A magyar szürke marha eredete máig vitatott, de a fajta a magyar mezőgazdaság és kultúrtörténet meghatározó része maradt. Magyarország gazdag állattenyésztési hagyományai közül az egyik legismertebb a magyar szürke marha. Mint minden szarvasmarha, úgy ennek a fajtának is a mára kihalt őstulok az őse, pontos származása azonban továbbra is homályba vész.

A középkortól a 20. század elejéig jelentős szerepet töltött be az agrárgazdaságban: kezdetben húsáért, később erős igavonó képessége miatt tartották. Egykor évente százezernél is több példányt hajtottak ki az országból, ami a magyar marhatenyésztés egyik aranykorát jelentette.

A fajtát hagyományosan gulyában tartják, ami általában 150-200 állatot jelent.

A bikák és tehenek külön élnek, és csak a pároztatás idején kerülnek össze. Hosszú életű, gyakran 15 évig is termel, egész évben a legelőn tartózkodik, kivéve a borjadzás időszakát, amikor védettebb helyre kerül.

Napjainkban elsősorban genetikai tartalékként, kultúrtörténeti értékként és természetvédelmi célokra tartják fenn. Számos nemzeti parkban szürke marhákkal végzik a gyepfenntartást, ezzel segítve a természetes élőhelyek megőrzését.

Forrás: ng24.hu

Indexkép: pexels.com