Románia az Európai Unió hatodik legnagyobb mezőgazdasági területével rendelkezik, és Európa egyik legfontosabb gabonaexportőre. Búzából, árpából és kukoricából is piacvezető az uniós tagállamok között, főként Egyiptom és a Közel-Kelet irányába exportálva. Az ország adottságai kiválóak, a termőterületek nagysága meghaladja a 15 millió hektárt, az agráriumban foglalkoztatottak aránya pedig kiemelkedő.

Mindezek ellenére – mint azt Cseh Tibor András, a MAGOSZ főtitkára és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke a Világgazdaság.hu oldalon írta – a román gazdaság súlyos ellentmondásokkal küzd: a feldolgozóipar gyenge, a mezőgazdasági termelés hatékonysága alacsony, az ország pedig egyre inkább importra szorul. A belföldi élelmiszer-fogyasztás egyre nagyobb hányadát fedezik külföldről, miközben a hazai nyersanyag – gabona, kukorica, napraforgó – zöme alapanyagként hagyja el az országot.

Töredezett birtokszerkezet, eltűnő középgazdaságok

A legnagyobb strukturális probléma a birtokszerkezet. Míg Magyarországon az átlagos birtokméret 30 hektár, Franciaországban pedig 70 hektár, addig Romániában mindössze 4 hektár. Közel hárommillió kisgazdaság működik az országban, ez az egész európai gazdatársadalom mintegy egyharmadát jelenti.

A mezőgazdaság így kétpólusúvá vált: vagy néhány hektáros kisbirtokok, vagy több tízezer hektáros nagygazdaságok jellemzik a szektort. A középméretű, családi vállalkozások gyakorlatilag hiányoznak, ami ellehetetleníti a hatékony termelést és a stabil vidéki gazdaságokat. A birtokkoncentráció ráadásul nem a helyi gazdák, hanem külföldi cégek javára történt.

Külföldi kézben a román földek 40 százaléka

Az Európai Bizottság tanulmánya szerint a nyilvántartott román termőföldek 40 százaléka – mintegy 6 millió hektár – már külföldiek tulajdonában van.

A legnagyobb földtulajdonos az Egyesült Arab Emírségekből származó Al Dhara vállalat, amely egyedül 60 ezer hektárt birtokol. De jelentős területek kerültek olasz, osztrák, holland és közel-keleti befektetők, sőt nemzetközi bankok és biztosítótársaságok kezébe is.

Románia – Magyarországgal ellentétben – lehetővé tette, hogy gazdasági társaságok is földtulajdont szerezzenek, így gyakorlatilag bárki vásárolhatott termőföldet az elmúlt két évtizedben. Ennek következtében a román földek egyharmada nincs is kataszterben, így ezek után uniós támogatás sem vehető igénybe.

A külföldi térnyerés nemcsak szuverenitási kérdés: a profit és az agrárjövedelmek döntő része is kikerül az országból.

Exportóriás, de élelmiszer-importőr

Románia paradox módon egyszerre Európa egyik legnagyobb élelmiszer-exportőre és -importőre.

Búzából, kukoricából és árpából az első számú uniós exportőr, ugyanakkor a feldolgozott élelmiszerek terén kiszolgáltatott: a román boltok polcain túlnyomórészt lengyel, német és olasz termékek találhatók.

Miközben a GDP az elmúlt évtizedben több mint 250 százalékkal nőtt, az élelmiszeripar fejlesztése elmaradt. A feldolgozó kapacitás hiánya miatt az ország nyersanyagot ad el, de készterméket vásárol vissza. Ez nemcsak gazdasági, hanem ellátásbiztonsági kockázatot is jelent – különösen az éghajlatváltozás és az aszályos évek fényében.

Reformok és új befektetések a feldolgozóiparban

A román kormány most igyekszik korrigálni a korábbi hibákat: közel 2 milliárd euró értékben írtak alá fejlesztési szerződéseket az élelmiszeripar megerősítésére, különös tekintettel a húsfeldolgozásra és a hozzáadott érték növelésére.

A cél, hogy Románia néhány éven belül Délkelet-Európa legnagyobb feldolgozó központjává váljon – legalábbis a hivatalos nyilatkozatok szerint.

Kérdés, hogy a költségvetési megszorítások és a külföldi tulajdon koncentrációja mellett ez mennyire lesz megvalósítható. A földtulajdon elvesztése ugyanis nemcsak gazdasági, hanem stratégiai kiszolgáltatottságot is jelent.

Tanulság Magyarország számára

Dr. Cseh Tibor András szerint Románia példája jól mutatja, hová vezet a korlátlan földtulajdon-szerzés liberalizálása:

„Utólag nézve nem lehet kérdés, hogy Magyarország helyesen döntött, amikor szigorú földforgalmi szabályokat vezetett be. Nálunk a föld a gazdák kezében maradt – Romániában viszont a külföldi tőkéé lett.”

Összegzés

Románia ma is agráróriás – papíron. De miközben földjeinek jelentős része idegen kézben van, és az ország saját élelmiszeripara gyenge lábakon áll, a „bezzegország” szerep egyre inkább illúzióvá válik. A román példa intő jel lehet minden kelet-közép-európai ország számára: aki átengedi a földjét, az előbb-utóbb a gazdasági függetlenségét is elveszíti.

Forrás: Világgazdaság.hu

Indexkép: Pexels.com