennyiség, míg a Dunáén egy Balatonnak megfelelő mennyiség hiányzik a talajvízből. Annak szintje pedig helyenként már olyan mélyre süllyedt, hogy a fák gyökerei nem érik el.
• A vegetációs időszakok az utóbbi években úgy kezdődnek, hogy nincs elég víz a tájban. Ennek az oka pedig a kevés csapadék mellett a kiszárítást erősítő talajművelés, a helyenként túlzott vízkivétel, illetve az árvizek és belvizek nagy részének elvezetése.
• Egy májusi konferencián elhangzott adatok szerint az aszály okozta anyagi kár ma már jellemzően 20-szorosa az árvízkárok értékének. Ez a tendencia tükrözi, hogy az aszály és árvíz-belvíz egyszerre jelent problémát.
• Annak ellenére, hogy a klímaváltozás fenyegeti a magas vízigényű növényeket, az éghajlatváltozás szempontjából leginkább kitett hat szántóföldi növény vetésterülete az 1991-es 67%-ról 2021-re 77%-ra nőtt.
• A „Jelentés az éghajlatváltozás  Kárpát-medencére gyakorolt  esetleges hatásainak tudományos értékeléséről” című 2020-as kormányjelentés szerint, a termények terén a legnagyobb hozamcsökkenés a kukorica, burgonya, cukorrépa stb., tehát a magas vízigényű növények (öntözés nélküli) termesztése esetén várható. A tavaszi vetés jelentős fenyegetésnek van kitéve, míg az őszi vetés hozamai esetén nem látszik komoly probléma.  Ezzel szemben, a már a 2021-2024 aszálykárait is figyelembe vevő Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentés (Green Policy Center) szerint, a kukorica mellett a napraforgó, búza, árpa hozam is kirívóan gyenge volt az elmúlt években, viszont a kihívások ellenére továbbra is azokat a növényeket termesztjük egyre nagyobb területen, amelyek az aszályra érzékenyek.
• Az illegális vízkivétel rendkívül jelentős mértékű, helyenként akár többszöröse is lehet a bevallott vízkivételnek. Ez a túlzott vízkivétel problémákat okozhat a készletek túlhasználata miatt, különösen a vízszegény területeken.

Az illegális öntözést is figyelembe véve, a mezőgazdasági területeknek mindössze 3-4 százalékát öntözzük. A kormányzati tervek maradéktalan megvalósulása esetén is a (legális) öntözés kiterjedése legfeljebb a mezőgazdasági területek 6%-ára terjedhet ki. A Green Policy Center véleménye szerint a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás országos szinten kevésbé múlik az öntözés fejlesztésén, hiszen annak lehetőségei korlátozottak.

Nyári növényekre vonatkozó mezőgazdasági aszályszint (2025. augusztus 20.) – Forrás: Hungaromet

Talajnedvesség a talaj felső 50 centiméteres rétegében a növények számára hasznosítható vízmennyiség arányában (2025. augusztus 24.) – Forrás: Hungaromet

Kiút: alkalmazkodás és szerkezeti fordulat

Amint a Green Policy Center Magyarország Második Klímaalkalmazkodási Előrehaladási Jelentésében megállapította, a magyar mezőgazdasági ágazat egyelőre kifejezetten rosszul áll az éghajlati változásokhoz való alkalmazkodásban, ezért a fenntarthatóbb jövő felé vezető kiút rendszerszintű változásokat és szakmai javaslatok bevezetését sürgeti.

A Green Policy Center véleménye szerint az ágazat alkalmazkodása országos szinten kevésbé az öntözés fejlesztésén múlik – hiszen annak lehetőségei korlátozottak –, hanem más intézkedéseken.

A legfontosabb alkalmazkodási javaslatok

Vízgazdálkodás és talajművelés

• Elengedhetetlen a talajtakarásos és a forgatás nélküli talajművelés elterjesztése, mivel ezek a művelési módok kedvezőbbek a vízháztartás és a talajszerkezet szempontjából.
• Az alkalmazkodás a csapadékvizek, ár- és belvíz megtartásán és a talajba történő beszivárogtatásán múlik. Ez a módszer a felszíni párolgástól biztonságban, a „felhasználás” helyén oldja meg a víztározást. Ezzel ellentétben a vízhiány okai között szerepel a kevés csapadék mellett a kiszárítást erősítő talajművelés, a helyenként túlzott vízkivétel, valamint az árvizek és belvizek nagy részének elvezetése. A kormányzat már elindított vízmegtartás céljára programokat, mint például a „Vizet a tájba!” program, 288 milliárd forint mozgósításával.
• Amennyiben történik is öntözésfejlesztés, azt úgy kell megoldani, hogy ne használja túl a helyi vízkészletet.

Növénytermesztés és fajtaváltás

• A szárazabb területeken megfontolandó az új éghajlati viszonyoknak megfelelőbb, szárazságtűrő termények termesztése, mint például a gabonafélék közül a cirok. A hazai időjárás már kevésbé kedvez a bogyós gyümölcsöknek (szeder, málna, ribizli), de már elkezdődött olyan, hazánkban eddig szokatlan gyümölcsök termesztése, mint a füge vagy a kivi, sőt, a Balaton déli partján a banántermesztésre is van sikeres példa.

Állattartás

• Az állattartásnál a hőstressz okozta nehézségeket kell megoldani, mivel a magas hőmérséklet csökkenti például a tehenek tejhozamát, vagy súlyos esetben pusztulásukhoz vezethet. A legeltetéses állattartás szempontjából az egyik leghatékonyabb alkalmazkodás a gyepek fásítása (ezáltal árnyék biztosítása az állatok hűsöléséhez) és a gyepeken történő vízvisszatartás.

A mezőgazdasági kibocsátások csökkentésére vonatkozó javaslatok

• A mezőgazdasági ÜHG-kibocsátások csökkentésére vonatkozó javaslatok szerint az átlagos élelmiszerárak szinten tartása mellett, az adózás átrendezésével árelőnybe kell hozni az egészséges, helyi, szezonális, klímabarát élelmiszereket. Ezeket szemléletformálás révén is népszerűsíteni kell.
• A kis családi gazdaságok számára kamattámogatott hitelt kell biztosítani az ágazat energiaellátásának megújuló alapokra helyezéséhez, mivel a magas kamatkörnyezetben a beruházások finanszírozása nehézkes számukra.
• Az öntözésfejlesztésnél is fontos szempont, hogy a szükséges energiaellátást ÜHG-kibocsátás-mentes módon kell biztosítani, például dízel aggregátoros szivattyú helyett megújuló energiával.

Mindezek mellett ösztönözni kell az élelmiszer-pazarlás csökkentését, ezzel elkerülve a fölösleges kibocsátásokat mind a termelés, mind a hulladékgazdálkodás oldalán.

A klímaváltozás hatásai Magyarországon már nem jövőbeli forgatókönyvek, hanem a mindennapok részei. A vízhiány, az aszály és a terméskiesés nem pusztán agrárkérdés, hanem gazdasági és társadalmi kockázat is. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentése és a Green Policy Center elemzései világos üzenetet küldenek: a kibocsátáscsökkentés önmagában nem elég. A siker kulcsa az alkalmazkodás, vagyis, hogy a gazdálkodás, a vízkezelés és az élelmiszer-termelés szerkezete igazodjon az új éghajlati valósághoz

Forrás: masfelfok.hu
Szerző: Koczóh Levente András, a Green Policy Center senior klímapolitikai szakértője
Indexkép: shutterstock.com