Az idei évben is jól láthatóvá vált a régiós különbségek elmélyülése a mezőgazdaságban. A Nyugat-Dunántúl és a Dél-Alföld között egyes kultúrákban drámai különbségek alakultak ki: míg búzában és napraforgóban mintegy 50 százalékos a hozamkülönbség, addig a kukoricatermésben ez az arány eléri a 100 százalékot. A hatodik aszályos évet követően ez már nemcsak visszatekintő adat, hanem alapvetően meghatározza a jövő évi vetésszerkezetet is. Szakemberek szerint a termelők gondolkodásmódjában gyökeres változásra lenne szükség, elsősorban a fajtaválasztás terén.

Növekedés a kalászosoknál, óvatosság a kukoricával

Az őszi vetések területében egyértelmű növekedés figyelhető meg: a búza vetésterülete már közelíti az 1 millió hektárt, ami meghaladja az elmúlt évek átlagát. Ugyanez elmondható az árpa és a tritikálé esetében is. Összességében több mint másfél millió hektáron vetettek kalászosokat, miközben a gazdák egyre visszafogottabbak a kukoricával kapcsolatban.

Ez az óvatosság érthető: a 2022-es történelmi aszály, valamint az idei hozamok azt mutatják, hogy a kukorica nem minden térségben termeszthető biztonsággal. A hozamok ingadozása és a termésbiztonság hiánya egyre inkább térségi sajátosságokat erősít.

Napraforgó és alternatív növények előretörése

A szakértők szerint a jövő évben mintegy 700 ezer hektáron vetnek majd kukoricát, miközben a napraforgó vetésterülete várhatóan 800 ezer hektárra nő – szemben az idei 746 ezer hektárral. A napraforgó ugyanis nagyobb termésbiztonságot nyújt, különösen ott, ahol az öntözés nem megoldott.

Az ország túlnyomó részén ugyanis továbbra sincsenek meg az öntözés feltételei. Emiatt nem a hozam maximalizálása, hanem a termésbiztonság válik a legfontosabb célkitűzéssé.

kukorica

A szakértők szerint a jövő évben mintegy 700 ezer hektáron vetnek majd kukoricát – Fotó: Pixabay

Agrotechnika és fajtaválasztás: kulcs a túléléshez

A vetésszerkezet, az agrotechnika és a megfelelő fajtaválasztás együtt csökkenthetik a kockázatokat.

Az öntözésfejlesztés ugyan fontos, de jelenleg csak marginális szerepet játszik a hazai mezőgazdaságban, mivel a szükséges vízmennyiség nem áll rendelkezésre. A felszín alatti és felszíni vizek hozama is csökken, ezért a talaj vízmegtartó képességének javítása válik kiemelt szemponttá.

Ezen a ponton válik meghatározóvá az agrotechnológia szerepe, amellyel megtartható a talaj nedvességtartalma. Ezt egészíti ki a fajtaválasztás és a vetésszerkezet tudatos alakítása – vagyis több őszi kalászos, kevesebb tavaszi kultúra vetése.

Egyre kevesebb biztonságos térség

Ma már nem csak a Dél-Alföld problémája az aszály: a Nyugat-Dunántúlon is megjelentek a szárazság tünetei. A termésátlagok szinte minden kultúrában csökkentek, de a legsérülékenyebb térség továbbra is a Dél-Alföld, ahol elengedhetetlenné válik az alternatív növények termesztésének vizsgálata.

Érdemes számításba venni olyan növényeket, mint a cirok, a lenmag vagy a köles. Ezek ugyan nem produkálnak olyan hozamokat, mint korábban a kukorica, de legalább nem nullázódik le teljesen a termelés.

A gazdálkodók tehát a nagyobb biztonságot keresik, még ha ez a hozamok csökkenésével is jár. Ugyan le kell mondani a 16 tonnás kukoricaátlagokról, de cserébe csökken a kockázat.

Forrás: MTI
Indexkép: pixabay.com